Maurizio Pollini

Maurizio Pollini
Született	1942. január 5. Milánó
Elhunyt	2024. március 23. (82 évesen) Milánó
Állampolgársága	olasz
Gyermekei	egy gyermek
Szülei	Renata Melotti Gino Pollini
Foglalkozása	zongorista karmester zeneszerző zenész koncertmester
Iskolái	Milánói Egyetem Milánói Konzervatórium
Kitüntetései	Lista Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Genfi Nemzetközi Zenei Verseny (runner-up, 1958) International Ettore Pozzoli Piano Competition (győztes, 1959) Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny (győztes, 1960) Ernst von Siemens Music Prize (1996) Echo Klassik – Instrumentalist of the Year (2007) Bécsi Szolgálati Érdemjel arany fokozat (2009) Praemium Imperiale (2010) Echo Klassik – Concerto Recording of the Year (2012) a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (2013) Echo Klassik – Instrumentalist of the Year (2017)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Maurizio Pollini témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Maurizio Pollini (Milánó, 1942. január 5. – Milánó, 2024. március 23.) olasz zongoraművész és karmester.

Életpályája

Gino Pollini olasz építész fiaként a második világháború idején született Milánóban. Kilencévesen debütált zongoristaként. Először Carlo Lonatinál tanult 13 éves, majd Carlo Vidussónál 18 éves koráig. A Conservatorio di musica „Giuseppe Verdi” di Milanóban szerzett diplomát. Később Arturo Benedetti Michelangeli is képezte.

1957-ben Genfben a Nemzetközi Zongoraversenyen, amelyen nem osztottak ki első díjat, Pollini második díjat kapott. 1959-ben az Ettore Pozzoli-versenyt Seregnóban, majd a következő évben a varsói Chopin-versenyt megnyerte. Azóta nemzetközi koncerteken lépett fel.

Időnként karmesterként is dolgozott, különösen a pesarói Rossini Fesztiválon. Fia, Daniele zongoraművész-zeneszerző 1978-ban, Bernben született.

Repertoárja

Először Chopin műveinek lendületes, tüzes előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Már 1957-ben Milánóban játszotta a Chopin-etűdöket, és nagy feltűnést keltett. A '60-as évek végén inkább a tisztaságra és a hangszín finomhangolására összpontosított. Bár a szakkritikusok gyakran a világban technikailag páratlannak minősítették, interpretációit akkoriban olykor túlságosan gördülékenynek és feszültségmentesnek ítélték. A későbbi értelmezések ismét nagyobb fokú impulzivitást és kifejezőkészséget mutattak.

Pollini repertoárja Chopin, Beethoven és Schubert műveire összpontosít. Ahogy Joachim Kaiser írja, Chopin mindig ünnepélyesnek és előremutatónak hangzik a kezében, mivel soha nem nyugszik bele a gyakran ízlelgetett rubato passzusokba. Pollini is a 20. század zenéjének szentelte magát. Ez vonatkozik Bergre, Webernre és Schönbergre, valamint kortársaira, Boulezre, Berióra és Luigi Nonóra. Schönberg születése centenáriuma alkalmából több városban is előadta annak komplett zongoraműveit.

Felvételei

Chopin Etűdjeinek 1972-es felvételét gyakran tekintik referenciaként. Prokofjev 7. szonátájáról készült felvétele érzelemmentes kifejezést ad a szerkezeti tisztaság és a ritmikai pontosság révén. Felvételei Beethoven késői zongoraszonátáiról (28-tól 32-ig) Az 1976/1977-es években elérték a referenciafelvételek státuszát. Franz Schubert három kései zongoraszonátájának felvételei (D 958, d 959, d 960). Végül J. S. Bach Das wohltemperierte Klavier prelúdiumainak és fúgáinak 2009-es felvétele (2 kötet) már a kiemelkedő Bach-felvételek között szerepel.

Elismerései

Irodalom (válogatás)

• Harold C. Schonberg: A nagy zongoristák, Simon & Schuster, New York, 1987, ISBN 978-0-671-63837-5 (angolul)
• Nicolas Slonimsky és Laura Kuhn (szerk.): Baker életrajzi szótára 20. századi klasszikus zenészekről (1. köt.) Schirmer Books, New York City, 1997, ISBN 978-0-02-871271-0 (angolul)
• Lol Henderson, Lee Stacey (szerk.): Zenei enciklopédia a XX. században. Routledge, London, 1999, ISBN 978-1-57958-079-7 (angolul)
• Jürgen Otten: A jelen nagy zongoristái. Részletes enciklopédiával. Henschel Verlag, Berlin, 2009, ISBN 978-3-89487-530-5

Filmjei

• Maurizio Pollini – mesteri kéz által. Dokumentumfilm (2014), 54 perc, Rendező: Bruno Monsaingeon, Produkció: Idéale Audience, Arte France, SRF. Első adás: 2014. április 20. az SRF 1-en, Svájc. A DVD-t a Deutsche Grammophon adta ki 2015. október 9-én, Maurizio Pollini – De main de maitre címmel.

Érdekesség

Pollini azon kevés koncertzongoristák egyike, akik a nagy Steinway-zongorák szinte mindenütt való elérhetősége ellenére, mindig csak saját hangszerükkel lépnek fel, amint az Krystian Zimermanról, Vladimir Horowitzról és Arturo Benedetti Michelangeliről is ismert volt. Egy „Fabbrini”-vel utazik az egyik Steinway-zongora, amelyet az olasz zongorakészítő, Angelo Fabbrini módosított, és amely „majdnem olyan, mint a 19. század hangszerei”. Hangzása: „változatosabb a regiszterekben, mint egy közönséges Steinway” és „széles körben változatos a dinamikus lehetőségekben”.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Maurizio Pollini című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. 

További információk

• Írasok Maurizio Pollinitől és róla a Deutsche Nationalbibliothek katalógusában
• Maurizio Pollini az IMDb-n
• Zu Gast im Palazzo Pollini. Zeit Online, 2013. március 19.
• The Pollini sound. The New York Times, 1987. március 1. (angolul)