3dfx Interactive

Kezdeti évek

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították. Eleinte főként játéktermi játékgépekbe terveztek chipeket, majd két év után PC-s 3D gyorsítókártyák tervezésébe kezdtek. Az 1996-os év során jelent meg a cég a piacon, amikor az EDO RAM piaci ára csökkent, ennek köszönhetően megérte grafikus hardverekhez felhasználni. Első termékük, a Voodoo Graphics névre keresztelt csip 1995 novemberében került először gyártásba, majd 1996-tól videokártyákba. Ez kizárólag háromdimenziós megjelenítést tudott, többek között Z-buffert, double bufferinget, Gouraud shadinget, és élsimítást (anti-aliasing). Hogy ki is tudják aknázni ezeket a képességeket, a cég egy saját API-t fejlesztett ki, amelyet Glide névre kereszteltek. A Glide támogatta a DOS-t, a Windowst, és a Linuxot is. Ezt több sikeres játék, például a Tomb Raider is támogatta, mellyel a kártyáik tulajdonságai könnyen kihasználhatóak voltak, és nagyobb teljesítményt nyújtott a szoftveres, illetve a rivális megoldásoknál. Az első videokártya, amely Voodoo-val lett szerelve, az Orchid Technology Righteous 3D típusú terméke volt 1996 októberében. A 3Dfx ekkoriban csak a csipeket illetve néhány referenciául szolgáló kártyát gyártott, ő maga közvetlenül nem árulta vásárlóknak a termékeit – helyette kártyagyártó cégeknek adta el azokat, akik a saját termékeikben helyezték el azokat. Eddigre a cég termékei a játéktermi gépekben is elterjedtek, az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor a MiniGL nevű API-t is támogatni kezdte a Voodoo Graphics. Az OpenGL-en alapuló, annak lebutított változataként működő felületnek köszönhetően a 3Dfx kártyái voltak az egyedüliek, amelyek egészen 1998-ig maximálisan kompatibilisek voltak valamennyi hardveres 3D-megjelenítést használó játékkal, amely nagy versenyelőnyt eredményezett. A cég felemelkedése a 3D-s játékok előretörése mellett időben egybeesett azzal is, hogy a játékosok a korábbi 80386 és 80486-os processzorokról az erősebb Pentiumokra váltottak.

1997-re a 3Dfx termékei lettek a legnépszerűbbek a piacon, a PowerVR és a Rendition labdába se rúghattak. Előbbi termékei képminőség és sebesség tekintetében voltak rosszabbak, utóbbi pedig egyszerűen csak drága volt. A 3D-s és 2D-s képmegjelenítést ötvöző termékek már megjelentek ugyan, de gyenge teljesítményűek voltak. Ugyanebben az évben a 3Dfx megállapodást kötött a Segával, amely éppen új videójáték-konzolt kívánt piacra dobni, a Dreamcastet. A japán cég két koncepciót versenyeztetett: a "Katana" kódnévre hallgató technológiát a NEC és a VideoLogic fejlesztette, a "Blackbelt" névre hallgatót a 3Dfx. 1997 júliusában a Sega felmondta a szerződést, mert inkább a NEC technológiáját választotta, ugyanakkor igényt tartott a 3Dfx által fejlesztett technológiára is, nehogy a versenytársak megvásárolhassák. A 3Dfx nem tudta, miért mondták fel, és hogy miért nem őket választották, mert erre kifejezett indok nem volt, ezért beperelték a Segát rosszhiszemű magatartás és szerződésszegés miatt. Az ügyet végül peren kívül lezárták a felek.

1997 augusztusában piacra dobták a Voodoo Rush névre hallgató kártyát, mely tulajdonképpen egy olyan Voodoo volt, amelyet elláttak kétdimenziós megjelenítési képességgel is. Mivel a két csip ugyanazon a memória-sávszélességen osztozott, mint az alaptermék, ezért lassabb volt annál. Ezen nem segített az sem, hogy a kialakításból kifolyólag (hiányzott a csipből a megszakítási mechanizmus) a meghajtóprogramot is csak úgy sikerült programozni, hogy az lassabb működést biztosítson. Később próbáltak nagyobb órajellel és több memóriával szerelt példányokat piacra dobni, sikertelenül. A Rush volt a cég első komolyabb bukása, egy évig sem volt piacon.

Új fejlesztések

1998 elején a 3Dfx új fejlesztésbe kezdett, amely Rampage kódnéven futott. A cél az volt, hogy két éven belül dobjanak piacra egy olyan új GPU-t, amely évekkel a versenytársak előtt jár technológiai tudásban. Ennek érdekében a texasi Austinban felfogadtak egy külön csapatot ennek a megtervezésére mind hardveresen, mind szoftveresen. A csapat hamarosan a Transform & Lightning (T&L) kifejlesztésén valamint az MPEG dekóder megoldásokon kezdett el dolgozni.

