Prasinoderma

A Prasinodermophyta felfedezése előtt

A Prasinodermát 1996-ban írták le Haszegava és Csihara egy fajjal (Prasinoderma coloniale). Második faját, a Prasinoderma singularist Jouenne írta le 2011-ben, de egyes 2023–2024-es tanulmányokban P. singulareként szerepel.

Korábban a Prasinophyta VI. kládjának Prasinococcales rendjébe sorolták, és bazális valódizöldmoszat-kládnak tekintették. Leliaert et al. 2016-ban nevezték el a VI. kládot Palmophyllophyceaenek. Adl et al. 2019-es rendszertanában is a valódi zöldmoszatok Palmophyllophyceae osztálya Prasinococcales rendjében szerepelt,

A Prasinodermophyta felfedezésétől

2020-ban Li et al. kimutatták, hogy a Chlorophyta és a Streptophyta közös kládjának testvértörzsébe tartozik, ezt Prasinodermophytának nevezték el, a Prasinodermát pedig egy kizárólag e nemzetséget tartalmazó osztályba helyezték, ez lett a Prasinodermophyceae, egyetlen rendje a Prasinodermales, egyetlen családja a Prasinodermaceae. Az önmagában a P. coloniale általi hosszúág-vonzás kérdésének ellenőrzésére a Prasinococcus capsulatust is hozzáadták a filogenetikus fához.

2023-ban Yang et al. a visszatérést a Palmophyllophyceae egyetlen osztálykénti használatára a Mamiellophyceae kládhoz hasonló genetikai különbségek és a Prasinococcus ismeretlen helye miatt.

Reakcióutak

Nikotinamid-adenin-dinukleotid- és nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát-szintézis kinurenin- és aszpartátútja génjei is megtalálhatók, ezzel az első olyan klád, melyben igazolták a két út együttes létét.

mtDNS

A Prasinoderma coloniale mtDNS-e 54 546 bp hosszú, 55 különböző génje van – ezzel az Ostreococcus tauri, a Micromonas pusilla és a Nephroselmis olivacea sok- és a Pycnococcus provasolii kevésgénes mitokondriális genomja közt van –, ebből 20 – köztük a két rRNS-gén – a nagy fordított ismétlődésű részben van. LSU rRNS-génje (rnl) 2 transz-splicinggal kikerülő I-es csoportbeli 2 részes intronnal rendelkezik, melyek töréspontja a cisz-splicinggal kivágott ortológok nyitott leolvasási keretének megfelelő helyen van. Cisz-splicinggal kivágott vagy II-es csoportbeli intronja nincs.

A Prasinoderma sp. NBRC 102842 mtDNS-e 37 590 bp, vagyis mintegy kétharmada a P. coloniale mtDNS-ének, és vele ellentétben nem rendelkezik nagy fordított ismétlődésű szakasszal, azonban annál több – 68 – gént tartalmaz.

Feltehetően nincs DMC1-e, mely a Drosophila és a Caenorhabditis rekombinációfüggetlen párosodási és szinapszismechanizmushoz való adaptációjával függhet össze.

ptDNS

A P. coloniale CCMP:1220 ptDNS-ét 2014-ben szekvenálták. Körkörös, 77 750 bp hosszú, 115 génje tartalmazza a NADH:ubikinon-oxidoreduktáz mind a 11 alegységét, 19 közös géncsoportja van a Prasinoderma sp. NBRC 102842-vel, melyek együtt a Prasinoderma génjeinek 67%-át teszik ki.

7 LHC-klád tagjai vannak benne jelen – a P. coloniale 9 Lhca-gént tartalmaz, többet, mint a legtöbb korán kialakult valódizöldmoszat-csoportban és a Mesostigmában, ahol 6 van. A Mamiellophyceaehez hasonlóan 2 LHCX fehérjéje van. 3 hélixfehérjéje van a Cyanophora paradoxához hasonlóan. Más LHC-szerű fehérjék, például a RedCap, a Streptophytában megjelent SEP és az LHCL nincsenek jelen.

A sok klorofill a/b-kötő fehérje a kevés fényhez való adaptáció lehet, ahol hosszabb LHC-antennák kellenek. Ezt megerősíti az alacsony Chl a/b arány a Prasinodermophytában – ez a Prasinodermában 1,13, a Palmophyllumban 0,64 –, és hogy 6 ELIP-je (korai fényindukált fehérje) van, kevesebb, mint a legtöbb valódi zöldmoszatban (Ulva lactuca: 9, Chlamydomonas reinhardtii: 10) vagy a Streptophyta korai kládjaiban (Chlorokybus atmophyticus: 13, Klebsormidium nitens: 9).

A plasztisz-SSU rRNS 30. hélixének utolsó bázispárjával egyértelműen azonosítható a Prasinoderma: az e nemzetségben U–A, nem C–G.^{:1. kiegészítő adat}