A Re‑Invention World Tour (a promóciókban Re‑Invention World Tour 2004) az amerikai énekesnő, Madonna hatodik koncertturnéja volt, amelyet kilencedik stúdióalbuma, az American Life (2003) támogatására indított. A turné 2004. május 24‑én kezdődött az Inglewoodi Forum arénában, és szeptember 14‑én ért véget a Pavilhão Atlântico csarnokban, Lisszabonban. A koncertsorozat Madonna hároméves szünet utáni visszatérését jelentette, és ez volt az első alkalom, hogy Portugáliában és Írországban is fellépett.
A turnéről először 2003 végén jelentek meg pletykák, hivatalosan pedig 2004 márciusában jelentették be. A cím a művésznő „folyamatos megújulásáról” kialakult hírnevére utalt, valamint arra a koncepcióra, hogy korábbi dalait újragondolt, átdolgozott formában adja elő. A 24 számból álló műsor öt tematikus felvonásra tagolódott: „Marie Antoinette”, „Military”, „Circus”, „Acoustic” és „Scottish–Tribal”. A jelmezeket többek között Arianne Phillips, Stella McCartney, Christian Lacroix és Karl Lagerfeld tervezték.
A kritikai fogadtatás a pozitívtól a vegyesig terjedt. Sok kritikus dicsérte Madonnát azért, hogy előadta azokat a „klasszikus” dalokat, amelyek hiányoztak az előző, 2001-es Drowned World Tour műsorából, míg mások a koncert tematikáját és politikai elemeit bírálták. Ennek ellenére a turné kereskedelmi szempontból kiemelkedő siker volt: az 56 teltházas fellépésből több mint 125 millió dollár bevételt termelt (2025-ben ez $213.07 millió dollárt jelent), és több mint 900 000 nézőt vonzott, így 2004 legmagasabb bevételű turnéjává vált. A koncertsorozat elnyerte a Top Tour díjat a 2004-es Billboard Touring Awards gálán.
Rövid ideig botrány is övezte a turnét, amikor Elton John azzal vádolta Madonnát, hogy playbackel — ezt a vádat az énekesnő csapata tagadta, John pedig később visszavonta állítását. A turnét később a 2005-ben bemutatott, Jonas Åkerlund által rendezett I’m Going to Tell You a Secret dokumentumfilm örökítette meg.
Előzmények
Madonna fellép London HMV áruházában 2003 májusában, az American Life promóciós kampányának részeként.
2002 augusztusában Madonna Steven Klein fotóssal együttműködve létrehozta az X‑STaTIC PRO=CeSS című multimédiás művészeti installációt, amelynek célja az volt, hogy feltárja és dekonstrualja a róla kialakult nyilvános imázst. A „nyers” vizuális elemeket és dezorientáló felvételeket alkalmazó projekt szürreális, uralkodói környezetben ábrázolta az énekesnőt; 2003 márciusában mutatták be New Yorkban, majd több európai városba is eljutott.
Ezzel egy időben jelentette meg kilencedik stúdióalbumát, az American Life‑ot, amelyet fellépésekkel népszerűsített az MTV Total Request Live című műsorában, a londoni HMV áruház Oxford Street-i üzletében, valamint szereplésekkel a Top of the Pops és a Friday Night with Jonathan Ross című műsorokban. Emellett címlapokra került azzal is, hogy Britney Spears és Christina Aguilera társaságában lépett fel a 2003-as MTV Video Music Awards gálán.
A koncertturné lehetőségéről szóló hírek 2003 végén kezdtek terjedni, Madonna menedzsere pedig megerősítette, hogy 2004 végére vagy 2005 elejére terveznek egy turnét. Januárra maga Madonna is azt nyilatkozta, hogy már vannak ötletei a műsorhoz, márciusra pedig arról számoltak be, hogy a próbák is elkezdődtek. A korai munkacímek között szerepelt a Whore of Babylon World Tour 2004, és a skót dudás, Calum Frase elárulta, hogy meghívást kapott a részvételre.
