Az SBD Dauntlessamerikai haditengerészeti zuhanóbombázó a második világháború idején. Az SBD az US Navy legfontosabb zuhanóbombázója volt 1940 nyarától 1943 késő őszéig, amikor legtöbbjét felváltotta a Curtiss-Wright gyártotta SB2C Helldiver. A repülőgépet az Egyesült Államok hadserege is használta A–24 Banshee jelzéssel. Bár viszonylag lassú volt és kissé régimódinak számított már, amikor hadrendbe állították, de robusztus felépítésű és megbízható gép volt, több japán hajót süllyesztett el, mint bármelyik más repülőgép a második világháború folyamán.
Tervezés és fejlesztés
Az SBD fejlesztése a Northrop BT–1 zuhanóbombázóból indult ki. A gép tervezését az Ed Heinemann vezette csoport végezte, akik az 1000 LE-s Wright Cyclone hajtóművet szánták a bombázónak. Az új gép gyártását az egy évvel korábban feladott megrendelés alapján 1940 végén kezdték el a US Navy számára SBD–1 típusjelzéssel, a tengerészgyalogság részére megnövelt üzemanyag kapacitással és eltérő fegyverzettel 1941 elején SBD–2 típusjelzéssel kezdték meg a gépek szállítását.
A következő változat, az SBD–3 1941 elején került a gyártósorra. Ezt megerősített páncélzattal, öntömítő benzintartályokkal és négy gépágyúval látták el. Az SBD–4 elektromos hálózatának feszültségét a korábbi 6voltról 12voltra emelték és néhány példányt SBD–4P jellel felderítő repülőgéppé alakították át.
Az XBT–1 és XBT–2 (SBD) összehasonlítása
Az SBD–5 típusból készült a legtöbb, ezt kezdetben a Douglas tulsai telepén gyártották Oklahomában. Ezt a változatot már 1200 LE-s motor hajtotta és növelték a lőszer javadalmazást is. Összesen 2400 darabot gyártottak le, ezekből egy néhány darabot a Brit Királyi Haditengerészet is kapott vizsgálatokra. Az amerikai szolgálaton kívül ezekkel a gépekkel szerelték fel a Új-Zélandi Királyi Légierő egy századát is, ezeket azonban hamarosan F4U Corsairok váltották fel. A szabad francia erők a németek elleni harcokhoz is kaptak SBD-ket. Néhány példányt Mexikónak küldtek. Az utolsó verzió, az SBD–6típuson további fejlesztéseket hajtottak végre, de gyártását 1944 nyarán leállították.
A US Army szintén rendelt az SBD egy változatából, mely a hadseregnél az A–24 Banshee nevet kapta. Ezeken hiányzott a horog a gép farkáról és a farokkerék helyett pneumatikával működtetett csúszót kaptak. Ez a gép először az 1941 őszén rendezett louisianai hadgyakorlaton jelent meg. A hadsereg részére a Banshee három változata készült: az A–24, az A–24A és az A–24B. Ezeket a háború elején vetették be. Az összesen legyártott 5937 Dauntlessből a hadsereg 948 példányt kapott.
↑Francillon, René J. McDonnell Douglas Aircraft since 1920. London: Putnam, 1979. ISBN0-370-00050-1.
Bowers, Peter M. United States Navy Aircraft since 1911. Annapolis, Maryland, USA: Naval Institute Press, 1990. ISBN0-87021-792-5.
Brazelton, David. The Douglas SBD Dauntless, Aircraft in Profile 196. Leatherhead, Surrey, UK: Profile Publications Ltd., 1967. No ISBN.
Brown, Eric, CBE, DCS, AFC, RN, William Green and Gordon Swanborough. "Douglas Dauntless". Wings of the Navy, Flying Allied Carrier Aircraft of World War Two. London: Jane's Publishing Company, 1980, pp.52–60. ISBN0-7106-0002-X.
Buell, Harold L. Dauntless Helldivers: A Dive Bomber Pilot's Epic Story of the Carrier Battles. New York: Crown, 1991. ISBN0-517-57794-1.
Dann, Richard, S. SBD Dauntless Walk Around, Walk Around Number 33. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 2004. ISBN0-89747-468-6.
Drendel, Lou. U.S. Navy Carrier Bombers of World War II. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 1987. ISBN0-89747-195-4.
Francillon, René J. McDonnell Douglas Aircraft since 1920. London: Putnam, 1979. ISBN0-370-00050-1.
Gunston, Bill. The Illustrated History of McDonnell Douglas Aircraft: From Cloudster to Boeing. London: Osprey Publishing, 1999. ISBN1-85532-924-7.
Hernandez, Daniel V. with Lt. CDR Richard H. Best, USN Ret. SBD-3 Dauntless and the Battle of Midway. Valencia, Spain: Aeronaval Publishing, 2004. ISBN84-932963-0-9.
Howard, John Jr. A Marine Dive-Bomber Pilot at Guadalcanal. Tuscaloosa, Alabama, USA: University of Alabama Press, 1987. ISBN0-8173-0330-8.
Janowicz, Krzysztof and Andre R. Zbiegniewski. Douglas SBD Dauntless (Bilingual Polish/English). Lublin, Poland: Kagero, 2007.
Jenks, Cliff F.L. with Malcolm Laird and Phil Listemann. Allied Wings No.5: The Dauntless in RNZAF Service. France: www.raf-in-combat.com, 2008. ISBN2-9526381-9-5.
Mondey, David, The Concise Guide to American Aircraft of World War II. London: Chancellor, 1996. ISBN1-85152-706-0.
Pęczkowski, Robert. Douglas SBD Dauntless. Sandomierz, Poland/Redbourn, UK: Mushroom Model Publications, 2007. ISBN978-8-38945-039-5.
Smith, Peter C. Douglas SBD Dauntless. Ramsbury, Marlborough, Wiltshire, UK: The Crowood Press Ltd., 1997. ISBN1-86126-096-2.
Smith, Peter C. The History of Dive-Bombing. Barnsley, UK: Pen & Sword Aviation, 2007. ISBN978-1-84415-592-7.
Stern, Robert. SBD Dauntless in Action, Aircraft Number 64. Carrollton, Texas, USA: Squadron/Signal Publications, Inc., 1984. ISBN0-89747-153-9.
Tillman, Barrett. The Dauntless Dive Bomber of World War II. Annapolis, Maryland, USA: Naval Institute Press, 1976 (softcover 2006). ISBN0-87021-569-8.
Tillman, Barrett. SBD Dauntless Units of World War 2. Botley, Oxford, UK: Osprey Publishing, 1998. ISBN1-85532-732-5.
Tillman, Barrett and Robert L. Lawson. U.S. Navy Dive and Torpedo Bombers of World War II. St. Paul, Minnesota, USA: Motor Books Publishing, 2001. ISBN0-7603-0959-0.
White, Alexander S. Dauntless Marine: Joseph Sailer, Jr., Dive-Bombing Ace of Guadalcanal. Santa Rosa, California, USA: Pacifica Press, 1997. ISBN0-935553-21-5.
Wildenberg, Thomas. Destined for Glory: Dive Bombing, Midway, and the Evolution of Carrier Airpower. Annapolis, Marylnd, USA: Naval Institute Press, 1998. ISBN1-55750-947-6.
Yenne, Bill. McDonnell Douglas: A Tale of Two Giants. New York: Crescent Books, 1985. ISBN978-0517442876.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
