| Rush Signals | ||||
| nagylemez | ||||
| Megjelent | 1982. szeptember 9. 1997. május 6. (remastered) | |||
| Felvételek | 1982. április–július Le Studio, Morin-Heights, Québec, Kanada | |||
| Stílus | progresszív rock, new wave | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 42 perc 18 mp | |||
| Kiadó | Anthem Records (Kanada) Mercury/Polygram (USA) | |||
| Producer | Rush és Terry Brown | |||
| Kritikák | ||||
| ||||
| Rush-kronológia | ||||
| ||||
| Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
A Signals a kanadai Rush együttes kilencedik stúdióalbuma (összességében a tizenegyedik nagylemeze), amely 1982 szeptemberében jelent meg a Mercury Records kiadásában. A Signals a Rush pályafutásának legsikeresebb lemezének számító, előző Moving Pictures egyenes folytatásának tekinthető zeneileg, miközben a szintetizátorok váltak a Rush hangzásának meghatározó elemévé, és Neil Peart dobos is elektromos dobokra váltott. A lemez Losing It című dalában az FM zenekarból Ben Mink játszik vendégként elektromos hegedűn. Ez volt az utolsó Rush-album, amelynek Terry Brown volt a producere, aki a kezdetektől, 1974-től együtt dolgozott az együttessel.
Az album nagy slágerei kislemezen is megjelentek. Közülük a New World Man a Rush karrierjének legsikeresebb kislemeze lett: Amerikában a Billboard Hot 100 slágerlistán a 21. helyig jutott, míg a Billboard Mainstream Rock listáján a csúcsra került, első lett. A Subdivisions című dal ugyanezen a listán a 3. helyet tudta megszerezni.
A Signals album egy hónap alatt platinalemez lett az Egyesült Államokban, ahol a 10. helyig jutott a poplemezek Billboard-listáján, míg a brit albumlistán a 3. helyet érte el. CD-n először 1989-ben jelent meg a Signals. 1997-ben a Rush Remasters sorozatban adták ki újra digitálisan feljavított hangzással az albumot.