Zoot Allures

Az album története

A kiadvány eredetileg dupla lemez lett volna, de ismeretlen okokból Zappa megvágta és átszerkesztette a programot egy szimpla lemeznyire. Zappa a tesztnyomatokat 1976-an megmutatta a Circus magazinnak, akik egy radikálisan különböző felépítésű albumról számoltak be, amin szerepelt a "Sleep Dirt", a "The Ocean Is the Ultimate Solution", a "Filthy Habits", és a "Night of the Iron Sausage". Az első három szám aztán a Sleep Dirt-ön jelent meg 1979-ben, a "Night of the Iron Sausage" kiadatlan maradt, valószínűleg egy hosszú gitárszóló lehetett. A "Wind Up Workin' in a Gas Station" és a "Zoot Allures" nem szerepelt ezen a korai összeállításon.

A lemezen szinte minden hangszeren Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, de ő is utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra játszotta rá a dobszólamát. Ez talán a 75-76-os felállás kritikája is lehet, hiszen a hosszú turné ellenére tőlük néhány kivételtől eltekintve szinte semmi nem jelent meg hivatalos felvételen – majd csak 2002-ben az FZ:OZ és 2008-ban a Joe’s Menage.

Az egyes dalokról

• Black Napkins – a szám az 1976 február harmadikai koncertről származik, Oszakából; az elég széles körben elterjedt „The Eyes of Osaka” kalózlemezen a teljes koncert meghallgatható.
• The Torture Never Stops – az albumon hallható változat az ekkor még fiatal szerzeménynek már a harmadik változata: az első a Bongo Fury turné része volt Captain Beefheart énekével (a YCDTOSA vol. 4-en hallható), egy más hangszerelésben játszották 75-76-ban (lásd: FZ:OZ).
• Wonderful Wino – a dalt 1970-71-ben játszotta sokat a Mothers, eredetileg Jeff Simmons 1970-es Lucille Has Messed My Mind Up című lemezén jelent meg, a producere – La Marr Bruister álnéven – Zappa volt. Erről a lemezről került a címadó szerzemény 1979-ben a Joe’s Garage albumra.

Megjegyzések, érdekességek

• Zoot Allures – A lemez címe egy szójáték: a francia Zut alors! nehezen lefordítható, indulatot kifejező szókapcsolat, nagyjából „a fenébe!” jelentéssel.
• A lemezborító – Eddie Jobson és Patrick O'Hearn fotója szerepel ugyan az albumborítón, de a lemezen nem játszanak. A képen látható felállás mindenképpen csonka, hiszen az őszi turnén már Ray White (és egy rövid ideig Bianca) is tagja volt a csapatnak, és egyikük sem látható a fotón.
• Japán feliratok – a lemez első és hátsó borítóján egy-egy japán felirat van, ezek valójában nem jelentenek semmit, de kiolvasva: "za ppa" a címoldalon és "fu ran ku za ppa" a lemez hátoldalán. Az arf.ru honlap szerint az 1976 elején, Kiotóban tartott koncerten kapott Zappa a helyi diákszervezettől egy japán pecsétet ("hanko") és egy névtáblát – ezek kerültek aztán az előoldalra és a hátoldalra.

Zenészek

• Frank Zappa – ének (1, 3, 4, 5, 7, 9), gitár, basszusgitár (1, 3, 4, 5, 6, 7, 9), billentyűs hangszerek (3, 5, 7, 9), szintetizátor (1, 4, 5, 9), különleges sikítások (3)
• Terry Bozzio – dobok, vokál (5, 9)
• Davey Moire – szólóének (1), vokál (1, 9), hangmérnök
• Andrew Lewis – orgona (2), ének (2), vokál (5, 9)
• Roy Estrada – basszusgitár (2), ének (2), vokál (2, 4, 5, 9)
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének (2)
• Ruth Underwood – szintetizátor (4, 6), marimba (6, 8)
• Captain Beefheart – harmonika (5) ("Donnie Vliet" néven)
• Ruben Ladron de Guevara – vokál (5)
• Dave Parlato – basszusgitár (8)
• Lu Ann Neil – hárfa (8)
• Sparky Parker – vokál (9)

Produkciós stáb

• Arnie Acosta – mastering
• Amy Bernstein – layout design
• Michael Braunstein – engineer
• Gary Heery – photography
• Cal Schenkel – design
• Bob Stone – digital remastering