Élete és munkássága
Walter Liebenthal életét igen változatos karrier jellemzi. Kezdetben jogot tanult, de hamarosan a képzőművészet felé fordult, és 1907-ben szobrászként végzett. 1914-ben, az első világháború kirobbanásakor önként jelentkezett a porosz hadseregbe. A háború alatt kétszer is megsebesült, majd pedig két évet (1918–1920) töltött francia hadifogságban.
1920-ban miután visszatért Berlinbe, több sikertelen vállalkozásba kezdett, hogy családját eltartsa. Barátaival mozit nyitott, de próbált csokoládégyárat üzemeltetni, eper ültetvényt létesíteni és filmforgatásokhoz dekorációt is készített. A családot leginkább felesége, Grete varrodája, hímzőműhelye tartotta el. Liebenthal ezekben az években találkozott Dr.Paul Dahlkével, akivel 1924-ben megalapították Németország első buddhista kolostorát. Élénken érdekelte a buddhizmus, ezért páliul, szanszkritul, tibetiül és kínaiul. Majd csak 1928-ban, 42 évesen kezdi el indológiai tanulmányait a berlini, a marburgi, a heidelbergi, a hallei és a breslaui egyetemeken. Végül 1933-ban a breslaui Egyetemen szerzett doktori fokozatot a Satkärya as depicted by his opponents című disszertációjával. A náci rezsim diszkriminációs törvényei miatt azonban nem tud elhelyezkedni egyetlen német egyetemen sem.
1934-ben kutatói állást kap a pekingi Jencsing Egyetem Sino-Indiai Intézetében. Két évet tölt itt, amikor a japán betörés miatt kénytelen félbeszakítani munkáját, de továbbra is Pekingben maradt.
1952-ben távozik Kínából és Indiába megy a Rabindranáth Tagore által alapított Visva-Bharati Egyetemre, ahol kezdetben kutatóként, majd később kinevezett professzorként tevékenykedik.
Felesége 1958-ban bekövetkezett halála után visszatér Európába, és előadásokat tart. 1959-ben Izraelbe hívják vendégtanárnak, majd később a Sorbonne-on (1960–1961) is tanít, ahová barátja, Paul Demiéville ajánlotta be. 1962-ben, 77 évesen a németországi Tübingenben telepedik le, és a Tübingeni Egyetem filozófia szakának indológiai és kelet-ázsiai filológiai szemináriumán tart órákat. 1965-ben érdemes professzori kinevezést kap. 1982-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett az egyetemi oktatásban és kutatásban.
