
A Texas Instruments SBP0400 (SBP = szilícium bipoláris), más néven „SBC 0400” és X0400, egy mikroprogramozható 4 bites bitszelet-processzor, amely 1976-ban jelent meg, és kereskedelmi szállítása 1975 decemberében kezdődött. Ez volt az első LSI processzorok egyike és az első I²L (integrált injekciós logika, IIL) technológián alapuló eszköz az USA-ban. Kutatási és oktatási célokra használták a repülési és űrhajózási iparban (NASA) és az LCM-1001 oktatási számítógépben (Texas Instruments, 1976). Ez a mikroprocesszoros oktatási célú számítógép feltehetően a cég első ilyen típusú eszköze volt.

Az SBP0400 mellett az oktató számítógép tartalmaz egy 74279 elválasztóregisztert és egy újratölthető akkumulátort. Áramellátását egy 7 V-os tápegység biztosítja. A gép vezérlése 20 billenőkapcsolóval történik, melyek közül kilenc mikroművelet-kapcsoló, négy adatbeviteli kapcsoló, hat vezérlőkapcsoló és egy a ki-bekapcsoló. A kapcsolók „le” vagy „bal” állása a digitális „0”-nak ill. az alacsony (LOW) szintnek felel meg; a „fel” vagy „jobb” állás megfelel az „1”-nek vagy magas (HIGH) szintnek. Az „1”-es kapcsolóállásokat egy kigyulladó piros LED is jelzi. Kilenc további LED kimenetként szolgál, négy-négy az adatokhoz és a címekhez, és egy az ALUCOUT számára, ami az ALU kimenő átvitelbitje.
A parancsokat bitenként kell bevinni, ahol a 9 bites mikroutasítás-szó felosztása négy ALU-parancsbit, két céloperandus és három forrásoperandus-bit. A legalacsonyabb helyértékű bitpozíció (LSB) a három csoport mindegyikében a jobb oldalon található. Minden adatbevitel vagy várt kimenet után, a „CLOCK” nyomógombot meg kell nyomni a parancs beírásához a parancsregiszterbe, és a parancsszámláló értékének növeléséhez. A használt parancstól függően az adatbevitel ezután a négy adatkapcsolón keresztül történik.
A vezérlőkapcsolók a következők: ALUCIN (terjedő átvitel be), PCPRI (programszámláló prioritás, a címbuszon lévő kimeneti LED-ek bekapcsolásához szükséges a címsínen), PCCIN (programszámláló átvitel be), ENCBY2 (a programszámláló 1 vagy 2 értékkel történő növelésének engedélyezése), POS1, POS0 (legmagasabb helyi értékű, közepes, vagy a kaszkádban lévő processzorszelet legalacsonyabb helyi értékű pozíciója).
Egy DIL-40 foglalaton keresztül az eszköz opcionális bővítési lehetőséget biztosít, az LCM-1000 sorozat három további moduljával vagy saját modulokkal bővíthető. A csatlakozókiosztás megegyezik az SBP0400-éval (tápellátás a második INJECTOR kivezetésen - 40. kivezetés).
A bővítőegységek a következők:

A prototípus a X0400 jelölést kapta.
Az áramkörcsalád egy másik tagja az SBP0401, amely nem rendelkezik műveleti regiszterrel, viszont van aszinkron műveleti dekódere.
A TI utódmodelljei voltak a 4 bites méretű 74S481 és a 8 bites SN74AS888 bitszelet-processzorok. A 74S481-est a TI 990/12 miniszámítógépének megvalósításához használták, ahol a ROM-ot írható vezérlőtárral kombinálták.
A volt Szovjetunió gyártotta az SBP0400 klónját, a K582IK2 (К582ИК2) jelű IC-t.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Texas Instruments SBP0400 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.