Teodor Aaron

Teodor Aaron (magyaros írásmóddal Aáron Tivadar) (Erdély, 1803. február 6. – 1867) prépost, történész.

Petru Pavel Aronhoz hasonlóan ő is a „bisztrai” előnevet viselte. Tanulmányait a Nagyváradi görögkatolikus egyházmegye növendékeként a Pesti Központi Szemináriumában végezte el 1828-ban. 1829. október 30-án pappá szentelték. Ezután a belényesi gimnáziumnál működött mint tanár, egy rövid ideig az igazgatót is helyettesítette. 1836-ban megkapta a galsai plébániát, s egyúttal kerületi esperessé is kinevezték. 1837. július 30-án kinevezték címzetes kanonokká, később óaradi lelkész lett. Itt 1843-ig élt. Ekkor felvették a román nyelvű művek cenzorának a budai Egyetemi Nyomdához. Az 1848-1849-es szabadságharc alatt Gyalány parókiáján húzódott meg, s csak 1851-ben tért vissza Budára, mint a kormány hivatalos román fordítója. 1854-ben nagyváradi görögkatolikus kanonokká és a fiúgimnázium igazgatójává, 1858-ban pedig a Nagyváradi egyházmegyéből akkor kiszakított Lugosi egyházmegye káptalanának nagyprépostjává nevezték ki, ebbéli minőségében hunyt el 1867-ben.

Történészi munkássága kiváltképp a román nép történetének, eredetének kutatásában merült ki.

Munkái

Anotari la istoria lui Petru Majoru. Buda, 1828. (Jegyz. Major Péter történetéhez)
Anotari din istoria eclesiastica, despre urdîrea si latirea credinnitiei crestine intre romani. Pest, 1850. (Jegyzetek az egyháztörténetből a ker. hitnek eredetéről és elterjedéséről a rumének között)
Catechetica practica. Buda, 1843. (Gyakorlati hittan)
Kuvînturi beseričesti despre cele šepte pékate a le kâpeteniei pe dumniecile pâresimilor Buda. 1847. (Egyházi beszédek a hét főbűnről a negyvennapos bőjti vasárnapokra)