Az év elején I. Kázmér lengyel fejedelem ismét megpróbál visszatérni országába, de a lázadók ismét elűzik. Magyarországra menekül, István király halálát követően pedig Németországba távozik.
A kaotikus lengyel viszonyokat kihasználva Břetislav cseh fejedelem betör Lengyelországba, elfoglalja Poznańt és a fővárost, Gnieznót, ahol a templomokat is kirabolva hatalmas zsákmányt ejt, többek között magával viszi Szent Adalbert ereklyéit.
II. Konrád német-római császár felszólítására IX. Benedek pápa kiközösíti a lázadó Aribert milánói érseket.
IV. Guaimar salernói herceg a német-római és a bizánci császár segítségét kéri IV. Pandulf capuai herceggel való konfliktusában (Pandulf egyéb önkényeskedései mellett bebörtönözte a Monte Cassinó-i kolostor apátját és megpróbálta megerőszakolni Guaimar unokahúgát). Konrád a dél-itáliai Troiába utazik és magához rendeli Pandulfot, aki bűnbánata jeléül 300 font aranyat és túszként gyermekeit küldi a császárnak. A túszok azonban megszöknek, mire Konrád elfoglalja Capuát és átadja Guiamarnak. Pandulf Konstantinápolyba menekül, ahol azonban börtönbe vetik.
Az itáliai német seregben járvány tör ki (feltehetően malária). Az áldozatok között van Konrád császár menye, Dániai Gunhilda, valamint a fiatal IV. Hermann sváb herceg. Utóbbinak gyereke nincs, ezért Konrád császár a hercegségét fiának, Henriknek adja (aki ekkor már bajor herceg is).
Geórgiosz Maniakész bizánci hadvezér partra száll Szicíliában, hogy visszafoglalja a szigetet a szaracénoktól. Őt segíti a császár varég testőrsége Harald Sigurdsson vezetésével, valamint a Vaskarú Vilmos vezette normann zsoldosok. Elfoglalják Messinát.
Meghal VI. Vilmos aquitániai herceg. Mivel gyereke nincs, utóda féltestvére, Odó.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1038 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.