Története
A Görgeyek ősi birtoka, melyet 700 éven át birtokoltak. A Szepes vármegye főispáni tisztét betöltő, a Görgey–család elődeként ismeretes Arnold, Jordan nevezetű fia, szepesi gróf kapta 1256-ban adományként IV. Béla királytól, a tatárjárás idején tanúsított hősies cselekedetéért, miszerint a vármegye lakosságát a támadók elől a hegyekbe menekítette. Ősi része, Ótoporc már a 13. század előtt is létezett, ma Pustovec település áll a helyén. Újtoporcot a 13. században alapították az örök haszonbéri jog alapján. 1287-ben „Thopricz” alakban említik először, 1303-ban „Thoporich” néven írják. Temploma 1303 és 1326 között épült, de az egyházi vizitáció szerint 1292-ben építették. 1322-ben bírája Gottschalk fia Hildebrand volt. 1329-ben „Kusthoperich”, „Nogthoporica”, 1338-ban „Kysthupuncz”, „Nogthupuncz”, 1400-ban „Kystoporch”, „Nogtoporch” néven szerepel a korabeli forrásokban. A két településrész később összeolvadt.
Régi Görgey kastélya a 17. században épült, kerek tornyok és bástyák erősítették. Kertjében egy 1618-ban épült kisebb kúria állott, melyet 1875-ben lebontottak. Ebben született a szabadságharc hadvezére, Görgey Artúr tábornok. 1580-ban Görgey Kristóf és László iskolát alapított Görgőn, melyet 1670-ben Toporcra helyeztek át. Az iskolát később Görgey János majd unokája, György gimnáziummá fejlesztette. Görög, latin és német nyelvet is tanítottak itt. Az iskola 1735-ben Görgey György halálával szűnt meg. A Görgeyek a református hit lelkes támogatói voltak, többen közülük a hitet később is megtartották. Görgey János lelkes híve volt Thökölynek is, amiért sokan Kuruc Jánosnak is hívták. Thököly bukása után birtokait elkobozták, de később kegyelmet kapott és visszakapta őket. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején újra csatlakozott a felkelőkhöz. Elfoglalta Lőcsét, majd Rákóczi Szepesvár parancsnokává nevezte ki. A szabadságharc után birtokait újra elvették és a családnak bérelnie kellett őket a kincstártól, melyért évi 20 aranyat fizetett. A birtokokat csak Görgey János – aki a császári hadsereg tisztje volt – kapta vissza 1779-ben Mária Teréziától katonai szolgálataiért. 1787-ben a falu 118 házában 911 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TOPORCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Görgey Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok; határja ollyan, mint Holomniczé.”
1828-ban 162 háza és 1177 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással, tutajozással foglalkoztak, kiváló sajtokat készítettek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Toporcz, német-tót falu, Szepes vgyében, Podolinhoz nyugotra 1/2 órányira: 364 kath., 1088 evang., 25 zsidó lak. Kath. és evang. parochia. Két kastély. Savanyuviz. Lentermesztés és gyolcscsinálás. F. u. a Görgey nemzetség, kinek ősatyja Jordán gróf IV. Bélától kapta 1256-ban mivel főképen segitette őt a Szepességnek német gyarmatokkal való megnépesitésében.”
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Szlovákia
é. sz. 49° 15′ 53″, k. h. 20° 29′ 29″49.264600°N 20.491400°EKoordináták: é. sz. 49° 15′ 53″, k. h. 20° 29′ 29″49.264600°N 20.491400°E