Amíg a Rampage készült, új terméket kellett a piacra dobni az egyre erősödő konkurencia miatt. 1998 márciusában jelent meg a Voodoo2, amely lényegében az alapmodell továbbfejlesztése volt annyiban, hogy kapott egy második TMU (textúrázó) egységet, és megemelték az órajelet is. A Voodoo2-höz már három különböző csip kellett, és mivel kétdimenziós megjelenítést továbbra sem tudott, egy különálló 2D-s videokártya is, miközben a riválisok (ATI Rage Pro, Nvidia RIVA 128, Rendition Verite 2200) mindössze egyetlen csippel készültek. Emellett továbbra is csak egy enyhén homályos, 16 bites színmélységű képet tudott produkálni maximum 800x600-as felbontáson. Mindennek ellenére teljesítményben továbbra is a riválisai fölött állt. A Voodoo2 vezette be az úgynevezett SLI-t (Scan-Line Interleave), amivel két kártyát össze lehetett kötni, hogy azok együtt dolgozzanak, és így elérhetővé vált az 1024x768-as felbontás is. Az elméletben jól hangzó technológia mégsem lett sikeres, mert a két Voodoo2-es kártya mellé még meg kellett venni egy harmadik, 2D-s kártyát is, ami rendkívül költségessé tette az egészet. Később az egészet el is vetették, és majd csak a Voodoo 5-ben jelent meg újra, ekkor már a kártyán található két GPU közti kapcsolat megvalósítása céljából. Közben 1998 végén a piacra került egy Voodoo Banshee nevű kártya is, amely tulajdonképpen a Voodoo2 olcsóbb változata volt. Mindössze egyetlen TMU került bele, cserébe végre egycsipes kivitelűre alakították, és képes volt kétdimenziós megjelenítésre is. A teljesítményt illetően felemás volt a kép: multitextúrát igénylő játékokban lassabb, szimpla textúrát használó játékban a magasabb órajel miatt gyorsabb volt, mint a Voodoo2. Az eladásokat tekintve nem teljesített rosszul.

Eközben a 3dfx-nél úgy döntöttek, hogy a csipek gyártása helyett a teljes kártyagyártásra állnak át, részben a Voodoo Rush kudarca miatt, amely gyenge minősége miatt a gyártópartnereket vádolták. Ezért a 3dfx megvette az STB videókártya-gyártó üzemet, ami hibás lépésnek volt tekinthető. Innentől kezdve ugyanis a kiskereskedelmi eladások, amelyekből a bevétel nagy része származott, a saját kártyák gyártása miatt megnövekedett költségek miatt jelentősen visszaestek, a gyártópartnerek pedig vagy nem kaptak 3dfx chipeket, vagy pedig ők maguk szakították meg az üzleti kapcsolatot a 3dfx-el. Mivel az STB ezelőtt az Nvidia beszállítója volt, látszólag a 3dfx lépéselőnybe került, azonban a riválisuk megmaradt csipgyártónak, a kész kártyák legyártását továbbra s másokra bízta. A forradalmi újításokat tartalmazó Rampage-projekt közben elég nehezen haladt, a csipet sokadjára tervezték át.

Az STB kihasználatlan maradt, mivel a Rampage még nem készült el, azonban 1999 tavaszán amikor az Nvidia a RIVA TNT2-t készült kiadni, a 3dfx köztes megoldásként a Voodoo Banshee továbbfejlesztése mellett döntött: megemelték az órajelét, beépítettek egy második textúrázó egységet, feljavították a képminőséget. Az új termék a Voodoo3 nevet kapta, melynek fejlesztését teljes egészében házon belül oldották meg. Ezzel csak azt érték el, hogy a korábbi kártyagyártó partnereik egy csapásra versenytársak lettek, akik leginkább az Nvidiával szerződtek le. Ráadásul a forgalmazástól kezdve a marketingen át mindent nekik kellett elvégezniük. Velocity néven megpróbálkoztak egy olcsó kártya kiadásával is, amely tulajdonképpen egy lebutított Voodoo3 2000-es volt.

Habár egyszerre jelent meg a TNT2-vel, a Voodoo3 nem versenyezhetett annak nagyobb órajelével és 32 bites színmélységével, emiatt a 3dfx lassan elvesztette vezető helyét az eladások terén. Az alsó és középkategóriában az S3, a SiS, az Intel, a PowerVR, és az ATI is olyan csipeket adtak ki, amelyek modernebbek, olcsóbbak és alternatívát biztosítottak a Voodoo3-mal szemben, miközben sebességük alig maradt el, vagy megegyezett. A korszak egyik legnépszerűbb játéka, a grafikai szempontból kimagasló Quake III Arena nem elégedett meg az alapszintű MiniGL-driverrel, amely problémákat okozott a Voodoo-tulajdonosoknak. Az Nvidia elindította folyamatos meghajtóprogram-frissítését, illetve a kártyái túlhajtására alkalmas Detonator-sorozatot. A Voodoo3 végét az augusztusban megjelenő GeForce 256-os kártyák jelentették, melyek vadonatúj specifikációikkal és hardveres T&L támogatásukkal messze e kártyák felett álltak.