2004. március 23-án hivatalosan is bejelentették a Re‑Invention World Tourt. Menedzsere, Caresse Henry úgy nyilatkozott, hogy ez Madonna karrierjének egyik csúcspontja lesz, és olyan visszatérés, amely emlékezteti majd a közönséget arra, milyen erős élő előadó. A turné részben az X‑STaTIC PRO=CeSS projektből merített inspirációt, és Madonna első turnéja volt három év után; emellett ez jelentette debütálását Írországban is.
A Tel-Avivba tervezett koncerteket biztonsági okok miatt törölték, bár Madonna csalódottságának adott hangot, mondván, ha rajta múlna, elment volna. A turné 2004. május 24‑én nyílt meg Inglewoodben, és szeptember 14‑én ért véget Lisszabonban, Portugáliában.
Összetétel
Koncepció és számlista
A 2001-es Drowned World Tour egyik fő kritikája az volt, hogy Madonna kihagyta „klasszikus slágereit” a műsorból. Henry szerint ez a visszajelzés arra késztette az énekesnőt, hogy újragondolja megközelítését a Re-Invention turné esetében, és pályafutása teljes ívét lefedő dalokat válasszon előadásra. Ahogyan a Total Request Live műsorában fogalmazott: „Régi és új dalokról beszélünk […] úgy, ahogyan még soha nem csináltam őket.”
A turné címe, a *Re-Invention*, a Christianity Magazine szerint önreflexív utalás volt azokra a kritikákra, amelyek hosszú ideje Madonna folyamatosan változó imázsát emlegették. Madonna maga úgy nyilatkozott, hogy a név azt a szükségletet tükrözi, hogy régebbi dalait új szemszögből közelítse meg, kiemelve azok iróniáját.
Tematikájában könnyedebb volt, mint a Drowned World, és a Re-Invention a „egység és erőszak” ellentétére épült. A műsor öt tematikus felvonásra tagolódott: Marie Antoinette, Military, Circus, Acoustic és Scottish-Tribal. Henry „briliáns előadói show”-nak nevezte, amely extravagáns, de közelebb áll ahhoz, ahogyan a korábbi korszakok koncertjei felépültek.
A számlistat a próbák során gondosan finomították, kezdetben több mint harminc lehetséges dalból válogatva. Olyan számok, mint a „Dress You Up” (1985) és az „I'm So Stupid” felmerültek, de végül kikerültek — részben technikai nehézségek miatt, például a gitárakkordok megtanulása miatt. A „Vogue” (1990) eredetileg a nyitódal lett volna, mielőtt a „Justify My Love” váltotta fel. Más, próbákon eljátszott, de végül elvetett dalok közé tartozott a „Love Profusion” (2004) Headcleanr Mixe, a „Swim” a Ray of Light (1998) albumról, a „Take a Bow” (1994) és a „Live to Tell” (1986).
A végleges számlista huszonnégy dalt tartalmazott, köztük John Lennon „Imagine” (1971) című számának feldolgozását, amelyet Madonna „a végső békedalnak” nevezett. A „Don't Tell Me” (2001) két változatban hangzott el — az egyik francia városkép hátterével, a másik pedig The Verve „Bitter Sweet Symphony” (1997) című dalának mintájával. A „Ray of Light” a vokális megterhelés miatt került ki a műsorból.
A folyamat során két új dal is született: a „The Devil Wouldn’t Recognize You” és az „I Love New York”, amelyeket később átdolgozva stúdióalbumokon jelentetett meg.
Próbák és színpadi előkészületek
A színpad távoli nézete, amelyen láthatók a háttérként használt kivetítők (felül), valamint a V alakú kifutó, amelyen Madonna a közönség fölött sétált olyan előadások során, mint az „American Life”.
Jamie King visszatért a turné kreatív igazgatójaként, folytatva Madonna hosszú évekre visszanyúló együttműködését. A produkciós csapat tagjai között volt továbbá a gitáros Monte Pittman, a billentyűs és zenei vezető Stuart Price, a dudás Lorne Cousin, a háttérénekes Siedah Garrett, valamint a régóta Madonna mellett dolgozó háttérénekes és táncos Donna De Lory. A csapatot egy 12 fős tánckar egészítette ki — közülük három trapézművész volt.
A táncosválogatásokat 2004 februárja és márciusa között tartották New Yorkban és Los Angelesben, a próbák pedig a Forum arénában zajlottak.
