Olaszországban 1968. január 27-én mutatták be a mozikban. Magyarországon 2009. július 20-án jelent meg DVD-n az Ultrafilm kiadásában. A DVD-t úgy reklámozták, hogy Sergio CorbucciDjango című alkotásának előzményeit dolgozza fel, valójában csak egy alternatív Django-változat.
Az Egyesült Államok déli felén az 1880-as években egy helybeli férfi (Luciano De Santis) David Barry (Horst Frank) segítségével szenátor lesz, ám Barry-nek sok ellensége van megkérdőjelezhető módszerei miatt. Egyikük Dean (Valerio Tordi) párbajra hívja, de Barry barátja, Django (Terence Hill) közbelép. A verekedés után David kéri Djangót, tartson vele, ő azonban megelégszik a munkájával.
Másnap Django, felesége Lucy (Adriana Giuffrè) és négy embere útnak indul az arannyal. Útközben megölik őket, de Django csak megsebesül. A támadó Lucas (George Eastman), s az eseményeket David is figyelemmel kíséri. Öt évvel a rablógyilkosság után Django Sierra városának temetőjében elás egy koporsót egy Django nevű fejfa alatt.
Django a megye hóhéra lesz, s egy öreg távírónál, Oraziónál (Pinuccio Ardia) él. Lucasék ekkor hamis tanúkkal bitófára küldenének ártatlanul elítélt embereket, hogy a mágnás megkaparintsa a földjeiket. Django hajtja végre a kivégzéseket, valójában azonban megmenti őket egy heveder segítségével és elviszi őket egy eldugott helyre. Az egyik megmentett elítélt a mexikói Garcia (José Torres) ment meg, kinek kivégzésekor ott van felesége, Mercedes (Barbara Simon), akit Djangónak kell megvédenie a kegyetlen Lucas ostorától tőle. Az asszonynak elárulja végül, hogy férje életben van.
Django felfegyverzi a megmentett elítélteket és rábírja őket fogjanak össze Lucas ellen. Meghagyja nekik, hogy először támadjanak a hamis tanúkra, de ne öljék meg őket. Az egyik elítéltet, egy szintén mexikói férfit (Andrea Scotti) és két társát azonban kénytelen lelőni, mert az nem hajlandó együttműködni vele. Az egyikük golyójától épp Garcia menti meg
Terence Hill először és utoljára Django szerepében
Az akasztottak bandája megtámadja azokat a farmokat, ahol a hamis eskü alatt vallók élnek, hatalmas riadalmat keltve. Lucas azonban nem hiszi, hogy tényleg feltámadtak volna.
Djangóék megtudják, hogy újabb aranyat szállítanak el a megyéből. Nyilvánvaló, hogy Lucas erre is ráteszi a kezét, ezért most eljöhet a leszámolás órája. Django mindezt úgy képzeli el, hogy az akasztottak megakadályozzák a szállítmány kirablását, elfogják Lucas embereit, akik a kormányzó előtt bevallják bűnüket, és leleplezik a vezérük gaztetteit is. Django nem megy velük, mert Garcia feleségét is halálra ítélték hamis módon. Amikor Django távozik, Garcia egy másik ötlettel áll elő. Szerinte kevés az esély arra, hogy tisztázzák magukat, de ha mégis, akkor a régi életükkel visszakapják a nyomort és az éhezést. Ehelyett arra buzdítja társait, hogy ők rabolják el az aranyat, és kezdjenek vele új életet. Egy Wallace (Roberto Simmi) és Pat O'Connor (Giovanni Ivan Scratuglia) nem állnak kötélnek, de Garcia hátba lövi Wallace-t, aki meghal, míg Pat a hasába kap golyót, de életben marad. A többiek Garciával tartanak. Pat eltámolyog Orazióhoz, aki indul figyelmeztetni Djangót.
Az aranyat valójában Lucas emberei szállítják, hogy egy megrendezett rablás keretében vihessék el. Két embere Bill (Giovanni Di Benedetto) és egy társa elmennek Orazióhoz Djangót keresve, ahol megtalálják Patet, és elviszik. Django közben megmenti Mercedest, míg Garciáék lecsapnak a szállítmányra, amely meglepetésként hat Lucas emberei, ám hiába menekülnek, valamennyiüket megölik.
Este Django kiviszi Mercedest a temetőbe, de Lucasék is menten ott teremnek. Mercedes el tud menekülni, Djangót pedig elfogják és egy pajtában ütik-verik. Az önelégült Lucas úgy véli Garcia és Django együtt tervelték ki az arany elrablását, hiába állít mást Pat. Nemsokára David is megjelenik, így tudatosul Djangóban ki is állt a felesége halála mögött. Míg David és Lucas a fogadóban megpróbálják kitalálni mi lett az arannyal Mercedes és Orazio érkezik Django kiszabadítására, ami sikerül is. David és Lucas vitája ezalatt kezd kiéleződni.
