Christian Mentzel

	Christian Mentzel
Született	1622. június 15.; Fürstenwalde/Spree
Elhunyt	1701. január 17. (78 évesen); Berlin
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Foglalkozása	orvos, botanikus, sinológus
Iskolái	Königsbergi Egyetem
	A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Mentzel témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Christian Mentzel (Fürstenwalde/Spree, 1622. június 15. – Berlin, 1701. január 27.) német orvos, botanikus, sinológus.

Élete és munkássága

Christian Mentzel Fürstenwalde város polgármesterének fiaként született. Frankfurtban és Königsbergben tanult orvosnak. Utazásokat tett Lengyelországban, Hollandiában, Olaszországban és Máltán, majd 1654-ben Padovában szerzett doktori fokozatot. Hazatérése Berlinben telepedett le, és általános orvosként dolgozott. 1658-ban Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem személyes orvosa lett.

Mentzel orvosi tevékenysége mellett botanikával is foglalkozott. E téren főbb művei, a Catalogus plantarum circa Gedanum sponte nascentium és a Lexicon plantarum polyglottum universale 1682-ben jelentek meg, majd 1815-ben újra megjelentették mindkettőt. Szoros kapcsolatban állt az orientalista, sinológus Andreas Müller, és a kapcsolatot tartott a misszionárius Philippe Couplet-val. A velük való együttműködés gyümölcse az 1685-ben megjelent Sylloge Minutiarum Lexici Latino-Sinico-Characteristici című munkája, amely az első kínai írásjegy-szótár volt Európában. 1696-ban a kínai történelemről is készített egy átfogó jellegű, német nyelvű művet.

1675. február 18-án a Leopoldina tagjává választották..

Nevét a Mentzelia, egy, az amerikai kontinensen honos növénynemzettség őrzi.

Főbb művei

1650: Centuria plantarum circa nobile Gedanum ad elenchum plantarum gedanensis dom. Nicolai Oelhafii. Dantisci, typis Andreae Hüenfeldi
1658: Catalogus plantarum circa Gedanum sponte nascendium. Dantisci: Typis Andreae Hüenfeldi, ss. 410?
1675: Lapis Bononiensis In obscuro lucens: collatus Cum Phosphoro Hermetico Clariss. Christiani Adolphi Balduini, cognomine Hermetis, &c. nuper edito, Et cunctis Naturae Indagatoribus ... Sumptibus Auctoris, 1675
1682: Index nominum plantarum multilinguis. Fol. Berol. Później jako: Lexicon plantarum polyglotton universale. Fol. Berol. 1696, 1715
1682: Pinax Botanōnymos Polyglōttos Katholikos: Diversis Terrarum, Gentiumque Linguis, quotquot ex Auctoribus ad singula Plantarum Nomina excerpi & iuxta seriem A.B.C. collocari potuerunt, ad Unum redactus... ; Characteribus Latinorum, Graecorum & Germanorum maxime per Europam usitatis conscriptus, & ita concinnatus, ut Plantarum Genera, Species, colorum & quarumvis partium differentiae, quotquot Eruditi ad hunc usque diem adnotarunt, ordine legitimo inter se collocarentur... Berolini: Auctor
1685: Sylloge Minutiarum Lexici Latino-Sinico-Characteristici: Observatione sedula ex Auctoribus & Lexicis Chinensium Characteristicis eruta, inque Specimen Primi Laboris ulterius exantlandi Erudito & Curioso Orbi exposita. Norimbergae
1696: Pinax Botanōnymos Polyglōttos Katholikos : Diversis Terrarum, vel Gentium Linguis, quotquot ex Auctoribus ad singula Plantarum Nomina excerpi & iuxta seriem A.B.C. collocari potuerunt, ad Unum redactus, Characteribus Latinorum, Graecorum & Germanorum maxime per Europam usitatis conscriptus, & ita concinnatus, ut Plantarum Genera, Species, colorum & quarumvis partium differentiae, quotquot Eruditi ad hunc usque diem adnotarunt, ordine legitimo inter se collocarentur... - Berolini: Rüdigerus
1696?: C. M. D. Ad Indicem Universalem Nominum Plantarum, Eiusque Pugillum Corollarium. Berolini: Rüdiger
1696: Kurtze Chinesische Chronologia oder Zeit-Register/ Aller Chinesischen Käyser : Von ihrem also vermeinten Anfang der Welt bis hieher zu unsern Zeiten/ des ... 1696sten Jahres ; In einer richtigen Ordnung von Jahren zu Jahren/ ... auch mit zween Chinesischen erklährten Tafeln der vornehmsten Geschichten von ihrem Anbeginn der Welt/ Gezogen aus der Chineser Kinder-Lehre Siao Ul Hio oder Lun genandt. Berlin: Rüdiger

Jegyzetek

↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
↑ A Leopoldina tagkönyvtára
↑ Charles Plumier: Nova Plantarum Americanarum Genera. Leiden 1703, S. 40 f.

