Washington Wizards

Alapítás

A Wizards 1961-ben kezdte meg működését Chicago Packers néven az NBA első expansion (bővítési) csapataként, amelyet Abe Saperstein American Basketball League (ABL) ligája hívott életre. Az újonc Walt Bellamy volt a csapat sztárja: meccsenkénti 31,6 pontos és 19,0 lepattanós átlagával vezette az NBA-t a mezőnykosár-hatékonyságban. Az All Star-gálán Bellamy 23 ponttal és 17 lepattanóval képviselte az együttest. Bellamy-t megválasztották az Év Újoncának, ám a csapat az NBA leggyengébb, 18–62-es mérlegével zárt.

A csapat eredeti neve a chicagói húsiparra utalt; hazai pályájuk, az International Amphitheater közvetlenül a Union Stock Yards (vágóhidak) mellett volt. A névválasztás azonban rendkívül népszerűtlennek bizonyult, mivel megegyezett a Chicago Bears ősi riválisának, az NFL-ben szereplő Green Bay Packersnek a nevével. Mindössze egy év után a szervezet Chicago Zephyrsre változtatta a nevét, hazai mérkőzéseiket pedig a Chicago Coliseumban játszották (Saperstein ABL-es csapata, a Majors megakadályozta, hogy a nagyobb Chicago Stadiumban léphessenek pályára). Egyetlen zephyrs-es szezonjukban a korábbi Purdue-sztár, Terry Dischinger is a keretben volt, és ő is elnyerte az Év Újonca díjat. 1963-ban a franchise Baltimore-ba költözött és Baltimore Bullets lett – a nevet egy 1940-es és 50-es években létező BAA/NBA csapattól vették át –, hazai pályájuk pedig a Baltimore Civic Center lett. Az NBA 1966-ban tért vissza Chicagóba a Chicago Bulls megalakulásával. Első baltimore-i évükben a Bullets a negyedik helyen végzett az öttagú Nyugati Divízióban.

Az 1964–65-ös szezon előtt a Bullets egy blockbuster cserét hajtott végre: Dischingert, Rod Thornt és Don Kojist a Detroit Pistonsba küldték Bailey Howellért, Don Ohlért, Bob Ferryért és Wali Jonesért cserébe. A csere bevált; Howell küzdőszellemével és technikailag képzett játékával segített a Bulletsnek, hogy a franchise történetében először bejusson a rájátszásba. Az 1965-ös rájátszásban a Bullets 3–1-es összesítéssel sokkolta a St. Louis Hawks-ot, és bejutott a Nyugati Főcsoport döntőjébe. Ott az első négy meccs után még döntetlenre álltak a Los Angeles Lakers ellen, végül azonban 4–2-re elveszítették a párharcot.

Azon szezon első két hónapjában, 1964. november 23-án az eredeti tulajdonostól, Dave Tragertől Abe Pollin, Earl Foreman és Arnold Heft korábbi NBA-játékvezető és ingatlanbefektető vásárolta meg a csapatot 1,1 millió dollárért.

1967–1981: a Wes Unseld évek

Az 1960-as évek végén a Bullets két későbbi Hírességek Csarnoka tagot is draftolt: Earl Monroe-t 1967-ben, Wes Unseldet pedig a következő évben, mindkettőjüket az első kör második helyén választva. A csapat játéka drasztikusan feljavult: az előző szezon 36 győzelme után az 1968–1969-es idényben 57-et értek el, Unseld pedig egyszerre kapta meg az Év Újonca és az alapszakasz MVP díjat. A Bullets rendezte az 1969-es All Star-gálát, és nagy reményekkel vágtak neki a rájátszásnak, ám a New York Knicks már az első körben búcsúztatta őket. A következő szezonban a két csapat ismét az első körben találkozott, és bár ez a párharc hét meccsig tartott, a Knicks ismét győzedelmeskedett.