Orazio Django utasítása szerint fegyvereket szerez. A távíró lesben áll egy tetőn, míg Django puskaport szór köröskörül, s felgyújtja az épületet. A tűzharcban a hóhér és a távíró megöli Lucas minden emberét, David elmenekül, míg Lucas a tűzben leli halálát.
Garciáék már a mexikói határ felé tartanak, de Garcia családja hivatkozva visszafordul. Míg társai gyanútlanul átkelnek a folyón, a lesben álló Garcia orvul lelövi mindeggyiket és magához ragadja a zsákmányt. David egy bérgyilkost (Gianni Brezza) bíz meg Djangó kézrekerítésével.
Django a sierrai templomban találkozik Mercedesszel, aki könyörög neki férjéért. Mikor távoznak, Django összeakad a bérgyilkossal, s néhány emberével, de rövidesen leszámol velük. Ezután elmegy Garcia tanyájára, aki családjával elhagyni készül az országot. Garcia bevallja, hogy megölte a többieket, s a családja nyomora hivatkozik, amin ő segíteni akart. Django ad még egy esélyt neki, s most elhatározza, hogy megöli Davidet.
Mercedes elárulja Davidnek, hogy a férje ötezer dollárért elmondja, hol az arany. David átadja a pénzt és Garcia kiviszi a temetőbe, ahol Django azt a sírt ássa ki, ahová egy koporsót rakott be nemrég. David egyezkedni akar, ám Django nem hajlandó megbocsátani. David pisztolyt ragad, de Django kilövi at a kezéből. Ekkor feltűnnek David emberei, de Django ekkor sem óhajt megegyezni, ezért David felszólítja, hogy ássa tovább a sírt magának. Garcia fegyverrel ront elő, de leterítik. Django ezután elővesz a koporsóból egy géppuskát, s végez banditákkal és Daviddel is. Végül visszamegy Mercedeshez és ad egy zsákocskával az aranyból, hogy élhessen tovább a lányával, majd elmegy.
Itt a vége a cselekmény részletezésének!
Szereplők
Horst Frank mint David BarryGeorge Eastman mint Lucas
A film eredeti olasz címe: Preparati la bara!,magyarul: Ásd meg a sírodat! A mondat a film végén hangzik el. Számos külföldi változatban a Django nevet használták a címben. KanadábanDjango Sees Red, az USA-ban Django, Prepare a Coffin néven futott. Nyugat-NémetországbanDjango – Sein Haß ist tödlich, vagy Django und die Bande der Gehenkten (Django és az akasztottak bandája) néven futott. Egyes német nyelvű szinkronok Joe-ra módosították a nevet. Mivel a német nézők számára Terence Hill szokatlan lett volna ebben a szerepben (már maga az eredeti Django is nagyon brutális volt), ezért vágások segítségével egy olyan változatot dolgoztak ki, amely inkább humoros lett, noha a Baldi-féle változat alapvetően tragikus, szomorú és keserű olasz vadnyugati film. Az egyik alternatív német cím a Joe der Galgenvogel (Joe, a balfácán). A hivatalos DVD-premier előtt Magyarországon kalózkiadások formájában a német Joe-változatok jelentek meg Joe, a rosszarcú címmel. Az Ultrafilm által készített kiadás az egyik angol nyelvű címet (Viva Django!) használja, mivel csak az angol nyelvű szinkronhoz fértek hozzá, így abból szinkronizáltak a magyar változatot is.
A film készítése
Sergio Corbuccio halhatatlan remekműve nyomán két év alatt igen hamar kibontakozott a Django-mánia. 1968-ra már vagy két tucat utánzat készült, amelyek nem értek el sikert. Ezek vagy folytatták Django történetét, vagy másképp dolgozták fel. Ferdinando Baldi ez utóbbi formához folyamodott. Mivel az előző Django-változatok elég harmadrangúra sikeredtek, ezért Baldi nem tudta, hogy az övét miként fogadják majd. Ezért szerette volna, ha Franco Nero, az igazi Django játssza el ezt a főszerepet is. Nero ellenben egy másik spagettiwesternen, A zsoldoson dolgozott Corbuccival, ezért nem vállalta a szerepet, bár maga is szeretett volna egy folytatást a filmlegendából. Nero és Baldi 1966-ban már dolgoztak együtt a Texas Adios-ban, mely vadnyugati filmet külföldön, például Franciaországban is Django-változatként kezeltek.
Miután Nerót nem tudta megnyerni, ezért Baldi egy másik sztárt, Terence Hillt kereste fel, akinek akkor indult be a karrierje Bud Spencerrel.
