Az előző évhez hasonlóan a magyar trónt követelő BoriszIII. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel fejedelem és kijevi segédcsapatok támogatásával ismét betör a Felvidékre, ezúttal a Vág völgyében. II. (Vak) Béla király ismét III. Lipót osztrák őrgróftól és I. Soběslav cseh fejedelemtől kér segítséget, utóbbi elterelésként betör Sziléziába. A magyar-osztrák sereg ismét legyőzi a lengyeleket és üldözőbe véve őket egészen Sziléziáig nyomulnak, ahol egyesülnek a csehekkel.
III. Lothár német király Clairvaux-i Bernát kérésére II. Ince oldalán beavatkozik a pápaság szkizmájába. Kisebb sereggel (mivel III. Konrád ellenkirály miatt jelentő erőket kell otthon hagynia) bevonul Itáliába és eléri Rómát. A nyílt harcot kerüli, ezért a városnak csak egy részét szállja meg. II. Ince a lateráni palotában német-római császárrá koronázza Lothárt (a Szt. Péter-bazilika a dél-itáliai normannok által támogatott II. Anaklét kezén marad) és jelentős évi pénzösszeg fejében átengedi neki a másfél évtizede elhunyt Matilda toszkánai őrgrófnő kiterjedt birtokait. Lothár ezután visszatér Németországba, II. Ince pedig Pisába menekül.
Mivel a milánói érsek II. Anaklétot támogatja, II. Ince kivonja a fennhatósága alól és érsekségi rangra emeli a genovai püspökséget.
Felszentelik Izland első kolostorát, a bencés Þingeyraklausturt.
Ázsia
Fulkó jeruzsálemi király északra vonul, hogy elűzze az edesszai területeket fosztogató Szauar aleppói kormányzót. Útközben megmenti Pons tripoli grófot, akit a szaracénok beszorítottak Montferrand várába.
Észak-Afrika
Marokkóban Abd al Múmin átveszi a szétzilálódott almohád mozgalom vezetését és kalifává kiáltja ki magát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1133 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.