Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít. Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk semleges nézőpontú legyen.
Dallasban nevelkedett. Bátyja, Jimmie Vaughan szintén blueszenész.
Stevie említi, hogy Jimmie egyik barátja, Doyle Bramhall volt „…az első, aki azt mondta, jól zenélek”, és folytatásra biztatta.
1965-ben a testvérek blueszenei pályafutása majdnem véget ért szüleik (Martha és Jimmie) által, mivel drog- és alkoholfogyasztásuk nőtt. Mégis a korlátozások ellenére csak megszállta a kis Stevie-t az "ördög". Saját bevallása szerint egy dallasi gyorsétteremben dolgozott mosogatófiúként, mikor azt mondta magának "…ezt márpedig soha többet újra… gitározni fogok majd, mint Albert King."
Stevie Ray Vaughan szobra Austinban (Texas, USA)
Középiskolásként belekóstolt a garázsban gyakorló együttesek életébe: Cast of Thousands, Krackerjack, Nightcrawlers, az utóbbi zenekarba Doyle Bramhall hívta meg. A csapat aránylag sikeres volt, mindaddig, míg a kiadójuk (A&M) úgy nem döntött, nem adja ki a srácok lemezét. A csalódott együttes visszautazott Texasba. Tehát 1973-ban, úton hazafelé Stevie megtalálta "első feleségét" ("First Wife"), egy 1959-esnek hitt Fender Stratocastert, ami az első helyen maradt egész élete során, már ami a gitárokat illeti.
Az első komolyabb zenekara a Paul Ray & The Cobras volt, akikkel austin-i bárokban lépett fel az 1970-es évek közepén. Egyben az első együttes, mellyel felvételt készített (Other Days, 1975) (W.C. Clark – basszus, Lou Ann Barton – énekes, Freddie "Pharoah" Walden – dob és Mike Kindred – billentyűs). 1975-ben megalapította a Triple Threat együttest (basszusgitár – Jackie Newhouse, dobos – Chris "Whipper" Layton, énekes – Lou Ann Barton). Rövid ideig a szaxofonos Johnny Reno is csatlakozott hozzájuk, Freddie helyét pedig átvette Chris. A későbbi Double Trouble körvonalazódni kezdett...
A texasi bárokban eltöltött évek után 1978-ban Barton elhagyta az együttest a "Roomful Of Blues"-ért, a srácok pedig egy apró változtatást vittek véghez a zenetörténetet illetően: felvették a Double Trouble nevet ( Otis Rush dala után) és Stevie a zenekar érdes hangú énekesévé lépett elő.
A Double Trouble
A Double Trouble Austin környékén tevékenykedett és Texasban hamar nagy ismertségre tett szert. Felfigyelt tehetségére Johnny Winter gitáros is és Clifford Antone a legendás Antone's klub vezetője is. Az áttörést az 1980. április 1-jén Steamboat 1874-ben, Austinban rögzített fellépés rádiófelvétele jelentette számukra, melynek felvétele Mick Jagger kezei közt landolt. Később posztumusz korongként ezt meg is jelentették In the beginning címmel. Következett a Montreux-i Jazz Fesztivál.
1982-ben a Mountreux-i Jazz Fesztiválon David Bowie és Jackson Browne figyelmét is felkeltették. Bár a koncertjük vegyes fogadtatásban részesült, mégis így történt, hogy Stevie az 1982-es Let's Dance című David Bowie albumon játszik. Stevie és együttese stúdióközelbe kerül, hiszen ingyen dolgozhattak Brown stúdiójában. Rögzítették mint demót és a későbbi Texas Flood albumot.
Rövidesen lemezszerződést kötött velük az Epic kiadó, és az a bizonyos bemutatkozó album végre megérkezett.
Texas Flood (1983)
Vaughannak és zenekarának a bemutatkozó albuma 1983 nyarán jelent meg Texas Flood címmel (Epic, l38734), pár hónappal a Bowie album megjelenése után. A felvételek a Los Angeles-i Down Town Studio-ban készültek Kaliforniában és az austini Riverside Sound stúdióban Texasban. A címadó dal Larry Davis szerzeménye.
1999-ben újra kiadták 5 mindaddig kiadatlan élő felvétellel, melyeket 1983. szeptember 23-án rögzítettek élőben.