Irodalom

Wilhelm Heß: Mentzel, Christian. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 21. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1885, 374. oldal (németül)
Rolf Winau: Christian Mentzel, die Leopoldina und der ferne Osten. In: Medizinhistorisches Journal, 1976, Band 11, Heft 1/2, S. 72–91.
Johann Daniel Ferdinand Neigebaur: Geschichte der kaiserlichen Leopoldino-Carolinischen deutschen Akademie der Naturforscher während des zweiten Jahrhunderts ihres Bestehens. Friedrich Frommann, Jena 1860, S. 191;
Astrid Böger, Wolf D. Hartmann, Stefan Koch, Markus Mollitor, Brigitte Nixdorf, Melanie Scholz & Guido Strohfeldt: Christian Mentzel (1622-1701) Leibarzt des Großen Kurfürsten, Botaniker und Sinologe. Edition Mentzeliana Band 1, Die Mark Brandenburg • Verlag für Regional- und Zeitgeschichte, Berlin 2021, ISBN 978-3-948052-11-9

[abc9457dcf728dd069b8ed5b2e1a86035cf2b679-1] Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.

[2] A Leopoldina tagkönyvtára

[3] Charles Plumier: Nova Plantarum Americanarum Genera. Leiden 1703, S. 40 f.

Christian Mentzel

Született	1622. június 15. Fürstenwalde/Spree
Elhunyt	1701. január 17. (78 évesen) Berlin
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Foglalkozása	orvos, botanikus, sinológus
Iskolái	Königsbergi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Mentzel témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Német sinológusok m v sz Német sinológusok
20. század előtti sinológusok	Johann Adam Schall von Bell (1592–1666) Athanasius Kircher (1602–1680) Christian Mentzel (1622–1701) Johann Christian Hüttner (1766–1847) Karl Friedrich Neumann (1793–1870) Wilhelm Schott (1802–1889) Carl Arendt (1838–1902) Georg von der Gabelentz (1840–1893) Friedrich Hirth (1845–1927) Paul Georg von Möllendorff (1847–1901) Wilhelm Grube (1855–1908) August Conrady (1864–1925)
20. századi sinológusok	Otto Franke (1863–1946) Heinrich Hackmann (1864–1935) Alfred Forke (1867–1944) Richard Wilhelm (1873–1930) Alexander von Staël-Holstein (1877–1937) Franz Xaver Biallas (1878–1936) Erich Haenisch (1880–1966) Franz Hübotter (1881–1967) Bruno Schindler (1882–1964) Franz Kuhn (1884–1961) Fritz Jäger (1886–1957) Walter Liebenthal (1886–1982) Eduard Erkes (1891–1958) Walter Simon (1893–1981) Karl August Wittfogel (1896–1988) Werner Eichhorn (1899–1990) Anneliese Bulling (1900–2004) Walter Fuchs (1902–1979) Hellmut Wilhelm (1905–1990) Wolfram Eberhard (1909–1989) Wolfgang Franke (1912–2007) Herbert Franke (1914–2011) Hans Steininger (1920–1990) Günther Debon (1921–2005) Wolfgang Bauer (1930–1997) Ulrich Unger (1930–2006) Anna Seidel (1938–1991) Frank Fiedeler (1939–2004) Helmut Martin (1940–1999)
Kortárs sinológusok	Martin Gimm (1930–) Eva Müller (1933–) Erling von Mende (1940–) Rainer Schwarz (1940–) Ralf Moritz (1941–) Hans Stumpfeldt (1941–2018) Rudolf G. Wagner (1941–) Hartmut Walravens (1944–) Wolfgang Kubin (1945–) Karl-Heinz Pohl (1945–) Dieter Kuhn (1946–) Helwig Schmidt-Glintzer (1948–) Volker Klöpsch (1948–) Florian C. Reiter (1948–) Heiner Roetz (1950–) Roman Malek (1951–) Michael Friedrich (1955–) Ute Engelhardt (1956–) Livia Kohn (1956–) Hans Peter Hoffmann (1957–) Mareile Flitsch (1960–) Ingo Nentwig (1960–) Sabine Dabringhaus (1962–) Barbara Mittler (1968–) Kai Vogelsang (1969–) Martin Woesler (1969–) Marc Andre Matten (1978–)