A Nobody Else az angol fiúegyüttes, a Take That harmadik stúdióalbuma, mely 1995. május 1-én jelent meg. Ez lett a Take That utolsó olyan albuma, amelyet az 1996-os első feloszlásuk előtt rögzítettek. Az album tartalmazza a kislemezként is megjelent dalokat: Sure, Back for Good és Never Forget, valamint a „Sunday to Saturday” című dalt, amely kizárólag Japánban jelent meg kislemezként. A Nobody Else elnyerte a Legjobb album és a Legjobb borító díját az 1995‑ös Smash Hits Awards gálán.
Az album világszerte hatmillió példányban kelt el.
Előzmények
'A "Nobody Else" 1995. május 1‑jén jelent meg az Egyesült Királyságban, Európában és Ázsiában, Észak‑Amerikában pedig 1995. augusztus 15‑én. Az album elkészítése során az együttes vezető énekese és dalszerzője, Gary Barlow a korábbinál is nagyobb szerepet vállalt a produkcióban: a dalok közül kettő kivételével mindet Chris Porterrel és a Brothers in Rhythm producerpárossal közösen jegyezte. A felvételek idején Barlow és menedzserük, Nigel Martin‑Smith között nézeteltérés alakult ki az együttes zenei irányvonaláról: Barlow inkább adult contemporary balladákat szeretett volna írni, míg Martin‑Smith az amerikai piac meghódítása érdekében erőteljesebb R&B‑hangzás felé próbálta terelni a zenekart. A Nobody Else lett a Take That utolsó stúdióalbuma az 1996‑os feloszlásuk előtt, és egyben az utolsó, amelyen Robbie Williams is szerepel egészen 2010‑es visszatéréséig, a Progress megjelenéséig. Az Egyesült Királyságban az album első helyen debütált, 163 399 eladott példánnyal az első héten. Az album három brit listavezető kislemezt eredményezett: Sure, Back for Good (amely több mint 31 országban lett #1), valamint Never Forget. Az „Every Guy” promóciós kislemezként jelent meg, míg a „Sunday to Saturday” Japánban került kiadásra a "Never Forget" helyett, ahol az Oricon kislemezlistán a 9. helyet érte el.
A „Never Forget” 1995 júliusi kislemezmegjelenése egyben Robbie Williams távozását is jelentette, aki a következő évben szólókarrierbe kezdett. Az album az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Írország, Finnország, Belgium, Ausztria, Olaszország és Svájc slágerlistáin is az első helyre került. Az Egyesült Államokban 1995. augusztus 15‑én adták ki a Arista Records gondozásában, azonban eltérő dallistával: négy albumdalt lecseréltek az Everything Changes három kislemezére — Pray, Babe és Love Ain't Here Anymore. Az amerikai kiadáshoz az album borítóját is módosították: egy olyan fotót használtak, amelyen Williams már nem szerepel.
Az album öt egymást követő héten át vezette az European Albums Chart rangsorát. Az album támogatására az együttes elindult a Nobody Else Tour koncertkörútra, amely során 31 fellépést tartottak többek között az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Thaiföldön, Szingapúrban és Japánban. A turnéról készült felvételeket videóformátumban is kiadták Nobody Else: The Movie címmel. Az albumot az Egyesült Királyságban kétszeres platinalemezzé minősítették. A „All That Matters to Me” című dal kizárólag az album japán kiadásán szerepel.
Kritikák
A "Nobody Else" megjelenésekor a kritikusok többsége kedvezően fogadta az albumot, különösen a slágerek minőségét és Gary Barlow dalszerzői teljesítményét dicsérve. A brit popzenei sajtó a lemezt a Take That addigi legérettebb munkájának tartotta, bár néhány amerikai kritikus visszafogottabban értékelte a zenekar R&B‑orientált irányváltását. Az AllMusic pozitív kritikát közölt, kiemelve, hogy az album „magabiztos, jól felépített poplemez”, amelyen a zenekar „a csúcson teljesít”. A portál 4/5 csillagra értékelte a lemezt, külön dicsérve a Back for Good és a Never Forget időtálló minőségét. A Music Week szintén kedvezően fogadta az albumot, 4/5‑ös értékelést adva. A magazin szerint a Nobody Else „a Take That legprofesszionálisabb és legambiciózusabb albuma”, amelyen a produkciós munka és a vokális teljesítmény is kiemelkedő.
A New Musical Express (NME) 7/10‑re értékelte a lemezt. A kritikában a lap kiemelte, hogy a Back for Good „klasszikus popballada”, amely Gary Barlow dalszerzői tehetségének csúcspontja, míg a Never Forget „monumentális pophimnusz”, amely a zenekar karrierjének egyik legfontosabb pillanata. Az amerikai kritikai fogadtatás vegyesebb volt. A Knoxville News Sentinel például mindössze 2/5‑re értékelte az albumot, bírálva a zenekar R&B‑kísérleteit, és úgy vélve, hogy a Take That „nem találja meg igazán a helyét” az amerikai piacon. A későbbi visszatekintő kritikák azonban jellemzően pozitívabbak. A legtöbb elemzés szerint a Nobody Else a Take That „klasszikus korszakának csúcspontja”, amely egyszerre jelzi a zenekar kreatív kiteljesedését és a közelgő feloszlás előszelét. A Back for Good és a Never Forget