A 6.-ik utca Austin szívében
Az albumon szereplő szerzemények:
1. Love Struck Baby (SRV)
2. Pride And Joy (SRV)
3. Texas Flood (dalszöveg: Larry Davis, zene: SRV)
11. SRV Speaks (Timothy White Rock Stars Show, 1989)
12. Tin Pan Alley (R. Geddins)
13. Testify (élő)
14. Mary Had A Little Lamb (élő)
15. Wham (élő)
A sikerek útján
Az album két Grammy jelölést is kapott („Best Traditional Blues Recording” és „Best Rock Instrumental Performance” a Rude Mood c. szerzeményért).
Az album producere John Hammond (Billie Holiday, Bob Dylan és Bruce Springsteen felkarolója, felfedezője) a dalok pedig mind SRV örökzöldek: Love Struck Baby, Pride And Joy, Texas Flood, Tell Me, Testify, Rude Mood, Mary Had A Little Lamb, Dirty Pool, I'm Cryin', Lenny, Tin Pan Alley, Wham.
A Voodoo Child (Slight Return) album megkapta a jelölést a „Best Rock Instrumental Performance”-ra.[forrás?] Ugyanebben az évben SRV megkapja a W.C. Handy National Blues díjat mint „Entertainer Of The Year” (Az év szórakoztató egyénisége) és „Blues Instrumentalist Of The Year” (A legjobb instrumentális blues előadó). Ez volt az első alkalom, mikor a két díjat egy és ugyanazon személy söpörte be...
A '85-ös „Soul To Soul” a Double Trouble harmadik lemeze, és ismét aranylemez, Stevie a 15. Grammy jelölésénél jár ekkor, de a „Live Alive” idején SRV az összeomlás szélén áll. Az 1986-os németországi turné során rosszulléteit és összeesését követően az egész turnét lemondták.
Stevie a rehabilitáción eltöltött idő után megmutatta, hogy nem adja fel. Ezután teljesen felhagyott az alkohollal és droggal, majd két album producereként is feltűnik (In Step és Family Style). Az In Step-ért 1990-ben Grammy-díjat kapott.
Gyermeke nem volt, de...
„Sajnos nem volt gyermeke, mondjuk egy fia, aki tovább vihette volna az apja hagyatékát. Ezen többször is gondolkodtam és szerintem Stevie-nek rengeteg fia van: minden olyan gitáros, aki szeretetből, tiszteletből és kellő alázattal játssza a zenéjét, és nem hagyja a lángot kialudni!”
A végső búcsúzás
Rajongói véleménye szerint minden idők legnagyobb fehér blues-gitárosa volt. Stevie Ray Vaughan élete egyik legjobb koncertjét adta élete utolsó éjszakáján. Alpine Valley-ben Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel, és testvérével, Jimmie Vaughannal játszotta Robert Johnson klasszikus "Sweet Home Chicago"-jának 20 perces változatát.
Az Alpine Valley-ben rendezett koncert után a Vaughan és Clapton turné csapatának számos tagja lelte halálát, mikor az őket szállító helikopter sűrű ködbe került és lezuhant egy sídomb mellett. Stevie Ray búcsúztatásán Dallasban Bonnie Raitt, Stevie Wonder és Jackson Browne énekelték az Amazing Grace-t. Több, mint 3000 rajongó fogta körül a búcsúzó barátokat a helyszínen.
Nyughelye 1990. augusztus 31-e óta a Laurel Land Memorial Park, 6000 South R.L. Thornton Freeway (IH 35E) Dallas, Texas, 75232.
Emlékezete
1991-ben Ann Richards, Texas állam kormányzója október 3. napját hivatalosan is Stevie Ray Vaughan nappá nyilvánította.
Megjelent a "Sky Is Crying" posztumusz album.
Buddy Guy a 'Remembering Stevie' c. dallal emlékezett meg Stevie-ről (lásd: Damn Right I've Got The Blues album).
1992 A Fender (Fender Musical Instruments Corporation) megkezdte a Stevie Ray Vaughan Signature Stratocasterek gyártását, melynek felépítésében még Stevie segédkezett. A kopott, 1959-esnek hitt, de 1963-as 'Number One' avagy 'First Wife' a gitár modellje.
1993 Stevie Ray Vaughan Memorial Scholarship Fund létrejött a Communities Foundation of Texas és Martha Vaughan vezetésével.
1994 Austin városa az Auditorium Shores Parkban szobrot állított SRV-nek (a 'Town Lake' mellett), mely korábban számos Stevie koncert helyszíne volt. A szobrot Ralph Helmick készítette, Tom Randall látványtervező pedig az alkotás elhelyezésében volt segítségére.
