| The English Roses | |
| The English Roses könyvborító | |
| Szerző | Madonna |
| Eredeti cím | The English Roses |
| Ország | |
| Nyelv | angol |
| Téma | erkölcsi tanmese |
| Műfaj | Gyermek- és ifjúsági irodalom |
| Sorozat | The English Roses |
| Következő | The English Roses: Too Good to be True |
| Kiadás | |
| Kiadó | Callaway Arts & Entertainment |
| Kiadás dátuma | 2003. szeptember 15. |
| Média típusa |
|
| Oldalak száma | 48 |
| ISBN | 978-0-670-03678-3 |
A The English Roses egy gyermekeknek szóló képeskönyv, amelyet az amerikai előadó, Madonna írt, és 2003. szeptember 15‑én jelent meg a Callaway Arts & Entertainment gondozásában. A könyvet Jeffrey Fulvimari illusztrálta vonalrajzokkal. A mű egy erkölcsi tanmese, amely négy barátnőről szól, akik féltékenyek egy Binah nevű lányra. Később azonban rájönnek, hogy Binah élete korántsem könnyű, ezért úgy döntenek, befogadják őt a baráti körükbe.
A könyvet 42 nyelvre fordították le, és több mint 100 országban jelent meg egyidejűleg, ezzel az első olyan kiadvány lett, amely ilyen széles körű, szimultán globális megjelenést kapott. A promóciós tevékenységek között szerepelt, hogy Madonna teadélutánt tartott a londoni Kensington Roof Gardensben, továbbá televíziós talkshow‑kban és dedikálásokon is megjelent. Kereskedelmi szempontból The English Roses a The New York Times gyermekkönyv‑bestsellerlistájának élén debütált, és világszerte több mint egymillió példány kelt el belőle. A kritikusok mérsékelt fogadtatásban részesítették: a történetet nem találták különösebben érdekesnek, bírálták a karakterábrázolást és a moralizáló hangvételt. Fulvimari illusztrációi szintén vegyes értékeléseket kaptak. Madonna később a könyvhöz kapcsolódó árucikkeket is piacra dobott, valamint további folytatásokat jelentetett meg a sorozatban.
A The English Roses négy londoni iskolás lányról szól — Charlotte-ról, Amyről, Grace-ről és Nicole-ról — akik ugyanabba az iskolába járnak, egy környéken élnek, és számos közös programon vesznek részt, például nyári piknikeken vagy téli korcsolyázásokon. Féltékenyek egy Binah nevű lányra, aki a közelükben lakik, mivel úgy gondolják, hogy az élete tökéletes. Nem kedvelik Binah szépségét és népszerűségét az iskolában, és élvezettel hagyják figyelmen kívül, miközben csintalan terveket szőnek ellene.
Egy nap az egyikük édesanyja rendre utasítja a lányokat, amiért külső alapján ítélkeznek mások felett. Aznap éjjel, amikor a Roses egy piknikes ottalvós összejövetelen vannak, mindannyian ugyanazt az álmot látják. Megjelenik előttük egy pumpernickel tündérkeresztanya, aki varázsport hint rájuk, majd elviszi őket, hogy megmutassa Binah otthoni életét. A lányok ráébrednek, hogy Binah valójában magányos: édesanyja fiatal korában meghalt, és egy kis házban él az édesapjával, ahol ideje nagy részét főzéssel és takarítással tölti. A tündérkeresztanya meginti a Roses tagjait, és arra kéri őket, hogy a jövőben legyenek megértőbbek másokkal, ahelyett hogy panaszkodnának a saját életükre.
A lányok megbánják Binah iránti viselkedésüket, és meghívják, hogy csatlakozzon a baráti körükhöz. Hamarosan jó barátság alakul ki közöttük: együtt járnak piknikekre, táncokra és különféle összejövetelekre. Megosztják vele mindazt, amit szeretnek, és a történet azzal zárul, hogy immár öt English Roses van, mivel Binah is a csoport tagjává válik.
„Szeretek Nicholas-szal együtt dolgozni, mert kifogástalan ízlése van. Különösen sokat segített abban, hogy megtaláljuk és kiválasszuk az illusztrátorokat minden egyes könyvhöz. Várom, hogy a jövőben is folytathassam vele a közös munkát.”
