Fekvése
Vezseny Jász-Nagykun-Szolnok vármegye délnyugati részén, a Tisza által három oldalról körülölelt területen fekszik. A folyó Vezseny „körül” 12 kilométeres kerülőt tesz meg. A község elvileg mégsem zsáktelepülés, a főutca ugyanis a Tisza-partra vezet, a folyón pedig komp működik, és az út folytatódik a túloldalon, Martfű és Tiszaföldvár közigazgatási határvonalán. Tengerszint feletti magassága 87–91 méter. A megyeszékhely, Szolnok körülbelül 25 kilométerre fekszik, a két legközelebbi város pedig a már említett Martfű és Tiszaföldvár (mindkettő már a Tisza bal partján), körülbelül 5–5 kilométerre. Legközelebbi, szárazföldi úton is elérhető szomszédja, Tiszajenő ugyancsak mintegy 5 kilométer távolságban található.
Története
A községet valószínűleg a Vason nemzetség fiai alapították, írott forrás 1354-ben Wesen alakban említi először . Hatalmas mocsarak, nádasok szegélyezték a kiemelkedő, letelepedésre alkalmas magasabb halmokat. A Tisza kanyarulata miatt csak nyugatról lehetett szárazföldön megközelíteni, ami könnyen védhetővé tette a falu népét a betolakodók támadásai ellen. Ha a helyzet megkívánta, a környező mocsaras nádasokban jól el tudott rejtőzködni a lakosság.
Az alacsonyabb fekvésű falurészen bronzkori temetőt találtak. A település déli részéről a Bökönyepartról (Kisdebrecen) vaskori kelta női sír származik. Az itt talált vérzománc-berakásos, állatfejekkel díszített bronzöv a kelta művészet kiemelkedő alkotása. A nyugati határrészen, a vezsenyi szőlők felé honfoglalás kori lovas sírokat találtak, a Tiszából avar kardot, mamutagyarat, ősorrszarvú-, őstulok csontokat szedett ki a halász. A régi kor embere itt dús legelőket, erdőket, vadban gazdag réteket, bőséges halászatot talált.
A község mellett zajlott a Rákóczi-szabadságharc egyik nagy csatája, amikor a Sajó és a Hernád menti hajdútelepülésekről felállított ezred három századát 1705. április 18-án szétverték a rácok. A kurucok vesztesége több tiszt és majdnem száz katona volt.
A település melletti tiszai átkelő birtoklásáért a második világháború idején is súlyos harcok dúltak.
Népesség
A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 5,7% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,8% németnek, 0,5% románnak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
2022-ben a lakosság 81,1%-a vallotta magát magyarnak, 4,3% cigánynak, 1% németnek, 0,5% ruszinnak, 0,2-0,2% szerbnek, szlovénnek, örménynek, ukránnak és horvátnak, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (17,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások 3iatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 16,7% volt református, 12,9% római katolikus, 0,8% izraelita, 0,5% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,6% egyéb keresztény, 27,3% felekezeten kívüli (40,2% nem válaszolt).
Vallás
A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság többsége, kb. 47%-a református, kb. 32%-a római katolikus, kb. 2%-a evangélikus. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 19%.
2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,2%, református 25,3%, görögkatolikus 0,5%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 23,5% (26,7% nem nyilatkozott).
A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Délpesti Református Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik. Nem önálló anyaegyházközség.
Evangélikus egyház
Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében (esperesség) lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány.
Magyarország
é. sz. 47° 02′, k. h. 20° 13′47.033333°N 20.216667°EKoordináták: é. sz. 47° 02′, k. h. 20° 13′47.033333°N 20.216667°E