A koreográfus Allan Dekko kifejezetten az „Express Yourself” (1989) számhoz csatlakozott a csapathoz, amely katonai tematikát kapott; később úgy nyilatkozott, hogy Madonna kellemes személyiség volt a közös munka során, és teljes mértékben képes volt megfelelni a show fizikai követelményeinek.
A mintegy 1 millió dollárra becsült produkció ambiciózus színpadi kialakítást vonultatott fel. A színpad része volt egy 13m (43ft) átmérőjű forgó emelvény, amely közel 3m (9,8ft) magasra tudott felemelkedni, és akár 6,7m/s (15mph) sebességgel is képes volt forogni, valamint egy futószalag, amely a színpad első peremén futott végig.
Öt hatalmas videóképernyő — közülük az egyik hét tonnát nyomott — alkotta a multimédiás hátteret, amelyet 160 különálló motor mozgatott. További elemeket jelentettek a 130 függesztési pont, a bonyolult világítási rendszer és a négytonnás |Claire Brothers line array hangrendszer. A mennyezetről egy 22 méter (72ft) hosszú, V alakú kifutó függött le, amely bizonyos dalok alatt a közönség fölé ereszkedett.
A show látványos kellékeket is alkalmazott, például egy gördeszkás félcsövet és egy villamosszéket, valamint az X‑STaTIC PRO=CeSS installációból származó videóanyagokat, amelyek végig jelen voltak a műsorban. Figyelemre méltó módon nem volt előzenekar.
Fellépőruhák
A Re-Invention turné ruhatárát Arianne Phillips tervező felügyelte, aki elmondta, hogy a jelmeztervezés ugyanazt a megközelítést követte, mint maga a turné: a korábbi anyagok újragondolását és új formában való bemutatását. Madonna öt jelmezt váltott a koncert során, amelyekhez Stella McCartney, Christian Lacroix és Karl Lagerfeld (a Chanel számára) is hozzájárult.
Minden felvonás saját vizuális stílust kapott. Lacroix — aki korábban az X‑STaTIC PRO=CeSS projekten is együtt dolgozott az énekesnővel — újraalkotta az egyik ott használt fűzőt a turné nyitányához: egy pezsgőszínű, kristályokkal díszített, Barokk ihletésű darabot.
A második szegmens — az American Life albumhoz kapcsolódva — katonai ihletésű öltözékeket tartalmazott, amelyeket Phillips „igazi rock ’n’ roll”-ként jellemzett. A harmadik felvonást Federico Fellini munkássága és a hagyományos cirkuszi esztétika inspirálta; ehhez Lagerfeld merész chorus girl fűzőket tervezett.
A visszafogottabb negyedik felvonáshoz McCartney minimalista ruhadarabokat tervezett, amelyek a fellépők sziluettjét hangsúlyozták. Az utolsó szegmensben USA Kilts által készített kiltek jelentek meg, amelyek a hagyományos skót elemeket kortárs utcai viseletre jellemző részletekkel ötvözték.
A ruhatár további elemei között voltak Jean-Paul Gaultier által tervezett pólók és Miu Miu cipők. A turné hivatalos posztere az X‑STaTIC PRO=CeSS egyik képét használta, amelyen Madonna 17. századi stílusú ruhában, a kamera felé kúszva látható.
Koncert szinopszis
Madonna és táncosai a koncert nyitányaként a „Vogue” előadásában.
A show a „The Beast Within” című számmal nyílt, amely a Jelenések könyvének spoken-word értelmezése volt, az X‑STaTIC PRO=CeSS installáció képi anyagával kísérve. Amint a vetítés véget ért, Madonna a színpad alól emelkedett fel a Lacroix-féle fűzőben, és jóga-ihletésű pózokkal adta elő a „Vogue” című dalt. Ezt követte a „Nobody Knows Me”, amelyet Madonna egyedül táncolva adott elő a futószalagon, miközben a dalszöveg részletei a képernyőn villantak fel. A felvonás a „Frozen” előadásával zárult, amelyet szárazjégfelhők között énekelt, és Chris Cunningham víz alatti birkózásban látható, meztelen, androgün párt ábrázoló videóvetítései alatt.