A Viva Django! több más olasz westernhez hasonlóan az idő múlásával lett igazán klasszikus, bár Corbucci Djangójának sikerét nem tudta túlszárnyalni. Valószínű, hogy épp Hill alakítása miatt örvend nagy népszerűségnek Baldi westernje. Egyébiránt Baldi a Mindhalálig Rock and Roll-ban fedezte fel magának Hillt (aki abban a filmben még Mario Girotti név alatt szerepelt).
Jóllehet a Viva Django szokatlan Terence Hillhez, hiszen a világon a Bud Spencerrel közösen játszott verekedős komédiák tették híressé, de nem is lehet csodálkozni az olasz filmgyártás effajta hozzáállásán, hiszen Henry Fonda szerepe, mint véreskezű gazember a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is óriási meghökkenést okozott a nézők között. Hillnek amúgy nem ez az első ilyen filmje, egy évvel a Viva Django után forgatták ugyanis a Barbagia nevű gengszterfilmet, ahol szintén cseppet sem humoros főszerepben tűnt fel Hill. Valószínűleg épp a karakter és a film jellege is közrejátszott abban, hogy az Ultrafilm kiadta Magyarországon elsőként a filmet, ugyanis internetes fórumokon többen is szorgalmazták ezt.
Egy külön érdekesség, hogy George Eastman egy 1967-es filmben a Bill il taciturno-ban szintén játszott egy Django-karaktert. Azt a filmet Massimo Pupillo rendezte. Ugyanabban a filmben feltűnik Luciano Rossi is, aki a Viva Djangóban is szereplő, sőt benne volt az eredeti, Corbucci-féle Django stábjában is. A színészt leginkább a Girolamó nevű indiánként ismerhetik a nézők a Bűnvadászok c. Bud Spencer-Terence Hill vígjátékból.
Corbucci és Baldi alkotása
Az Ultrafilm reklámjával ellentétben a Viva Django! nem visszatekintése a Djangó-nak. Az idősík teljesen különböző, a Viva Django! már majdnem a 19. század végén játszódik, míg Corbucci klasszikusa közvetlenül az amerikai polgárháború után. A Djangó-ban a főhős szerelmét ölték meg, akit ott Mercedesnek hívtak, és a vele végző Jackson őrnagy korábban ismerte, vagy ismerhette Djangót, de barátságban nem álltak. Baldi filmje azonban mellőzi a véres brutalitást, bár maga is sötét tónusokkal tudja westernjeit ábrázolni, itt jelen esetben pesszimizmussal, mély keserűséggel és nem annyira boldog végkifejlettel. A szomorú végkifejlet Corbuccira is jellemző, de ő sokkal nagyobb szélsőségekbe viszi ezt, mint Baldi, sőt nála jobban hangsúlyozza.
Baldi Djangójában a megmentett elítéltek nem nyerhetik vissza régi életüket. Mercedes sem kaphatja vissza férjét, neki is meg kell halnia. A Viva Django! az első epizódokban az eredeti Django sémáját követi. A fő cél a bosszúállás a főhős megölt szerelméért, aki egy áruló barát miatt halt meg. Django is szerez segítőket ártatlanul elítéltek formájában. Corbucci filmjében is szó esik arról, hogy a Djangót segítő mexikói haramiák vezérét a hős már korábban megmentette az akasztófától, persze nem térnek ki arra, hogy Django hóhér lett volna korábban. Aztán az akasztottak is elpártolnak segítőjüktől, bár nem bánnak el vele olyan mocskosul, mint Franco Neróval. Ehelyett az ellenségei egyszerűen csak összeverik. A megverés jelenete a Sergio Leone-féle mintát követi, mivel csaknem azonos az Egy maréknyi dollárért azon részével, ahol Clint Eastwoodot leckéztetik meg az antihős maratlócai. A Viva Django! és a Django ezen verési jelenetei között csupán összefüggés van, hogy Hill kezét itt is megtapossák (bár ez Clint Eastwoodnál is megfigyelhető), de nem nyomorítják meg. A kocsmai tűzharc is rendkívül hasonló az Egy maréknyi dollárért azon jelenetéhez, ahol a rivális csempészbandával számolnak le, saját tanyáján: puskaporral és olajjal keltett robbanás útján lángrakap az épület, az abból menekülőket pedig lemészárolják.
A két Django filmben az okot az aranyt szolgáltatta, míg Leone westernjében az asszony, aki miatt Django bosszút akar állni.
A spagettiwestern sablonjához mérten nincsenek igazi tiszta jellemek a filmben, egyedül a „makulátlan asszony,” aki legfőbb szenvedő alanya a cselekménynek.