Az 1970–1971-es szezonban a 42–40-es mérleggel záró Bullets újra összeakaszkodott a Knicksszel, ezúttal azonban a Keleti Főcsoport döntőjében. Mivel a Knicks csapatkapitánya, Willis Reed sérüléssel bajlódott a döntő során, az egészséges Bullets kihasználta a hiányát. A hetedik meccsen, a New York-i Madison Square Gardenben Gus Johnson dobott egy kritikus kosarat a mérkőzés végén, amivel a Bullets 93–91-re legyőzte a Knickset, és története során először bejutott az NBA-döntőbe. Ott azonban a korszakos tehetségek, Kareem Abdul-Jabbar (aki 1971-ben még Lew Alcindor néven játszott) és Oscar Robertson vezette Milwaukee Bucks söpörte őket négy mérkőzésen.

Earl Monroe (Knicksbe történő) és Gus Johnson (Sunshoz való) elcserélése után is a rájátszás állandó résztvevője maradt a Bullets az 1970-es években. A kevésbé meggyőző 1971–1972-es szezon után Baltimore-ba csábították Elvin Hayest a Houston Rocketstől, az 1972-es draft harmadik körében pedig kiválasztották Kevin Portert a St. Francis egyetemről.

A gyengébb 1972–1973-as szezonkezdés után a Baltimore decemberben talált magára: 10–4-es havi mérleget produkálva zsinórban harmadszor is megnyerték a Központi Csoportot . A Bullets az 1973-as rájátszásban ismét a Knicksszel nézett farkasszemet, és öt párharcból negyedszer is alulmaradt a New York-iakkal szemben.

Költözés Washington D.C.-be

1973 februárjában a csapat bejelentette, hogy várhatóan 30 mérfölddel (kb. 50 km-rel) délnyugatra, Washington D.C. egyik elővárosában, Landoverben található Capital Centre-be költözik, és felveszi a Capital Bullets nevet. Az 1973–1974-es szezont követően földrajzi megjelölésüket Washington Bulletsre módosították. A Bullets az 1980-as évek végén és az 1990-es években szezononként néhány hazai mérkőzés erejéig még visszatért Baltimore-ba.

1973 novemberében, amíg az új landoveri csarnokuk befejezésére vártak, a Bullets a Marylandi Egyetem campusán található Cole Field House-ban játszotta hazai meccseit. A Capital Centre (későbbi nevén US Airways Arena) 1973. december 2-án nyitotta meg kapuit, ahol a Bullets a SuperSonics legyőzésével avatta fel az új létesítményt.

A 60–22-es mérleggel záró Bullets visszatért az 1975-ös rájátszásba. Az alapszakaszban a Washington félelmetes, 36–5-ös hazai mérleget produkált a Capital Centre-ben. A rájátszás első körében egy hétmeccses párharcot éltek túl a Buffalo Braves ellen, ahol mindkét csapat megnyerte az összes hazai találkozóját. A Keleti Konferencia döntőjében hat meccsen búcsúztatták a címvédő Boston Celticset, ezzel bejutottak az NBA-döntőbe. A Bullets számított a bajnoki cím fő esélyesének, ám az Al Attles vezette Golden State Warriors 4–0-lal kisöpörte őket, ráadásul az első és a negyedik mérkőzést is a Capital Centre-ben veszítették el.

Az NBA-döntőben elszenvedett vereség rányomta a bélyegét az 1975–1976-os szezonra: 12-vel kevesebb győzelmet arattak, mint az előző évben, a rájátszásban pedig a Cleveland Cavaliers ejtette ki őket hét mérkőzésen. A szezon után a Bullets menesztette K.C. Jones vezetőedzőt, annak ellenére, hogy 62 százalékos győzelmi mutatót produkált a csapat élén.

Az 1976–1977-es idényben, már az új vezetőedző, Dick Motta irányításával a Bullets zsinórban másodszor is lemaradt a csoportgyőzelemről. Elvin Hayes a liga hatodik legjobbja lett lepattanózásban, meccsenkénti 12,5-ös átlaggal. Az 1977-es rájátszást a Cleveland Cavaliers elleni hárommeccses párharc megnyerésével kezdték, majd a második körben 2–1-es vezetésre tettek szert a Houston Rockets ellen. Bár hazai pályán lehetőségük lett volna 3–1-re elhúzni, a Bullets 107–103-ra kikapott, a Rockets pedig végül hat meccsen megnyerte a párharcot.

