Története
A mai község területén a nagymorva korszakból származó halomsírok találhatók.
A települést 1327-ben „Wizolay” néven említik először. 1332-ben „Wissola” alakban fordul elő, már ekkor említi templomát a pápai tizedjegyzék. 1369-ben „Wyzzalay”, 1598-ban „Wyssolay” néven említik. A Viszolajszky, Szlopnyanszky és Szúnyogh családok birtoka volt, később a budatíni váruradalom része. 1598-ban 35 háza állt. 1720-ban 29 adózója volt, közülük 21 zsellér. A 18. században Csáky gróf kastélyt épített itt. 1784-ben 99 házában 108 családban 595 lakos élt. 1796-ban sörfőzde, szeszfőzde és papírmalom működött a településen.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VISZOLAJ. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Szúnyog Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Belushoz nem meszsze; földgye jó.”
1828-ban 92 háza és 829 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, seprűkötéssel foglalkoztak. Házai a 19. századig kizárólag fából épültek, később vályogból építkeztek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Viszolaj, Trencsén m. tót falu, Bellushoz 1/2 óra: 771 katholik. lak. Kath. paroch. templom; kastély; több urasági épületek; sör és pálinka ház; tehenészet; papiros malom. F. u. gr. Csáky Istvánnő. Ut. p. Trencsén.”
A 20. század elején sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. A trianoni békéig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott.
A háború után sokan foglalkoztak gyümölcstermesztéssel, kosárfonással is. Lakói közül többen dolgoztak Magyarország, Csehország, Ausztria és Németország területén. Az első tégla és kőházak 1935-ben épültek a községben. 1938-ban a lakosság 80%-a mezőgazdaságból, 20 %-a külföldi munkákból élt. 1945-ben a Csáky birtokokat államosították és felosztották. 1947-ben a faluban az egykori pálinkafőzde helyén bőrgyárat alapítottak. Lakói a mezőgazdaság mellett méhészettel is foglalkoztak.
Szlovákia
é. sz. 49° 04′ 06″, k. h. 18° 21′ 47″49.068333°N 18.363056°EKoordináták: é. sz. 49° 04′ 06″, k. h. 18° 21′ 47″49.068333°N 18.363056°E
