| Vang Su | |
| Vang Su 2012-ben építészeti kiállításon | |
| Született | 王澍 1963. november 4. (62 éves) Ürümcsi |
| Állampolgársága | kínai |
| Nemzetisége | kínai |
| Házastársa | Lu Ven-ju |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Építészi pályafutása | |
| Jelentős épületei | Ningbo Museum |
| Díjai | Pritzker-díj (2012) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Su témájú médiaállományokat. | |
Vang Su ( kínai írással: 王澍 Ürümcsi, 1963. november 4. –) kínai építész, a 2012-es Pritzker-díj díjazottja. Hangcsou városban élő és dolgozó építész. Munkásságának magas szakmai elismerése azt mutatja, hogy Kína a jövő építészetében egyre nagyobb szerepet tölt be.
Apja zenész volt, aki alkalmanként asztalosmunkát is végzett. Édesanyja pedagógusként és könyvtárosként dolgozott. Tizenévesként sokszor utazott szülővárosa, Ürümcsi és anyja munkahelye, Peking között. A négynapos, 4000 kilométeres út során látott végtelen tájak nagy hatást gyakoroltak rá. A Nankingi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1988-ban. A rá következő tíz évben szakmunkásként dolgozott, hogy valódi építkezésekről szerezzen tényleges építési tapasztalatokat. Fiatal építészként némi időbe tellett, hogy megbízást kapjon. Bár családja révén a fővároshoz kötődött, végül mégis a természetes környezetéről híres Hangcsouban telepedett le és kezdett el tervezéssel foglalkozni.
Hangcsouban feleségével, Lu Venjüvel 1997-ben építészirodát alapítottak, melynek az „Amatőr Építészstúdió” nevet adták. Ars poeticája: „épület helyett házat tervezek”. Az általa képviselt építészeti irányzat a tervezett épületekhez hétköznapi technológiákat alkalmaz és tradicionális anyagokat használ fel. Látványos és rá jellemző, hogy az épületeinél az újrahasznosított kő, színes tégla mellett nagy mennyiségben használ bambusznádat. A hagyományos felfogás, a gyakorlati tudáson alapuló építkezés és az intenzív kutatómunka egyedülálló kombinációjával ért el nagy sikereket.
Több nevezetes építkezés kötődik a nevéhez. Ő tervezte például a keleti-kínai Ningpóban működő Kortárs Művészeti Múzeum és a Történeti Múzeum épületeit, a kelet-kínai Szucsouban pedig a Vencseng Egyetemi Könyvtár egy részét.
Gyakran szerepel mint vendégelőadó külföldi egyetemeken. Megkapta 2010-ben az Erich-Schelling építészeti alapítvány díját, 2011-ben pedig a francia Építészeti Akadémia aranyérmét. 2012-ben második kínaiként megkapta a Pritzker-díjat, melyet az építészek a legmagasabb szakmai elismerésnek tartanak és „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. Az elismeréssel 100 ezer dolláros tiszteletdíj is jár.