IV. Henrik német-római császár büntetőexpedícióra indul a szász grófok ellen, akik szimónia vádjával fogságba vetettek a korábban elhunyt Hartwig magdeburgi érsek rokonságát; ők a császárnál azt akarták elérni, hogy Hartwig unokaöccsét válasszák meg utódjául. Decemberben kiéleződik a konfliktus a császár és 18 éves fia, ifjabb Henrik között, aki otthagyja apja táborát és Regensburgba távozik. Az ellenzék megpróbálja rávenni ifjabb Henriket, hogy lázadjon fel kiközösített apja ellen és űzze el a trónról; ő azonban hűségesküjére hivatkozva egyelőre habozik.
Meghal I. Péter aragóniai és pamplonai király. Mivel egyetlen fia az év elején szintén elhunyt, koronáit öccse, I. Alfonz örökli.
II. Balduin edesszai gróf Courtenay-i Joscelin és I. Bohemund antiókhiai herceg segítségével ostrom alá veszi a muszlim Harrán városát. Dzsikirmis moszuli atabég és Szökmen bej elterelésül megtámadják Edesszát, majd az odavonuló kereszteseket a harráni csatában szinte teljesen megsemmisítik. Balduint és Joscelint elfogják, Bohemundnak sikerül elmenekülnie Edesszába. A herceg ezután Európába utazik, hogy erősítést toborozzon, távollétében a hercegséget és az Edesszai Grófságot unokaöccse, Tankréd kormányozza.
A bizánciak kihasználva Bohemund szorult helyzetét, visszafoglalják Tarszoszt, Adanát és Latakiát; számos határvidéki település az Antiókhiai Hercegségből átpártol a muszlimokhoz vagy a Kilikiai Örmény Fejedelemséghez.
I. Kilidzs Arszlán rúmi szultán megtámadja a danismend türköket, követelve a Bohemundtól korábban kapott hatalmas váltságdíj felét. A danismendek Bohemunddal, Kilidzs Arszlán a bizánciakkal szövetkezik.
I. Balduin jeruzsálemi király a genovai és a pisai flotta segítségével rövid ostrom után elfoglalja Akkót.
Meghal Dukak damaszkuszi szultán. Utódja egy éves fia, II. Tutus, a hatalom régensként Tugtekin hadvezér kezébe kerül. Tugtekin rövidesen megdönti Tutus hatalmát (aki nem sokkal később meg is hal) és atabégként formálisan elismeri Radván moszuli szultán uralmát.
A kaukázusi Kaheti-Hereti Királyság nemesei fellázadnak a mohamedán hitre tért és a szeldzsukoknak hűségesküt tevő IV. Kvirike király ellen, elfogják és átadják IV. Dávid grúz királynak, aki annektálja az államot. Bekrjaruk szeldzsuk szultán utasítja a gandzsai atabéget Kaheti visszafoglalására, de IV. Dávid az ercuhi csatában döntő győzelmet arat az atabég felett.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1104 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