Madonna első szerzői munkája a Sex című fotóalbum volt, amelyet saját cége, a Maverick és a Callaway Arts & Entertainment adott ki 1992‑ben. A kötet Steven Meisel fotóiból állt, amelyek nyíltan erotikus és provokatív jellegűek voltak. A könyvet a média és a közönség kezdetben negatívan fogadta, ugyanakkor gyorsan 1,5 millió példányban kelt el. A Sex sikerével a Callaway kiadó széles körben ismertté vált, és tulajdonosa, Nicholas Callaway új lehetőségeket keresett a vállalat további bővítésére. Úgy vélte, hogy „van egy bizonyos képessége előre látni… érzem, mi keltheti fel az emberek érdeklődését — még mielőtt ők maguk éreznék ezt”. Felidézte, hogy 1995 márciusában, New Yorkban, a Webster Hall egyik rendezvényén látta Madonnát felolvasni David Kirk Miss Spider's Tea Party című könyvéből, amelyet szintén a Callaway adott ki. Az esemény a „Bedtime Story” című kislemez videóklipjének bemutatója volt. Madonna „pizsamapartinak” nevezte az eseményt, ahol tinédzserek előtt olvasta fel a történetet; a rendezvényt az MTV is közvetítette.
Callawayt lenyűgözte Madonna történetmesélő képessége, és ekkor merült fel benne az ötlet, hogy megkérdezze az énekesnőt, érdekelné‑e gyermekkönyvek írása. A kiadó úgy vélte, hogy Madonna világszintű ismertsége és kulturális hatása széles közönséget vonzana egy általa írt könyvhöz. Tudta tapasztalatból, hogy a gyermekkönyvek kritikusai gyakran szigorúak, de kitartó maradt az elképzelése mellett. Madonnának ekkoriban más kötelezettségei voltak. Csak azután, hogy feleségül ment a filmrendező Guy Ritchie‑hez, és 2000‑ben ismét édesanya lett, döntött úgy, hogy komolyabban foglalkozik a gyermekkönyvek írásának ötletével. Kabbala‑tanítója arra kérte, hogy ossza meg a zsidó miszticizmus tanulmányozása során szerzett bölcsességet olyan történetek formájában, amelyek gyermekek számára is érthetők. Madonna „klassz kihívásnak” tartotta ezt, bár bevallása szerint teljesen „váratlan”, a zenei munkásságától távol eső feladat volt. Esténként, amikor gyermekeinek olvasott, Madonna úgy érezte, hogy a könyvek többségéből hiányoznak a spirituális üzenetek. Azt is problémásnak találta, hogy a klasszikus mesehősök — például Hamupipőke vagy Csipkerózsika — passzív szereplők, akiket a hercegek döntései mozgatnak. Az énekesnőt olyan szerzők inspirálták, mint F. Scott Fitzgerald, Ernest Hemingway és Flannery O’Connor, és ez ösztönözte arra, hogy saját, új történeteket írjon. Öt mesét írt meg, és a kéziratokat egyszerre küldte el Callawaynek, azt javasolva, hogy egy kötetben jelenjenek meg. A kiadó azonban azt szerette volna, ha mindegyik történet külön fejlődik és külön jelenik meg.
2003 márciusában bejelentették, hogy Madonna és a Callaway Arts & Entertainment megállapodást kötött a Penguin Group kiadóval egy eredeti, öt részből álló, illusztrált gyermekkönyvsorozat megjelentetésére. A megállapodás első kiadványa a The English Roses lett. A könyv és szereplői Madonna lánya, Lourdes iskolatársairól kapták a nevüket a Lycée Franco-Libanais Tripoli intézményben. Az egyik tanár „The English Roses”-nek nevezte a lányokat, amit Madonna „mulatságosnak” talált. Már több történeten is dolgozott, de olyan lányokról akart írni, akik állandóan úgy érzik, hogy „soha nincs elég”. Madonna édesanyjának korai halála egész életében mélyen hatott rá, ezért Binah karakterének megalkotásakor saját élményeiből merített. Akárcsak ő maga, Binah is édesanyja fényképét tartja az ágya mellett. Madonna szerint ez „személyes tapasztalat volt, és olyan dolgokat kellett kitalálnom a karakterének, amelyeknél a gyerekek megállnak és azt mondják: ‘Hű! Vajon milyen lehet ez?’”. Binah alakját Lourdes is inspirálta, mivel Madonna úgy érezte, hogy lánya gyakran kirekesztést él meg az iskolában amiatt, hogy híres édesanyja van. Végül a The English Roses egy erkölcsi tanmesévé vált, amely a kabbala tanításaiból merít, olyan történetekből, amelyeket Madonna tanárától hallott. A könyv üzenetei között szerepel az irigység, a kirekesztés és a mások életéről alkotott téves feltételezések veszélye is.