1977-1978: a bajnok szezon

Noha a csapatban olyan jövőbeli Hírességek Csarnoka-tagok szerepeltek, mint Elvin Hayes és Wes Unseld, a Bullets csupán 44–38-as mérleggel zárta az 1977–1978-as alapszakaszt, így messze nem számítottak az NBA-döntő esélyesének. Dan Cook, San Antonio-i újságíró azonban ekkor használta a híres mondást: »Még nincs vége, amíg a kövér asszony nem énekel.« Ez vált a Bullets mottójává a menetelésük során, amely egészen az NBA-döntőig repítette őket. Ott hét mérkőzésen legyőzték a Seattle SuperSonicst, megszerezve Washington D.C. számára az első profi sportbajnoki címet 36 év után. 2025-ös adatok szerint ez az egyetlen NBA-bajnoki cím, amelyet a csapat valaha nyert.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jelenlegi keret

Washington Wizards játékoskeret Sablon:Washington Wizards játékoskeret m v sz
Játékosok	Edzők
P. # Nemz. Név Magasság Súly Honnan 3.5 F 9 ISR  Avdija, Deni 81 6 ft 9 in (2.06 m) 210 lb (95 kg) Izrael 3.5 F 7 USA  Balwin Jr., Patrick 81 6 ft 9 in (2.06 m) 215 lb (98 kg) Milwaukee 1.5 G – USA  Butler, Jared (TW) 75 6 ft 3 in (1.91 m) 193 lb (88 kg) Baylor 3.5 F 12 USA  Cooks, Xavier 80 6 ft 8 in (2.03 m) 183 lb (83 kg) Winthrop 3.5 F 0 FRA  Coulibaly, Bilal 78 6 ft 6 in (1.98 m) 195 lb (88 kg) Metropolitans 92 1.5 G 1 USA  Davis, Johnny 77 6 ft 5 in (1.96 m) 194 lb (88 kg) Wisconsin 4.5 F/C 21 USA  Gafford, Daniel 82 6 ft 10 in (2.08 m) 234 lb (106 kg) Arkansas 3.5 F 88 ITA  Gallinari, Danilo 82 6 ft 10 in (2.08 m) 236 lb (107 kg) Olaszország 3.5 F 16 USA  Gill, Anthony 79 6 ft 7 in (2.01 m) 230 lb (104 kg) Virginia 1.5 G 5 USA  Jones, Tyus 72 6 ft 0 in (1.83 m) 196 lb (89 kg) Duke 3.5 F 24 USA  Kispert, Corey 78 6 ft 6 in (1.98 m) 224 lb (102 kg) Gonzaga Egyetem 3.5 F 33 USA  Kuzma, Kyle 81 6 ft 9 in (2.06 m) 221 lb (100 kg) Utahi Egyetem 4.5 F/C 35 USA  Muscala, Mike 83 6 ft 11 in (2.11 m) 240 lb (109 kg) Bucknell 3.5 F – CAN  Omoruyi, Eugene (TW) 78 6 ft 6 in (1.98 m) 235 lb (107 kg) Oregon 1.5 G 13 USA  Poole, Jordan 76 6 ft 4 in (1.93 m) 194 lb (88 kg) Michigani Egyetem 1.5 G 9 USA  Rollins, Ryan 76 6 ft 4 in (1.93 m) 180 lb (82 kg) Toledo 1.5 G 30 USA  Shamet, Landry 76 6 ft 4 in (1.93 m) 190 lb (86 kg) Wichita State 4.5 F/C 00 SRB  Vukčević, Tristan (DP) 84 7 ft 0 in (2.13 m) 223 lb (101 kg) KK Partizan 1.5 G 55 USA  Wright, Delon 77 6 ft 5 in (1.96 m) 185 lb (84 kg) Utah	Vezetőedző Wes Unseld Jr. Segédedzők Joseph Blair Zach Guthrie Brian Keefe Mike Miller James Posey David Vanterpool Jelmagyarázat (C) Csapatkapitány (DP) Szerződés nélküli draft választott (FA) Szabadügynök (TW) Kétirányú szerződés (IN) Inaktív (S) Felfüggesztett Sérült játékoskeret • tranzakciók Utolsó tranzakció: 2023-07-28