Bár a Viva Django! nem az előzményeit dolgozza fel a Djangó-nak, viszont a főhős korábbi személyiségéről ad egy alternatív képet. Bár nem elhanyagolható rendezésben készült, maga a történet fekete humora meglehetősen együgyű, bár ez éppolyan jellemző az olasz filmezésben, mint a mások utánzása. Az asszonykép is meglehetősen hiányos Baldinál és az akasztottak valódi banditává való vedlése sem igazán jól megformált. Pinuccio Ardia Oraziója sem túlzottan humoros, mint Ángel Álvarez Natanielleje Corbuccinál. A géppuskás jelenet a Djangóban is több fekete humort tartalmazott, mint Baldinál.
A bűnbánat Davidnél előforduló motívuma Baldi Texas Adios-ában is megtalálható. Az ottani negatív főszereplő Cisco Delgado (José Suarez), akinek ellenfele a Burt Sullivant játszó Franco Nero, egykor megölte Burt apját, anyját pedig megerőszakolta. Azonban eljutott a fülébe, hogy az asszony fiút szült tőle, és mivel neki más gyermeke nem született, ezért elgondolkodott a tettén. Burt tisztességes és becsületes ember lett, s így nevelte féltestvérét is, míg Cisco rájön, hogy micsoda érzés foghatná el a fiút, ha megtudja, hogy egy bandita vére csörgedezik az ereiben. Cisco itt is vádaskodik, azzal érvelve, hogy Burt apja is bandita volt, az anyja pedig valaha prostituált, de ráébred, hogy a tettét nem tudja elfedni, s miatta még a fia is meghal.
Az egyik akasztottat játszó Spartaco Conversi még az év elején Sergio Corbuccival, a másik rendkívül hamar kultuszfilmmé vált spagettiwesternben, A halál csöndjében is szerepelt, s majdnem hasonló karaktert játszott, mint a Viva Djangó-ban, ezután pedig Leone Volt egyszer egy Vadnyugat-jában kellett az egyik negatív mellékszereplőt eljátszania. A Wallacet alakító Luciano Rossi is szerepelt Corbucci Djangójában, majd Hill-lel és Spencerrel is a Bűnvadászok-ban, ahol a magyar tévénézők körében elsősorban Geronimo nevezetű kisstílű bandavezér megformálása miatt népszerű. Giovanni Scratuglia is egyik mellékszereplője volt az 1966-os produkciónak, Rossival együtt Django ellenségeinek, a vörös kámzsások soraiban állt. A forgatókönyvírásában közreműködő Franco Rossetti is szerkesztette a Django forgatókönyvét.
A film végső jelenetében is Djangónak egy temetőben kell megharcolnia a végső küzdelmet. Hill itt veszi elő a géppuskát a koporsóból, míg Nero még nagyjából a film elején, míg a temetőben a végső győzelmet csak nyomorékká zúzott kézzel, kínszenvedés árán tudta kiharcolni, amit Hillnek nem kellett így csinálnia.
A Viva Django! gépfegyvere ugyancsak egy kreált hamisítvány (de általában a legtöbb spagettiwesternben az). Terence Hill géppuskája az automata Maxim-gépfegyverhez hasonló, de ez a fajta konstrukció nem létezett. A géppuskás jeleneteket eltérően vették fel általában az előzetesek kedvéért, de például a német, vagy japán szinkronokban ezeket az adásba nem került jeleneteket használták, olykor egészen más hangokkal. Egy-egy ilyen jelenetben észrevehető, hogy a géppuska valójában közönséges gázfegyver, mert a tölténylánc nem mozog.
1968-ban volt egy másik westernszerepe is Hillnek, a Bosszú El Pasóban, ahol szintén egy géppuskát kezelhetett, ahol szintén észrevehető egy filmes baklövés: a fegyver, noha töltényláncosnak néz ki, a filmben az nem tartozott hozzá.
A Viva Django mint olasz-spanyol koprodukciós film Spanyol- és Olaszország területén egyaránt készült. Jó néhány jelenetet vettek fel Szardínián, így amikor Garciaék üldözik Lucas embereit az arannyal, valamint a végső, géppuskás jelenetek. A sziklás terület egész könnyen a tudtára adja a tapasztaltabb nézőknek, hogy szárd vidékről van szó. Terence Hillnek van egy külön, Szardínián játszódó filmje, a Barbagia.
A 2009-ben az Ultrafilm által kibocsátott DVD-n digitálisan felújított változatban látható a film. Mivel a magyar tévénézők Ujréti László hangjával szokták meg Terence Hillt, ezért a szinkront is vele készítették el. A kiadás számos kritikát kapott, mert túlságosan elhamarkodottan és kapkodva készült a szinkronja. A magyar szöveg helyenként igencsak szegényes és rosszul fordított a vélemények szerint.
Olaszország.svg){kind=icon}
IV. kategória (NFT/2160/2014)
_George_Eastman.png)
