Meghal V. Henrik bajor herceg. Mivel gyereke nincs, Bajorország visszaszáll II. Konrád német királyra.
Februárban II. Konrád nagy sereggel Itáliába vonul, ahol a nemesség egy része önálló államot követelve fellázadt. Ostromzár alá veszi a fővárost, Paviát, majd Milánóba megy, ahol Aribert érsek a lombard vaskoronával Itália királyává koronázza. Konrád az év hátralévő részében Ravennába, a Pó völgyébe, végül a burgund határnál lévő Ivreába vonul és sikeresen lecsillapítja a lázongó nemeseket.
Felháborodva nepotizmusán a velencei polgárok fellázadnak Ottone Orseolo dózse ellen; leborotválják a szakállát és Konstantinápolyba száműzik. Helyére Pietro Barbolanót választják meg. Ottone fia, Pietro Magyarországra menekül nagybátyjához, István királyhoz.
IV. Pandulf capuai herceg (akit II. Henrik császár fosztott meg hercegségétől) másfél éves ostrom után visszafoglalja Capuát a császár által odaültetett V. Pandulftól.
II. Olaf norvég és Anund Jakob svéd király szövetkeznek Knut dán és angol király ellen, aki azonban flottájával a skanei Helge folyó torkolatánál zajló csatában vereséget mér rájuk.
Córdoba népe elűzi Jahjá kalifa vezírét (maga Jahjá okulva elődei sorsából málagai erdőjébe húzódott vissza) és egy Omajjád herceget, III. Hisámot (IV. Abd al-Rahmán testvérét) választják kalifának. A korábbi kalifák berber katonasága miatt Hisám nem tud bevonulni fővárosába. Jahjá kikiáltja függetlenségét és megalapítja a Málagai Táifát (emírséget).
Arezzói Guidó itáliai szerzetes és zenetudós közzéteszi Micrologus c. művét.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1026 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.