A Military szegmens helikopterhangokkal nyílt, miközben a katonának öltözött táncosok kúszva és egymást átölelve jelentek meg a színpadon. Madonna ezután egy tévékészülékekből felépített emelvény tetején tűnt fel, katonai egyenruhában és barettben, hogy előadja az „American Life” című dalt. A háttérvetítéseken az eredeti videóklip részletei váltakoztak háborús képsorokkal, sebesült gyermekekkel és George W. Bushra, illetve Szaddám Huszeinre emlékeztető színészekkel.
A produkció közepén a V alakú kifutó leereszkedett a mennyezetről, lehetővé téve, hogy az énekesnő és a táncosok a közönség fölött mozogjanak. Az „Express Yourself” előadása puskaforgatást tartalmazott, míg a „Burning Up” és a „Material Girl” rockosított változatai zárták a felvonást, Madonna pedig elektromos gitáron játszott.
A Circus felvonás egy „Hollywood” remix-közjátékkal kezdődött, amelyben egy tűztáncos, egy hastáncos, egy stepptáncos, egy gördeszkás és Rider–Waite tarot-animációk szerepeltek. A „Hanky Panky” burleszk stílusban került színpadra, míg a „Deeper and Deeper” lassú, lounge-hangzású átdolgozásban hangzott el. A „Die Another Day” koreográfiát kapott, és azzal zárult, hogy Madonnát egy villamosszékbe szíjazzák, amely átvezetett az Evita „Lament” című balladájába.
A felvonás egy videóközjátékkal zárult, amely a „Bedtime Story” remixére épült, és olyan képsorokat mutatott, ahol Madonna egy óriási szkenneren fekszik, illetve egy tükör előtt énekel. A videó vetítése közben légi táncosok ereszkedtek le a mennyezetről hintákon.
A Acoustic felvonás a „Nothing Fails” című dallal nyílt, amelyet Madonna akusztikus gitáron kísért. Ezt követte a „Don't Tell Me”, a „Like a Prayer”, valamint az American Life album „Mother and Father” és „Intervention” című számainak mashup-ja; ez utóbbi előadás vallási képi világot és az énekesnő néhai édesanyjáról készült felvételeket is felhasznált. A felvonás a „Imagine” előadásával zárult, amelyben Madonna háború sújtotta területek és gyermekek képei között énekelt.
A záró Scottish–Tribal szegmens élő dudásokkal és az „Into the Groove” előadásával kezdődött, amelyben Missy Elliott jelent meg a kivetítőn. Madonna kiltet viselt, és olyan feliratokkal ellátott pólók között váltogatott, mint „Kabbalists Do It Better” vagy „Italians Do It Better”. Ezt követte a „Papa Don’t Preach” és a „Crazy for You”, amelyet a rajongóinak ajánlott. A „Music” hiphop remixet és megvilágított lépcsősort kapott, míg a finálé, a „Holiday”, a kifutón álló teljes szereplőgárdával zárult, miközben konfetti hullott alá, és a képernyőn a „Re-invent Yourself” felirat jelent meg.
Kritikák
A legtöbb kritikus kiemelte Madonna „klasszikus” dalainak előadását, például a „Like a Prayer” című számét (első kép). Ezzel szemben az olyan „kevésbé megnyerő” dalok, mint a „Hanky Panky” kritikát váltottak ki.
A Re-Invention turné kritikai fogadtatása a pozitívtól a vegyesig terjedt. Sokan kiemelték Madonna megújult kapcsolatát a közönségével és azt, hogy ismét korai slágereihez nyúlt vissza. Elizabeth Smith a New York Post munkatársa „a fényhez és örömhöz való visszatérésnek” nevezte a show-t, míg a USA Today kritikusa, Edna Gundersen az érzelmi mélységet dicsérte, maximális pontszámot adva, és úgy jellemezve az előadást, hogy „több szív, mint látvány”.
Mark Guarino a Daily Herald lapjából „örömteli elegynek” nevezte a múlt és jelen elemeit. A kritikusok Madonna vokális teljesítményét és színpadi jelenlétét is méltatták. A Rolling Stone szerzője, Barry Walters szerint az énekesnő „jókedvű és magabiztos”, és „kiváló koncerténekes”.
