II. Konrád német-római császár bevonul az Aribert érsek ellen fellázadt Milánóba, majd Paviában gyűlést hív össze, hogy a kisnemesség (valvassores) előadhassa az érsek elleni panaszait. A nemesek önkényeskedéssel és birtokelkobzásokkal vádolják a főpapot, aki a császár felszólítása ellenére sem hajlandó visszaadni a birtokokat. Konrád leváltja és bebörtönözteti Aribertet, aki megszökik és Milánóban felkelést szervez. A császár ostrom alá veszi Milánót, de a nyári hőség miatt kénytelen visszavonulni. Rendeletet (Constitutio de feudis) ad ki, amelyben rendezi a kisnemesek helyzetét, a bérlőknek örökíthetővé teszi birtokát és visszafogja a nagybirtokosok önkényeskedéseit.
II. Odó blois-i gróf kihasználja Konrád császár itáliai lekötöttségét és betör a Lotaringiai Hercegségbe. A Bar-le-Duc-i csatában vereséget szenved I. Gozelon lotaringiai hercegtől és menekülés közben megölik.
A 22 éves III. Bermudo leóni király megpróbálja visszavenni sógorától, I. Ferdinánd kasztíliai gróftól a határvidéki vitatott területeket. A tamaróni csatában Bermudo leesik a lováról és a kasztíliai gyalogosok számtalan lándzsadöféssel megölik. Mivel gyermeke nincs, a leóni trónt húga férje, Ferdinánd örökli.
Nyúllábú Harold egész Anglia királyává kiáltja ki magát (Dél-Anglia ura addig féltestvére, Hardeknut dán király volt). Hardeknut anyja, Normandiai Emma (fia angliai régense) Flandriába menekül.
A Németországba menekült I. Kázmér lengyel fejedelem anyjával, Lotaringiai Richezával együtt megpróbál visszatérni a kaotikus helyzetű, lázadások dúlta Lengyelországba, de a főurak nem fogadják szívesen, kénytelen visszatérni a Szász Hercegségbe.
Stefan Vojislav dukljai szerb fejedelem, akit lázadása miatt Konstantinápolyban bebörtönöztek, megszökik és újabb felkelést indít a bizánci uralom ellen.
Al-Muizz ibn Bádísz zírida (a mai Tunéziában) emír fia, Abdullah partra száll Szicíliában és elűzi a belháborúkba keveredett al-Akhal kalbita emírt. A szicíliai káosz hírére Geórgiosz Maniakész bizánci hadvezér hadjáratot szervez a szigetre, melyben felhasználja a császár varég gárdáját is.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1037 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
