A Back for Good az angol Take Thatfiúegyüttes egyik dala az 1995-ben megjelent Nobody Else albumról. A dalt a zenekar vezető énekese, Gary Barlow írta, és 1995. március 27-én jelent meg. A ballada 31 ország slágerlistájának élére került, köztük az Egyesült Királyságban is. Az 1996-os Brit Awards díjátadón a „Back for Good” elnyerte a Legjobb brit kislemez díját, valamint az 1995-ös Smash Hits Awards gálán a Legjobb kislemez elismerést is.
Előzmények
A „Back for Good” egy „diadalmas ballada… amely az életről, a szerelemről és a második esélyekről elmélkedik”. A dalt Gary Barlow írta (aki a vezető éneket is énekelte), a hangmérnöki munkát pedig az OMD billentyűse, Phil Coxon végezte. Barlow elmondása szerint a dalt tizenöt perc alatt írta meg. A számot először az 1995‑ös Brit Awards gálán mutatták be, és akkora volt az érdeklődés, hogy a megjelenési dátumot előre kellett hozni. A „Back for Good” példátlan módon hat héttel a megjelenés előtt vált elérhetővé a médiának.
Közvetlenül a „Back for Good” megjelenése előtt a zenekar fotózáson vett részt a Vogue Italia számára Gianni Versace divattervezővel. A Versace által a csapatnak adott ruhakollekció látható a kislemez borítóján is.
Megjelenések és kereskedelmi sikerek
A „Back for Good” 1995. március 27‑én jelent meg, és azonnal a brit UK Singles Chart első helyén nyitott. A kislemez az első héten közel 350 000 példányban kelt el, ezzel az év egyik leggyorsabban fogyó kiadványa lett. A „Back for Good” majdnem annyi példányt adott el, mint a heti Top 10 többi kislemeze együttvéve. A dal a Nobody Else albumon is helyet kapott.
A „Back for Good” négy hétig maradt az első helyen az Egyesült Királyságban. A dal kétszeres platina minősítést kapott, és a mai napig rendszeresen előkelő helyen szerepel a brit „minden idők kedvenc dalai” típusú szavazásokon. Ez a Take That legnagyobb példányszámban eladott kislemeze az 1990‑es évekből, és összességében a második legsikeresebb a „Rule the World” mögött; 2017 szeptemberére az Egyesült Királyságban 1,2 millió eladott példánynál tartott. A dal elnyerte a Legjobb brit kislemez díjat az 1996-os Brit Awards gálán.
A „Back for Good” az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 listán a 7. helyig jutott, és összesen 30 hétig szerepelt a listán. A dal 66 hétig maradt fenn az amerikai Adult Contemporary listán, valamint 30 hétig szerepelt a Top 40 US Airplay listán is. A kislemez 31 országban érte el az első helyet. A kislemez öt egymást követő héten át vezette az Eurochart Hot 100 listát.
Kritikák
Steve Baltin a Cashbox magazintól úgy fogalmazott, hogy a Take That „óriási slágerre tett szert ezzel a nagyon egyenes vonalú, blue‑eyed soul balladával”. A dalt „szép, megnyugtató felvételnek” nevezte, hozzátéve, hogy a „Back for Good” „nem fogja forradalmasítani a zenét, de jól mutatja, hogy ez a fiatal együttes nagyon ért ahhoz, amit csinál”. Chuck Campbell a Knoxville News Sentinel kritikájában azt írta, hogy a dal „kiváló dallamvezetéssel és olyan háttérvokálokkal rendelkezik, amelyek tökéletes finomsággal díszítik a számot”, és „remek popcsemegének” nevezte. Azt is kijelentette, hogy a „Back for Good” messze a legjobb dal a Nobody Else albumon. Heti brit slágerlistás kommentárjában James Masterton a „Back for Good”-ot „az egyik leglélegzetelállítóbban briliáns popkislemeznek” nevezte, „amelyet nagyon‑nagyon hosszú idő óta hallani lehetett”, és hozzátette, hogy „talán a zenekar mesterműve”.
„Ha megérinti az embereket, akkor jó dal” – jegyezte meg Noel Gallagher egy interjúban a Mojo magazinnak. „Tudod, sokan beszélnek a Take That‑ről – de a ‘Back for Good’ mondott nekem valamit. És ha engem megérint...”
A pán-európai Music & Media magazin megjegyezte: „Egy ilyen romantikus filmballadával a Take That átlépi a Wet Wet Wet területét, ami először teremthet lehetőséget arra, hogy az együttes egy idősebb – női 25+ – közönséghez is átnyúljon.” A Music Week egyik kritikusa öt csillagot adott a dalnak, és a hét kislemezének nevezte. Azt írta: „A Take That a biztonságos utat választja egy kedves – nem pajzán – Middle of the road popszámmal, amely a szokásos rajongótáboron kívül is hozni fog eladásokat. Több mint egy hónapnyi rádiós támogatással a háta mögött egy azonnali és tartós listavezetés szinte biztosnak tűnik.” A magazin később hozzátette: „Arra számíthatunk, hogy ezt a gyönyörűen hangszerelt, klasszikus pop balladát még hosszú évekig hallani fogjuk a rádiókban és a zenegépekben.” Ian McCann a NME kritikájában így fogalmazott: „A ‘Back for Good’ egyszerűen túl elegáns, túl olyan, mint egy Cliff Richard‑féle karácsonyi felnőtt ballada arról, mennyire hiányzik neki a feleség, akije sosem volt, és milyen fájdalmas a válás, amin sosem ment keresztül.” A NME másik szerkesztője, Johnny Dee ezzel szemben „páratlan, klasszikus popremeknek” nevezte a dalt. Gerald Martinez a New Sunday Times hasábjain „gyönyörűen megalkotott szerelmes balladának” nevezte a „Back for Good”-ot.