A koreográfiát és a teatralitást szintén pozitívan fogadták: Sean Piccoli a Sun Sentinel kritikájában az előadás „energetizáló koreográfiáját” és „magabiztos vokáljait” emelte ki.
A számlistát gyakran a turné egyik csúcspontjaként emlegették, különösen Madonna „klasszikus” dalainak bevonását. Sal Cinquemani a Slant Magazine kritikájában „egységet teremtő, katartikus pillanatoknak” nevezte ezeket, míg a The Washington Post megjegyezte, hogy Madonna végre „elfogadta popörökségét”.
Howard Cohen a Miami Herald hasábjain arról írt, hogy a turné Madonna örökségét ünnepelte azzal, hogy új életet lehelt legnagyobb slágereibe. Mások, például a The Palm Beach Post, az énekesnő korábbi anyagainak érettebb újraértelmezését méltatták; Rochelle Brenner szerint az átdolgozások „méltók egy tapasztaltabb előadóhoz”.
A San Francisco Chronicle kritikusa, Neva Chonin olyan előadásokat emelt ki, mint a „Frozen” és a „Material Girl”, mint művészi csúcspontokat. A The Star-Ledger számára Jay Lustig Madonna leg„szédítőbb és legkáprázatosabb” turnéjának nevezte a Re‑Inventiont, míg Joan Anderman a Boston Glob kritikájában az énekesnő látvány és zene feletti magabiztos uralmát méltatta.
Néhány kritikus vegyesebb értékelést adott. Jane Stevenson a Toronto Sun részéről a Circus szegmenst a show leggyengébb részének tartotta, bár dicsérte a „Die Another Day” ötletességét. Tony Clayton-Lea a The Irish Times kritikájában megkérdőjelezte az olyan „legkevésbé vonzó” dalok bevonását, mint a „Die Another Day” és a „Hanky Panky”, és arra a következtetésre jutott, hogy bár Madonna nem igazán „rockolt”, megerősítette popzenei dominanciáját.
Paul Taylor a Manchester Evening News részéről „rendkívül jól megalkotottnak” nevezte a show-t, ugyanakkor „kiszámítottnak és lélektelennek” találta. Cinquemani a turné általános szerkezetét kritizálta, mondván, hogy „gyakran olyan, mintha összecsapva készült volna”, míg a Metromix kritikusa, Greg Kot „zűrzavarnak, ötletek kusza halmazának” nevezte, amely „sosem találja meg ingatag témáját”. Kelefa Sanneh a The New York Times részéről megjegyezte, hogy Madonna „mintha korábbi perszónái súlya alatt roskadozna”.
A RedEye kritikusa, Joshua Klein a show-t javulásnak találta a „komor” Drowned World Tourhoz képest, ám végül „elszalasztott lehetőségnek” nevezte. Kritizálta a régebbi slágerek bevonását, amelyek szerinte „zavaró, egymásnak ellentmondó témák kusza egyvelegét” hozták létre, ahol a háborúellenes tiltakozást „kínosan” követte a gondtalan menekülés. Klein ugyanakkor kiemelte a „Burning Up” előadását — „teljesen perzselőnek” nevezve —, és megjegyezte, hogy a „Like a Prayer” volt azon kevés pillanatok egyike, amely valóban felrázta a közönséget. Ezzel szemben úgy vélte, Madonna „nevetségesen” festett a „Papa Don't Preach” és a „Crazy for You” alatt, a „Material Girl”-t pedig „száraz tréfává” tette.
A Chicago Sun-Times kritikusa, Jim DeRogatis egyes átdolgozott dalokat „paródiának” hatónak találta, és olyan előadásokat, mint az „Imagine”, üresnek ítélt.
