| Weiz | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Stájerország | ||
| Járás | Weizi járás | ||
| Irányítószám | 8160 | ||
| Körzethívószám | 03172 | ||
| Forgalmi rendszám | WZ | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 627 fő (2018. jan. 1.) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 477 m | ||
| Terület | 17,49 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Weiz weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Weiz témájú médiaállományokat. | |||
Weiz osztrák város, Stájerország Weizi járásának központja. 2018 januárjában 11 627 lakosa volt.


Weiz a kelet-stájerországi régióban fekszik, a Weizbach (a Rába mellékfolyója) mentén, kb. 25 km-re északkeletre Graztól. Az önkormányzat 7 települést egyesít: Büchl (277 lakos 2018-ban), Farcha (97), Krottendorf (871), Nöstl (292), Preding (768), Regerstätten (101) és Weiz (9221).
A környező önkormányzatok: északra Thannhausen, délkeletre Sankt Ruprecht an der Raab, délnyugatra Mitterdorf an der Raab, nyugatra Mortantsch, északnyugatra Naas.
Weiz várát 1130 körül építette II. Liutolt von St. Dionysen-Waldstein. A vár 1147-ben szerepel először a dokumentumokban, uradalmához ekkor már egy malom és egy fogadó is tartozott. 1188-ban először szerepel egy oklevélben a Szt. Tamás-bazilika és Weiz ("Widis") település, amelyet feltehetően III. Liutold alapított 1173-ban, mint mezővárost. 1288-ban akkori tulajdonosa mind Weizet, mind Gutenberg várát 1200 ezüstmárkáért eladta a Stubenbergeknek; a város egészen 1848-ig a család birtokában maradt. Weiz első névről ismert tisztviselője az 1330-ban említett Rapot bíró. A mezőváros ekkor saját űrmértéket használt, a weizi mérőt (metz). 1435-ben már vashámor működött a településen. 1499-ben a város megszerezte Freienberg am Kulm falut, melynek jövedelmeit a templom javára fordították. 1556-ban a Szt. Tamás-templomot megerődítették (ún. Tabor-rá alakították), hogy támadás esetén a polgárok ide menekülhessenek.
1560-ban I. Ferdinánd császár címert adományozott Weiznek; a címer a erődtemplomot ábrázolta, amelyet azonban 1580 körül protestáns templommá alakítottak át. 1600-ban az ellenreformáció során a weizi polgárokat visszatérítették a katolikus egyházba és a templomot is újraszentelték.
1757-ben lerakták az új, barokk templom alapkövét a Weizbergen; az épületet 1776-ban szentelték fel. 1783-ban a város megvásárolta Radmannsdorf kastélyét a thannhauseni uradalomtól.
1850-ben megalakult a helyi önkormányzat és Weiz ekkor vált járási központtá. 1869-ben megnyílt a helyi takarékbank, 1872-ben tűzoltóegylet alakult. 1884-ben elkészült a mezővárostól északra fekvő Weiz-szurdokon átvezető út, amely fontos szállítási útvonalat nyitott meg. 1892-ben Franz Pichler Weizben építette meg a Monarchia első, 80 kW-ot kibocsátó, többfázisú vízierőművét. 1932-ben Weizet városi státuszra emelték.
A második világháborúban 1944. október 11-én bombatámadás érte a várost, amelynek 19 halálos áldozata volt. A háború végén előbb szovjet, majd 1945 júliusától brit katonák szállták meg Weizet.
A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során a szomszédos Krottendorf községet a városhoz csatolták.
A város népességének változása:
| 2018 | 11 627 |
A weizi önkormányzat területén 2018 januárjában 11627 fő élt. A lakosságszám 1869 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 90,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,2% a régi (2004 előtti), 5,2% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,8% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,1% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 81,6%-a római katolikusnak, 3,3% evangélikusnak, 1,4% ortodoxnak, 2,2% mohamedánnak, 9,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 26 magyar élt a városban. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német mellett a horvátok alkották 1,1%-kal.