A The English Roses illusztrálásán Madonna Jeffrey Fulvimarival dolgozott együtt, akinek munkáját Ginny Dougary a The Sunday Times Magazine hasábjain úgy jellemezte, mint „a Madeline könyvsorozat és David Hockney stílusának találkozását”. Fulvimari saját illusztrációit „kifejezőnek” és „könnyednek” nevezte. Úgy érezte, hogy „szabadon szórakozhat”, olyan módon, ami a felnőtteknek szánt munkáknál kevésbé elfogadott. Először vázlatos rajzokat készített, majd ezeket számítógépre vitte át, ahol finomítani tudta őket. A végeredmény olyan hatást keltett, mintha „spontán” vonalrajzok lennének. A művész először a négy English Roses‑t festette meg, karaktereiket teljesen kidolgozva. Fulvimari a vázlatokat folyamatosan egyeztette Madonnával és Callawayjel, akik számos alkalommal adtak visszajelzést, mielőtt a végleges illusztrációk kiválasztásra kerültek.

A könyv angol nyelvű kiadási jogait a Penguin Group UK szerezte meg. A Penguin gyermekkönyves részlege, a Puffin Books jelentette meg a köteteket. A megállapodást bejelentő közös sajtóközlemény hangsúlyozta, hogy minden egyes történetkönyvben Madonna más‑más illusztrátorral fog együtt dolgozni. Madonna megerősítette, hogy a könyv eladásából származó teljes bevételt jótékonysági célokra ajánlja fel.
Madonna együttműködött az Amazon vállalattal, és egy exkluzív hangüzenetet rögzített a könyvről az Amazon vásárlói számára. Az üzenet szeptember 3‑tól volt elérhető, és ez jelentette az első alkalmat, hogy a közönség hallhatta Madonnát The English Roses kapcsán megszólalni. A könyv a megjelenés előtt nem volt elérhető a sajtó és a média számára. A Puffin a Coleman Getty Public Relations ügynökséget bízta meg a könyv bevezetésének kommunikációjával. A promóció azonban nehézségekbe ütközött, mivel a történet részleteit nem lehetett sajtóközleményekben ismertetni. Nicky Stonehill, a Coleman Getty munkatársa — akinek mindössze egy órája volt, hogy Madonnával egyeztesse a PR‑stratégiát — a megjelenést övező médiavisszhangot használta ki, és exkluzív megállapodást kötött a londoni The Times napilappal, amely részleteket közölhetett a könyvből.
A könyv megjelenése előtti napon Madonna promóciós tea partit rendezett Londonban, a Kensington Roof Gardens területén, ahová barátokat és hírességeket hívott meg. A vendégeket rózsákkal és pillangófigurákkal díszített kerítések között vezető, csillogó rózsaszín szőnyeg fogadta. A rendezvényen Madonna — fehér szaténruhában — felolvasott a könyvből tinédzserek és kisgyermekek előtt, majd |ajándékkosarakat adott nekik. A Coleman Getty PR‑stratégiája az volt, hogy az irodalmi sajtó először a rendezvényen olvashassa a könyvet, és arról írjon, hogyan reagálnak rá a gyerekek. Az eseményen csak egyetlen fotós készíthetett képeket, és kizárólag a BBC gyermekhíradója, a Newsround forgathatott. 2003. szeptember 15‑én a Callaway a képeskönyvet egyszerre 100 országban jelentette meg, 42 nyelvre lefordítva, ezzel az első könyv lett, amelyet 100 országban adtak ki egy időben. Ugyanezen a napon futárszolgálatok példányokat szállítottak brit televíziós talk showkhoz, például a GMTV és RI:SE műsorokhoz, hogy a könyvről az adásban beszélhessenek.
Az énekesnő számos promóciós eseményen vett részt, ahol gyerekeknek olvasott fel a könyvből. Az Egyesült Államokban Madonna szerepelt a The Oprah Winfrey Show műsorában, valamint dedikálást tartott a New York‑i Barnes & Noble könyvesboltban, a Rockefeller Centerben. Párizsban sajtótájékoztatón is megjelent a könyv bemutatása alkalmából.
