 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phaeosaccion témájú rendszertani információt.
|
A Phaeosaccion legfeljebb 20 cm hosszú és 2 cm széles egystromás csöves-zsákszerű hajtású alganemzetség a Phaeosacciophyceaen belül. Névadója Frank Shipley Collins. Típusfaja és 2020-ig egyetlen leírt faja a Phaeosaccion collinsii, melyet 1882-ben írt le William Gilson Farlow.
Először William Gilson Farlow írta le 1882-ben a Notes on New England algae c. tanulmányban a Phaeosaccion collinsiivel együtt. Ez 2020-ig a nemzetség egyetlen ismert faja volt, ekkor Peters et al. 2020-ban leírták a Phaeosaccion multiseriatumot és a Phaeosaccion westermeierit, Graf et al. pedig az Phaeosaccion okellyit írták le ekkor.
1971-ben McLachlan et al. megállapították, hogy zoospórái ostorszerkezete a sárgásmoszatok általános ostorszerkezetéhez hasonló, és egyikük kétoldalt masztigonémával rendelkezik, ez alapján megállapították, hogy
Korábban a Phaeosacciophyceae egyetlen nemzetsége volt: bár E. Lemmermann már 1902-ben leírta a Tetrasporopsis nemzetséget Schmidle alapján, annak típusfaját, a Tetrasporopsis fuscescenst pedig 1899-ben leírta és átnevezte, csak 2020-ban jelent meg tanulmány, ahol a Phaeosacciophyceae már 4 nemzetséggel szerepel 2 családban és 1 rendben. Az újonnan a Phaeosacciophyceaebe sorolt nemzetségek a Psammochrysis, a Tetrasporopsis és az Antarctosaccion, utóbbi a Phaeosaccionnal együtt a Phaeosacciaceae, a többi nemzetség a Tetrasporopsidaceae tagja.
Farlow eredetileg a barnamoszatok közé sorolta, 1971-ben a sárgamoszatok közé sorolhatónak tekintették.
A P. collinsii sejtjei 3,8–7 μm szélesek, a P. multiseriatuméi disztális részükön 6–8, a bazálison 20 μm átmérőjűek, hosszuk 6–10 μm.
Két eltérő hosszú ostora van, egyikük végén masztigonémákkal.
Plasztisza egypirenoidos, parietális, és vörös szemfoltú. A sejtben kevés olaj- vagy krizolaminarinvakuólum van.
Nem ismert cisztaállapota.
Szárai cső- vagy zsákszerűek, vastagságuk 8–20 (kultúrában akár 150), hosszuk 20–100 μm (800 μm), általában nyílt csoportban vagy tiszta társulásban élnek, közös sejtcsoportból indulnak, és olívaszínűek. Szőrei nincsenek.
A Phaeosaccion collinsii szára egy négysejtes sejtrétegből áll, míg a P. multiseriatum szára alapi részei megvastagodnak, és többsorozatossá alakulnak, a fonálsejtek zoidokká alakulnak, melyek elődeikhez hasonló morfológiájú élőlényekké fejlődnek. Különböző helyen élő példányai különböző számú hamis elágazással rendelkezik.
Sporofitonja közel egy hónapig él, majd teljesen eltűnik. Márciusban sok zoospórát termel, melyek 1–2 óráig mozognak, majd lesüllyednek.:131
Típushelye Nahant tengerpartja, emellett előfordul Grönland és Nagy-Britannia tengerpartjánál is. Sekély vízben fordul elő, a P. multiseriatum legalább 0–15, a P. collinsii 0–4 m-en él.
Testvércsoportja a Phaeothamniophyceae lehet.
2024-ben Zimmermann et al. kimutatták, hogy 9 rRNS-marker közül az egyetlen V3- és a 4 V9-marker nem észlelik a Phaeosacciophyceaet, így a 18S rRNS-felismerésben nem használhatók.
Korábban feltételezték, hogy a Giraudyopsis stellifera a barnamoszatok közvetlen őse, de a P. collinsii algináthiánya ezt nem támasztja alá, és molekuláris tanulmányok alapján utóbbi közelebbi rokona a barna- és sárgászöld moszatoknak.
{{cite journal}}: More than one of |number= és |issue= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: More than one of |number= és |issue= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)Ez a szócikk részben vagy egészben a Phaeosaccion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
