III. Lothár német-római császár Merseburgba rendeli III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel fejedelmet, ahol rendezik a vitás kérdéseket. Boleszláv békét köt II. (Vak) Béla magyar királlyal, nem támogatja tovább a trónkövetelő Boriszt és eljegyzi lányát, Juditot Béla fiával, Gézával (a házasság nem jött létre). Lothár elismeri Boleszlávot Lengyelország független uralkodójának, de Pomerániában és Rügen szigetén német vazallus lesz és évi adót kell fizetnie. Pomeránia egyházmegyéi a magdeburgi érsek alá kerülnek, de a lengyel püspökségek önállóak maradnak, Norbert magdeburgi érsek machinációi ellenére.
III. Lothár X. Henrik bajor herceg segítségével leveri a Staufok lázadását, Konrád ellenkirály nyilvánosan lemond trónigényéről. Cserébe ő és fivére, II. Frigyes megtarthatják a Sváb Hercegséget.
III. Lothár birodalmi hercegi címet és a birodalmi gyűléseken való részvételi jogot ad a vazallus II. Erik dán királynak.
Engelbert karintiai herceg lemond és kolostorba vonul. III. Lothár fiát, I. Ulrikot nevezi ki a tartomány hercegévé.
II. Roger szicíliai király az év elején elfoglalja Dzserba szigetét, majd sikeres hadjáratot folytat a lázadók ellen, Capua után elfoglalja Salernót és Aversát. A felkelők Nápolyba menekülnek, amit Roger hiába ostromol. A német-római és a bizánci császárok tárgyalásokba kezdenek a túlságosan megerősödött dél-itáliai normann királyság elleni közös háborúról.
VII. Alfonz kasztíliai és leóni király egész Spanyolország császárává koronáztatja magát.
Az elűzött IV. Harald norvég társkirály dán segítséggel visszatér és a bergeni csatában legyőzi unokaöccsét, IV. Magnust. A foglyul ejtett Magnust súlyosan megcsonkítják (megvakítják, kasztrálják és levágják egyik lábát) és kolostorba zárják.
Decemberben 66 éves korában meghal I. Henrik angol király. Utódja leányági unokaöccse, Blois-i István, de Henrik lánya, Matilda nem ismeri el az örökösödést és Normandiába menekül.
Al-Musztarsid abbászida kalifa megpróbálja elűzni Irak szeldzsuk szultánját, Maszúdot. A kalifát katonái cserben hagyják és fogságba esik, de miután megesküszik hogy soha többé nem hagyja el a palotáját, szabadon engedik. Röviddel később – feltehetően a haszaszinok – meggyilkolják. Utóda fia, al-Rásid.
Meggyilkolják Samsz al-Mulk Iszmail damaszkuszi atabéget (állítólag saját anyja ölette meg, hogy megelőzze szeretője kivégeztetését). Utóda öccse, Sihab al-Din Mahmúd. Imád ad-Dín Zangi moszuli atabég ostrom alá veszi Damaszkuszt, de aztán névleges behódolás fejében elvonul.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1135 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.