Az The English Roses amerikai első kiadása a tervezett 400 000 példányról 750 000‑re nőtt, a világpiacra pedig összesen egymillió példány került, ami minden idők egyik legnagyobb képeskönyv‑megjelenése volt. A könyv több mint 50 000 amerikai könyvesboltban, zeneboltokban és egyéb kiskereskedelmi helyen volt elérhető, az Amazonon pedig „impozáns” kezdő eladásokat jelentettek. A kötetet a Gap ruházati lánc is árusította, a bevételeket pedig a Spirituality for Kids Foundation kapta. A megjelenést követő egy héten belül az amerikai példányszám elérte a 900 000‑et, világszinten pedig 1,4 millióra nőtt. Több kiadó is újranyomást rendelt. A Borders „nagyon jó” eladásokról számolt be, a Barnes & Noble pedig azt jelezte, hogy a könyv „nagy siker” lesz. Nemzetközi szinten Olaszországban 20 000, Dániában 3 000 példány készült az első nyomásból — utóbbi szám a dán képeskönyv‑piacon kiemelkedően magasnak számított. A könyv a The New York Times gyermekbestseller‑listájának élén debütált, az első héten 57 369 példányt értékesítve a Nielsen BookScan szerint. Az összes kiadvány közül az ötödik helyre került, és összesen 18 hétig szerepelt a listán. 2004 októberére 321 000 példány kelt el az Egyesült Államokban, ami az összes követett eladás 70%-át tette ki. Az Egyesült Királyságban 8 270 példánnyal debütált, a 17. helyen, és a második legkelendőbb gyermekkönyv lett — mindössze 220 példánnyal maradt el J. K. Rowling Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetétől. 2023 decemberére a brit eladások elérték a 150 000 példányt.Oroszországban 9 000 példány fogyott az első héten, ennek fele már az első napon. Brazíliában az első 25 000 példány egy hét alatt elfogyott, Törökországban pedig 5 000 példány kelt el ugyanennyi idő alatt. A megjelenés után Kanadában 10 000, Észtországban 4 000, Franciaországban 52 000, Hollandia|Hollandiá[[ban 20 000, Németországban pedig 65–80 000 példány fogyott. Az The English Roses vezette az eladási listákat Brazíliában, Franciaországban, Szlovéniában és Tajvanon. Az első hónap végére a könyv világszerte elérte az 500 000 eladott példányt, majd 2005 áprilisára az egymilliót. A kötet minden idők leggyorsabban fogyó képeskönyve lett elsőkönyves gyermekkönyv‑szerzőtől.
Az The English Roses megjelenése után mérsékelt kritikákat kapott. A Tablet magazin kritikusa, Ayelet Waldman megkérdőjelezte, hogy valóban Rabbi Baal Shem Tov tanításai ihlették‑e Madonna írói törekvéseit, különösen azt az üzenetet, hogy „legyünk kedvesek a szép lányokhoz, mert lehet, hogy az ő életük nehezebb, mint a miénk”. A recenzens zsidó hatásokat is azonosított a történetben: a Binah név használatát, a „papa” megszólítást, valamint hogy a szereplő egy „shmatte”-t visel a fején. Kate Kellaway a The Observer hasábjain úgy jellemezte a történetet, mint „olyan nyelven írt művet, amely Hilaire Belloc és a reggeli tévéműsorok hangvétele között ingadozik”. A stílust kimódoltnak és erőltetettnek találta, ugyanakkor elismerte, hogy a könyvnek van bája. Úgy vélte, hogy Fulvimari illusztrációi „egy parti meghívóra” emlékeztetnek, ahol a lányok „koszorúkkal díszített, kislányos világban” jelennek meg, „őzikeszemű tekintettel, kék pillangók, sárga felhők és tündérpor kavargásában”. A Publishers Weekly kritikusa Fulvimari illusztrációit a Vogue magazin képi világához hasonlította, miközben a történetet túlzottan tanító jellegűnek minősítette.
