II. Konrád német-római császár 10 éves fiát, Henriket nevezi ki Bajorország hercegének. István magyar király a hercegséget fiának, Imrének (II. Henrik német-római császár és bajor herceg unokaöccsének) követeli. A konfliktus kiéleződik, István nem engedi át Konrád bizánci követét, Werner strassburgi püspököt, majd kölcsönös határvillongások után magyar sereg tör be az Osztrák Őrgrófságba.
II. Konrád német-római császár húsvétkor német királlyá koronáztatja fiát, III. Henriket.
II. Konrád kiengedi a börtönéből az előző évben fogságba vetett II. Ernő sváb herceget; a hercegséget továbbra is Ernő anyja, Gizella irányítja régensként.
A német megtorlástól tartó II. Mieszko lengyel király (az előző évben támogatta II. Ernő lázadását) magához ragadja a kezdeményezést és betör a szlávok lakta, német fennhatóságú Lausitzba.
I. Róbert normandiai herceg konfliktusba kerül nagybátyjával, II. (Dán) Róbert roueni érsekkel, akit elűz városából és ostrom alá vesz évreuxi-i birtokán. Az érsek II. Róbert francia királyhoz menekül és egyházi átok alá veszi unokaöccsét és egész hercegségét.
A 68 éves VIII. Kónsztantinosz bizánci császár súlyosan megbetegszik. Mivel fia nincs, halálos ágyán lányát, az 50 éves Zóé Porphürogennétét feleségül adja a 60 éves Rómanosz Argüroszhoz, Konstantinápoly kormányzójához (ehhez Rómanosz feleségét zárdába kényszerítik). Az esküvő után két nappal Kónsztantinosz meghal és III. Rómanosz foglalja el a császári trónt.
Knut angol és dán király Angliából 50 hajóval Norvégiába hajózik, ahol a nemesség jelentős része a pártjára áll és elűzi II. Olaf királyt. Knut így Anglia, Dánia, Norvégia, valamint Svédország egy részének uraként hatalmas északi birodalmat irányít.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1028 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