1995 Megalapítják az SRV Guitar Works nevű, használt és új gitárokkal foglalkozó céget Japánban. (Okuda Factory Inc.)
1996 Eric Johnson 'SRV' c. szerzeményével emlékezett Stevieről (lásd: Venus Isle album)
1999 Steve Vai rögzítette a Jibboom c. számot, melyet Stevie emlékére komponált (lásd: 'The Ultra Zone' album)
Idézetek kollégáktól, barátoktól
"Milyen volt az Eddie Floyd zenéje? Mint a mennydörgés, ő maga pedig mint a villámlás, amikor lesújtott, az vérfagyasztó volt. Buddy Guy
"Stevie-nek rengeteg módszere volt hogy megmutassa, nem csak tehetsége volt a blues-hoz, de érzéke is. Jó volt ahogy játszott, és az is, amit játszott. Hibátlannak tűnt, ahogy mozgott vele." "...és meghallod, megállsz, te jó ég, hallgasd hogy játszik ez az ember. És még fiatal is!" B. B. King
"Emlékszem, mennyire elbűvölt, hogy soha, semmikor nem tűnt elveszettnek sehogy sem. Úgy értem, soha nem történt olyan, hogy vett egy nagy levegőt, vagy megállt egy kicsit átgondolni, hogy merre is menjen ezután. Egyszerűen csak kiáramlott belőle." Az ereje.. az ereje abban az energiában rejlett, amit a gitárral és az énekével és a zenéjével és a teljes egészével teremtett." Eric Clapton
"Az egyik legnagyobb blues zenész aki valaha is felemelt egy gitárt." John Lee Hooker
"Nem tartott sokáig, hogy Stevie Ray Vaughant, az embert a nyilvánosság szemében felváltsa Stevie Ray Vaughan, a legenda. A tragikus halála 35 éves korában azonnal imádat tárgyává tette a nagy rock and roll tradícióban. Ilyen tragikus körülmények közötti halála, azután, hogy úrrá lett az alkohol és drog által keltett démonain, szinte szentté emelte." Joe Nick Patoski és Bill Crawford: "Caught in the Crossfire"
"Egy blues riffet hallok a sűrű éjszakában. Te lennél az, kis bluesfiú? Egy messzi hegyen találták a keresztedet, azt mondják, ott, ahol vadvirágok nőnek. Ott fent játszod a bluest valahol? Ó Istenem, azt hiszem tudom..." Joe Boy Cook (Stevie Ray nagybátyja)
"Egyszerűen megvolt neki a... megvolt neki az érzés... egy.. egy különleges ajándék. Egy ajándék volt." Art Neville
"...és képes volt csak folytatni tovább és tovább és tovább és csak.. tudod.. beszélt hozzád. Nagyszerű volt. Robert Cray
"Azt hiszem... a leginkább.. a legmaradandóbb emlékem Stevie-ről a szenvedélye." Bonnie Raitt
"Nos, mikor rá gondolok, akkor úgy gondolok rá, mint a kistestvérem. Úgy értem, egy hihetetlen zenész volt, ezt mind tudjuk." "Én tanítottam. Mármint, én kezdtem el előbb játszani. Három évvel idősebb voltam... vagyok nála. Szóval szereztem egy gitárt, és elkezdtem bluest játszani, elkezdtem blues felvételeket hazavinni, és ahogy tanultam a dolgokat, ő ott ült. Én meg mondtam neki, hogy hozzá ne merészeljen nyúlni a gitáromhoz. Még eszébe se jusson." Jimmie Vaughan
Diszkográfia
Stúdiófelvételek (Stevie Ray Vaughan & Double Trouble)
díjazott:J.B. Hutto And The New Hawks (Brian Bisesi), John Hammond, Koko Taylor And The Blues Machine (Steve Freund, Willie Hays, Emmet "Maestro" Sanders, Koko Taylor, Bay Williams), Luther "Guitar Junior" Johnson, Stevie Ray Vaughan And Double Trouble (Chris "Whipper" Layton, Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan) & Sugar Blue.
előadó: Blues Explosion John Hammond, Stevie Ray Vaughan & Double Trouble, Sugar Blue, Koko Taylor & The Blues Machine, Luther "Guitar Junior" Johnson, J.B. Hutto & The New Hawks