David Sexton, a London Evening Standard kritikusa bírálta Madonna döntését, hogy megírja a történetet, különösen azt, hogy Binah karakterét gyönyörű lánynak ábrázolja. Véleménye szerint a valóságban „azok a gyerekek szenvednek fájdalmas kirekesztést a társaiktól, akik nem szépek, nem okosak és nem sportosak, hanem csúnyák, unalmasak és esetlenek”. Az illusztrációkat „Warhol‑alatti” és „kifejezetten perverz” jelzőkkel illette, a szereplőket pedig anorexiásnak tűnő megjelenésük miatt kritizálta. A The Guardian számára író költő és regényíró, Michael Rosen úgy vélte, hogy az The English Roses túlságosan moralizáló, és kevésbé ironikus, mint ami a gyermekirodalomban megszokott. Ugyanebben a cikkben Francesca Simon szerző azt mondta, hogy a könyvben „nincsenek karakterek, nincs történet és nincs feszültség, ami problémát jelent”. Mindketten bírálták Fulvimari illusztrációit; Rosen „visszataszító képeknek” nevezte őket. Emily Nussbaum, a New York magazin kritikusa úgy találta, hogy Binah „a leglaposabb, legpasszívabb jó kislány a Földön, Madonna ellentéte”, és úgy érezte, hogy a könyv megírásával az énekesnő mintegy rendre utasítja korábbi, provokatív énjét.
Ginny Dougary Madonna előadásmódját „parancsolgatónak” írta le, és párhuzamokat vélt felfedezni az énekesnő gyermekkora és az The English Roses története között. A Slate kritikusa, Polly Shulman a könyvet „bájtalan, didaktikus” és egoista műnek nevezte, mivel úgy érezte, hogy a történet Madonna és lánya körül forog. Hozzátette: „The English Roses egy unalmas kis darab, bár nem inkompetens. Madonna érti a történetmesélés alapvető szerkezetét — talán túlságosan is”, utalva arra, hogy a könyv tele van klisékkel, miközben a címszereplő lányok „annyira passzívak, hogy akár jók is lehetnének”. A San Francisco Chronicle kritikusa, David Kipen humorosan megjegyezte, hogy „utoljára akkor indult öt részes sorozat ekkora durranással, amikor az első kötetet úgy hívták, hogy Genesis”. Kipen szerint Madonna döntése, hogy Binah karakterét gyönyörű lánynak ábrázolja, felesleges volt, és „megmagyarázhatatlan kirekesztése pontosan az a fajta történetmesélési baki, amelybe egy tapasztalatlan író belefut, amikor különböző, nem teljesen összeillő életszakaszokból próbál alteregót összerakni”. Fulvimari rajzait „szellemes, mozgalmas stílusúnak” nevezte, amely „Ronald Searle híres filigránját és az Jeannie, a háziszellem (1965) főcímének mandulaszemű nőalakjait” idézi.
Madonna együttműködött a Signatures Network Inc. (SNI) vállalattal, és az The English Roses sorozathoz kapcsolódó árucikkek és termékek széles választékát dobta piacra, amelyek az Egyesült Államokban a Nordstrom áruházakban és butikokban voltak elérhetők. A kínálatban lábbelik, ruházati cikkek, esőkabátok, gyűjthető babák, teáskészletek, ékszerdobozok és naptárak szerepeltek. 2004 októberétől a Nordstrom a könyvek témájára épülő bolti programokat is indított, köztük teadélutánokat és divatbemutatókat. Madonna egy hivatalos weboldalt is indított a sorozat számára, ahol a kapcsolódó termékek megvásárolhatók voltak. Az oldal interaktív játékokkal, letölthető háttérképekkel, szereplőlistákkal és visszajelzési felületekkel volt feltöltve. 2006 szeptemberében Madonna bejelentette, hogy folytatást készít a történethez, The English Roses: Too Good to be True címmel. A következő képeskönyvet ezúttal Stacey Peterson illusztrálta. A keménytáblás első kiadást a Callaway jelentette meg 2006. október 24‑én. Madonna elmondása szerint a folytatás megírására lánya, Lourdes ösztönözte. A történetben a lányok első romantikus rajongásukkal találkoznak, és az olvasó ismét egy tanulságos leckével szembesül. A Too Good to be True a megjelenést követő hónapban mindössze 9 000 példányt adott el a BookScan szerint. Az alacsony eladásokat annak tulajdonították, hogy Madonna ekkoriban a Malawiból örökbefogadott fia, David körüli viták középpontjában állt.
Madonna a sorozatot fejezetes könyvekkel folytatta: 2007 és 2008 között további 12 kötet jelent meg.