1995 decemberében az NME a „Back for Good”-ot a 47. helyre sorolta az „NME Writers' Top 50 Singles of 1995” listáján. 2015-ben az Idolator a dalt „popremekműnek” nevezte. 2018-ban a Billboard kritikusi listáján a „Back for Good” a minden idők 100 legjobb fiúegyüttes‑dala közül a 11. helyre került. 2020-ban a Rolling Stone a „minden idők 75 legjobb fiúegyüttes‑dala” listáján a 15. helyre rangsorolta. Ugyancsak 2020-ban a The Guardian a „The 100 greatest UK No 1s” listáján az 53. helyre sorolta a dalt. 2003-ban a Q magazin a „minden idők 1001 legjobb dala” listáján a 910. helyre sorolta a „Back for Good”-ot.
Videoklip
A „Back for Good” videóklipjét 1995. február 27‑én forgatták, fekete‑fehérben, és a brit rendezőpáros, Vaughan Arnell és Anthea Benton készítette. A videóban a zenekar esőben sétál és táncol. A kültéri jelenetek nagy részét a Pinewood Studios udvarán kialakított díszletek között vették fel. A „Back for Good” volt az utolsó Take That‑videó, amelyben Robbie Williams szerepelt egészen 2010‑ig. A forgatáson egy 1958‑as Chevrolet Impala és egy 1951‑es Mercury Custom is feltűnik. A hideg és esős körülmények miatt a zenekar több tagja influenzát kapott.
A „Back for Good” videója gyakran hatással volt a dal élő előadásaira is: a Take That rendszeresen használ mesterséges esőt a koncertjein, amikor ezt a számot játssza. A videó szerepel a Never Forget: The Ultimate Collection DVD‑kiadáson, és 2009‑ben elérhetővé vált a Take That hivatalos YouTube‑csatornáján is.
A dal felhasználása a médiában
A dal óriási sláger lett Brazíliában 1995 és 1996 során, részben az Explode Coração című szappanoperanak köszönhetően: a „Back for Good” a sorozat egyik fő betétdalaként szerepelt.
Fiúegyüttes‑múltját kifigurázandó, a szólókarrierre váltó Robbie Williams a dal egy „hard rock” élő változatát adta elő, a Sex Pistols stílusában. Ez a verzió a „B‑oldala” lett az „Angels” (1997) kislemeznek. Williams ezt az átdolgozást Mark Owen társaságában is előadta a rekorddöntő Knebworth Park koncerteken, majd 2016‑ban a Take Thattel közösen is, miután megkapta a Brit Icon Award díjat.
A dal szerepelt a Spaced második évadának záróepizódjában, amelyben Tim, Brian és Mike – Mike Territorial Army‑beli bajtársaival együtt – megpróbálják előadni a dalt Marshának, a Say Anything... ikonikus „boombox‑jelenetét” parodizálva. A „Back for Good” felcsendül a Ricky Gervais és Stephen Merchant által megalkotott brit A hivatal fináléjában is, Tim (Martin Freeman) és Dawn (Lucy Davis) szerelmi szálának zenei motívumaként. A brit kórházi vígjátéksorozat, a Green Wing egyik álomjelenetében is szerepel, amelyben Julian Rhind-Tutt karaktere, Mac a Take That összes tagját „eljátssza”.
Gary Barlow a An Audience with Take That Live című, az ITV 1 csatornán 2006. december 2‑án sugárzott műsorban elmondta, hogy a dalnak 89 különböző feldolgozása készült más előadóktól.
A Faith No More 1995‑ös turnéján – amely a King for a Day... Fool for a Lifetime albumot népszerűsítette – szintén előadta a dalt. A számnak készült egy hiphop/dancehall stílusú feldolgozása is a Born Jamericans előadásában, amely a zenekar 1997‑es Yardcore albumán jelent meg.
A „Back for Good”-ot a Boyz II Men is feldolgozta a Love című albumukon. A dalt előadta továbbá a the Wedding Present a How the West Was Won albumon, valamint a McAlmont & Butler duó is 2002‑ben, a NME in Association with War Child Presents 1 Love jótékonysági válogatáslemez számára. A the Concretes feldolgozása a Guilt by Association Vol. 1 című kiadványon jelent meg. A Coldplay 2009‑ben Gary Barlow társaságában adta elő a dalt a londoni Shepherd’s Bush Empire-ben, a War Child jótékonysági szervezet javára rendezett koncerten.
Barlow a dal egy változatát a JLS együttessel is előadta a O2 Apollo Manchester színpadán, a "[[Gary Barlow in Concert (2011 concert tour)" egyik állomásán.
* Eladási példányszámok kizárólag a minősítés alapján. ^ Kiszállítási példányszámok kizárólag a minősítés alapján. ‡ Eladási+streaming példányszámok kizárólag a minősítés alapján.
↑Beaumont-Thomas, Ben; Petridis, Alexis; Snapes, Laura (2020. június 5.). "The 100 greatest UK No 1s: 100–1". The Guardian. Hozzáférés: 2026. április 23.