A politikai elemek gyakran váltottak ki kritikát. DeRogatis Madonna háborúellenes kijelentéseit leegyszerűsítőnek minősítette, míg Peter Bowes a BBC News részéről vegyes közönségreakciókról számolt be, egyes nézők túlzottan didaktikusnak találták az üzenetet. Cohen szerint a képi világ elavultnak hatott, és gyengítette a szándékolt hatást. Cinquemani megjegyezte, hogy a politikai vizuális elemek nem kapcsolódtak szorosan a dalokhoz; Paul Taylor hasonlóképpen kritizálta a háborús képsorok és a „high‑camp” látványosság ütköztetését, amely szerinte „nemcsak üres, hanem ízléstelen” is volt. Robert Hilburn a Los Angeles Times részéről úgy vélte, hogy a kommentárból hiányzott más politikailag elkötelezett művészek világossága és sürgető ereje, és azt javasolta, hogy az énekesnő „hozza vissza a szexet”. A New York Post kritikusa, Orla Healy elutasította a koncertet, amiért a szórakoztatást és a látványosságot „végtelen politikai és társadalmi kommentárra” cserélte.
A megosztott vélemények ellenére a Re‑Invention elnyerte a Top Tour díjat a 2004-es Billboard Touring Awards gálán, Henry pedig a Top Manager díjat kapta. Utólag a turnét Madonna legjobb koncertsorozatai között rangsorolta a The Advocate, a VH1 és a Billboard is; utóbbi szerint az énekesnő „vokálisan és fizikailag is csúcsformában” volt.
Kereskedelmi sikerek
A turné iránti kereslet rendkívül magas volt: a jegyeket kezdetben Madonna Icon rajongói klubjának tagjai számára kínálták, a VIP‑csomagok pedig akár 1 800 dollárért keltek el. Az MTV versenyt indított, amelyben a rajongók első soros „pit ticketeket” nyerhettek; Madonna ezt úgy jellemezte, mint lehetőséget arra, hogy a legelhivatottabb közönségével kapcsolódjon.
Öt napon belül olyan nagy amerikai városokban, mint New York, Los Angeles és Chicago, minden jegy elkelt; csak New Yorkban hat koncert több mint 12 millió dolláros bevételt hozott.
Az első tíz koncert 23 millió dollárt termelt, és az amerikai szakasz végére mintegy 750 000 néző vett részt a turnén, különösen erős bevételekkel olyan városokban, mint Chicago, Las Vegas és Worcester.
A turné félidejében a Billboard magazin az év legnagyobb bevételű turnéjének jósolta, 120 millió dolláros bevétellel (2025-ben ez $204.55 millió dollárt jelent).
Európában — annak ellenére, hogy kezdetben lassabb jegyeladásokról is érkeztek hírek — a turné kereskedelmileg sikeresnek bizonyult. Manchester 14 000 jegye egy óra alatt fogyott el, míg a LondoniWembley Arena négy estje 9,8 millió dolláros bevételt hozott. A nagy kereslet miatt Párizsban további dátumokat adtak hozzá; Írországban a Ticketmaster megduplázta személyzetét és szerverkapacitását a kereslet kezelésére. A lisszaboni 15 000 jegy nyolc óra alatt fogyott el.
Összességében a Re‑Invention 125 millió dolláros bevételt ért el (2025-ben ez $213.07 millió dollárt jelent, és 2004 legnagyobb bevételű turnéja lett. Lucy O’Brien megjegyezte, hogy a siker ellenére a turné „valahogy elkerülte a tömegmédia figyelmét”, részben a túlzott jegyáraknak és az American Life visszafogott fogadtatásának köszönhetően.
A Playback-vád és incidens
Elton John (kép) azzal vádolta Madonnát, hogy playbackelt a turnén, de később bocsánatot kért.
A londoni Q magazin Awards díjátadón Elton John nyilvánosan bírálta Madonnát, értetlenségét fejezve ki amiatt, hogy az énekesnőt a Best Live Act kategóriában jelölték. Azzal vádolta, hogy a turnén playbackelt, és kijelentette: „Aki nyilvánosan playbackel a színpadon, amikor 134 dollárt fizetsz azért, hogy lásd, azt agyon kellene lőni. Ezzel le is kerültem a kibaszott karácsonyi üdvözlőkártya-listájáról [...] De érdekel? Nem.”
Madonna szóvivője, Liz Rosenberg gyorsan cáfolta az állítást, hangsúlyozva, hogy Madonna „a Re‑Invention turné minden egyes hangját élőben énekelte”, és nem szokása más előadókat becsmérelni. Hozzátette, hogy John „akkor is rajta marad a karácsonyi üdvözlőkártya-listáján, ha jó… vagy ha rossz”. A hírek szerint Madonna maga egy doboz csokoládét küldött Johnnak, gúnyos üzenettel.
