A II. Paszkál pápához hű erők elfogják Theodoric császárpárti ellenpápát, lemondásra kényszerítik és kolostorba zárják. A császárpárti főpapok Adalbert érseket választják új ellenpápának, de 105 nappal később Adalbertet egy zavargás során elfogják és átadják Paszkálnak, aki bebörtönözteti ellenfelét.
Firenzében meghal IV. Henrik német-római császár 27 éves fia, Konrád, aki fellázadt apja ellen és itáliai királlyá koronázták, de aztán elvesztette minden támogatottságát. Állítólag megmérgezték.
70 éves korában meghal I. Roger, Szicília normann grófja. Utóda 11 éves fia, Simon; helyette anyja, Adelaide del Vasto kormányoz régensként.
Matilda toszkánai őrgrófnő elfoglalja IV. Henriktől Ferrarát.
A keresztes hadjáratról visszatérő II. Róbert normandiai herceg seregével partra száll Angliában, hogy öccse, II. Vilmos előző évi halála után magának követelje a trónt fiatalabbik öccsétől Henriktől. A két fivér végül csata nélkül kiegyezik, Róbert elismeri Henrik örökösödését, aki cserébe átadja neki (Domfront kivételével) valamennyi normandiai birtokát.
Meghal II. Vszeszláv polocki fejedelem. Országát szétosztja fiai között, így a fejedelemség 6-7 részfejedelemségre esik szét.
Ázsia
II. Paszkál pápa sürgetésére ismét tömegek veszik fel a keresztet, hogy megsegítsék az első keresztes hadjáratban megalapított Jeruzsálemi Királyságot és kiszabadítsák a danismend türkök által foglyul ejtett Bohemund antiókhiai herceget. A keresztesek három csoportban érkeznek Konstantinápolyhoz, hogy onnan Kis-Ázsián keresztül folytassák útjukat. Az első csoportot Anzelm milánói érsek, I. Odó burgundiai herceg és István blois-i gróf vezeti. Elsődleges céljuk Bohemund kiszabadítása, ezért Anküra elfoglalása után a danismendek felé indulnak, de a víztelen anatóliai síkságon Kilidzs Arszlán rúmi szultán, Radván aleppói szultán és a danismendek egyesült serege a merszivani csatában megsemmisítő vereséget mér rájuk; a vezetőknek sikerül elmenekülniük és elérniük a Fekete-tenger partját.
A második keresztes csapatot II. Vilmos nevers-i gróf vezeti, aki rövid időre ostrom alá veszi Ikoniumot, de továbbindul és Heraklea Kübisztránál Kilidzs Arszlán az ő seregét is szinte teljesen megsemmisíti. A harmadik csoportot IX. Vilmos aquitániai herceg, Vermandois-i Hugó és I. Welf bajor herceg vezeti; velük tart III. Lipót osztrák őrgróf anyja, Ida is. Kilidzs Arszlán Herakleánál őket is legyőzi; a csatában Ida őrgrófnő eltűnik. Welf herceg a vereség után Ciprusra hajózik és útközben meghal. A Bajor Hercegséget fia, II. Welf örökli.
I. Balduin jeruzsálemi király tavasszal a genovai flotta segítségével elfoglalja Ceasarea és Arszúf kikötővárosait.
Al-Afdal Sánansáh fátimida vezír sereget küld a Jeruzsálemi Királyság ellen, de I. Balduin az első ramlai csatában – bár jelentős veszteségek árán – megfutamítja a nagy létszámfölényben lévő egyiptomiakat.
I. Balduin száműzi Dagobert jeruzsálemi latin pátriárkát, akit teokratikus államot akar alapítani és nem ismeri el jogosnak a király utódlását. Dagobert Tankrédhoz (ekkor Bohemund távollétében Antiókhia régense) menekül.
Tankréd megtámadja a bizánci fennhatóságú kilikiai városokat, elfoglalja Tarszoszt, Adanát és Mamisztrát és ostrom alá veszi Latakiát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1101 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