John később visszavonta kijelentéseit egy Entertainment Weekly-interjúban, a díjátadót „nagyon részeg ebédnek” nevezve, és elismerve, hogy megbánta a kirohanást. „Bocsánatot kérnék [Madonnától], ha látnám? Igen, mert nem akarok megbántani egyetlen művészt sem. Az én hibám volt. Én robbantottam ki az egészet” — mondta, bár fenntartotta kritikáját a playbackelő popsztárokkal szemben. „A reakció annyira hisztérikus volt, mintha azt mondtam volna: ‘Szerintem minden meleg embert meg kellene ölni’, vagy ‘Hitler was right’. Csak annyit mondtam, hogy valaki playbackelt.”
A turné londoni állomásán külön incidens történt: egy stábtag súlyosan megsérült, miután körülbelül 30 láb magasból lezuhant a színpad építése közben. A férfi kar- és vállsérüléseket szenvedett, és mentőhelikopterrel szállították kórházba. Henry közleményt adott ki, amelyben kifejezte, hogy a csapat — „különösen Madonna” — elszomorodott a baleset miatt, és bízik a teljes felépülésben.
2004. május 25-én a CBS bejelentette, hogy kétórás élő különkiadást tervez sugározni a turnéról, és a hírek szerint 10 millió dollárt ajánlott a közvetítési jogokért. A műsor időpontját azonban soha nem erősítették meg. 2005 áprilisában Hamish Hamilton rendező és a The Rude Corp. pert indított Madonna ellen, több mint 300 000 dollárnyi ki nem fizetett díjat követelve. Azt állították, hogy szóbeli „pay-or-play” megállapodás született egy európai televíziós különkiadás forgatásáról, ám állításuk szerint soha nem kaptak fizetséget, annak ellenére, hogy Madonna kérésére részt vettek próbákon és koncerteken.
A turné hivatalos dokumentumfilmje, az I’m Going to Tell You a Secret, amelyet Jonas Åkerlund rendezett — korábban több Madonna‑videón is dolgozott — az énekesnő művészi víziójára és spirituális nézeteire, különösen a Kabbala tanításaira összpontosított. Eredeti címe The Re-Invented Process volt, és az 1991-es Madonna: Truth or Dare-hez képest jóval introspektívebb megközelítést kínált. A film 2005. október 21-én mutatkozott be az MTV-n.
A kritikai fogadtatás vegyes volt. Barry Walters kiemelte, hogy a film a sekélyes celebhírek helyett az őszinteség felé mozdult el, míg a Pitchfork kritikusa, Stephen Deusner a mű önreflexiójának hiányát bírálta.
2006. június 20-án kétlemezes kiadás jelent meg, amely tartalmazta a dokumentumfilmet, egy 14 számos koncertalbumot és az „I Love New York” eredeti rock demóját. A kiadás kedvezőbb kritikákat kapott: az AllMusic „erősnek és szórakoztatónak” nevezte, és a film Grammy‑jelölést kapott a Legjobb hosszú formátumú zenés videó kategóriában.
Játszási lista
A számlista, a minták és a jegyzetek Madonna hivatalos weboldala, az I'm Going to Tell You a Secret jegyzetei és számlistája, valamint további források alapján.
↑Lieberman, Rhonda (2003. május 1.). "Weighty Madonna". Artforum. 2018. augusztus 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 15.
↑"Madonna estudia la Cábala". El País (spanyol nyelven). 2004. szeptember 16. 2019. május 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 15.
12Wadell, Ray (2004. június 5.). "Madonna tour to see big $$$"(PDF). Billboard. Vol.116, no.23. 5 and 61.o. ISSN0006-2510. 2021. szeptember 24. dátummal az eredetiből archiválva(PDF). Hozzáférés: 2021. szeptember 18.
↑Cinquemani, Sal (2024. április 5.). "Every Madonna tour, ranked". Billboard. 2024. április 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. július 22.
.jpg)
.jpg)
2.jpg)
.jpg)
.jpg)