Napalm néven tervezték a következő generációs csipet, amely eleinte csak a Voodoo3 továbbfejlesztése volt újabb technológiákkal, hogy túlszárnyalják a TNT2-t. A fejlesztés azonban elhúzódott, és közben megjelent a GeForce256, rajta az első olyan GPU-val, amely nagy terhet vett le a processzorokról is. Ezzel a Napalm nem versenyezhetett, így kitalálták, hogy visszanyúlnak a Voodoo2 idejében alkalmazott SLI-hez, és a többcsipes kialakítás felé mozdulnak el. A végeredmény a végső nevén VSA-100 csip lett Ez már ugyan képes volt a GeForce 256-tal felvenni a harcot, csakhogy a késlekedése miatt mire piacra került, már a GeForce 2-vel kellett megküzdenie, valamint az ATI Radeon kártyákkal, amik többet is tudtak nála és olcsóbbak is voltak. Egyetlen dolog volt, amiben tényleg felülmúlta a vetélytársakat, és az az élsimítás (anti-aliasing) volt.

A csőd, utolsó hónapok

A cégnél 2000-ben súlyosbodni kezdtek az anyagi problémák. Márciusban 186 millió dollárért megvásárolták a GigaPixelt, hogy a Rampage projekt minél gyorsabban piacra kerülhessen. Ez volt az a cég, amely az Nvidia ellenében majdnem megnyerte az Xbox grafikus vezérlőjének gyártására kiírt tendert. A cégnek csakhamar elfogyott a tőkéje új termékek kiadására, és bár a Rampage projekt már készenlétben állt, a 3dfx csődöt jelentett, nem sokkal a Voodoo 4 4500 megjelenése után.

A tervezett Spectre 1000, 2000 és 3000 kártyák sohasem jelentek meg, pedig utóbbi kettőhöz egy újabb chip, a Sage felhasználását tervezték (a régóta várt T&L). A céget az Nvidia vásárolta fel, minden szabadalmával együtt, bár ez még hosszú évekig tartó jogvitákkal járt együtt. A Rampage fejlesztése során összegzett tapasztalatokat végül a GeForce FX kártyacsalád fejlesztése során használták fel. Más fejlesztők az ATI-hoz mentek, ahol az X sorozatú Radeon kártyák fejlesztésében, valamint a cég saját SLI-technológiájának, a Crossfire-nek a kifejlesztésében közreműködtek.

A 3dfx-nél már fejlesztés alatt állt a Rampage utóda is, ami egyszerűen csak Fear névre hallgatott. Ezekről csak adatok maradtak fenn, a Spectre 1000-ből viszont kiszivárgott egy tesztpéldány (mivel ez lett volna a leggyengébb tagja a sorozatnak, ezért a teljesítménye nem is volt túl acélos).

Az Nvidia az akvizíciót követően felhagyott a terméktámogatással. Miután 2003-ban kiszivárgott a meghajtóprogramok forráskódja, lelkes rajongók tartják ezeket karban. Egyesek maguk próbálkoztak meg megépíteni ezeket a kártyákat, például így készült el 2021-ben házilag egy Voodoo 5 6000-es is, amit egyébként sosem dobtak piacra.

A 3dfx összeomlását sokan az 1997-ben kinevezett Greg Ballard vezérigazgatónak tulajdonították. Ő ugyanis inkább volt üzletember, mint a kutatás-fejlesztésben járatos szakértő. Már ekkoriban látható volt, hogy a 2D/3D egyesített kártyáké a jövő, a cég pedig ahelyett, hogy a Rampage kifejlesztésére koncentrált volna, inkább piacra dobta a veszteséges Banshee és Voodoo3 sorozatokat. Nem segített az sem, hogy a Direct3D támogatás igencsak elkésett, és addigra a játékosok inkább a riválisok ezt támogató videokártyáit vették. Ballard 2000 januárjában le is mondott.

3dfx Voodoo 5 6000

Jellemzők:

• Órajel: 150/166/183 MHz (könnyen húzható)
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 4×1
• Memória: 4×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.4/2.66/2.93GB/s)
• Támogatott API-k: Glide 1.0 , 2.0 , 3.0 , OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 7)
• Csatlakozás: AGP 4x (Tényleges)
• Megjelenés: 2001 eleje (4 külön változat, elkapkodták, ezért sehol se volt kapható)

A Voodoo 5 6000 egy utolsó kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy legalább teljesítményben versenyképes csúcskategóriás VGA-t dobjanak piacra, de az eredmény felemás lett: maga a kártya négy csipet tartalmazott, gigantikus méretű volt, és külön tápegység járt hozzá. A 4 csip adatéhségét itt már egy bridge csip igyekezett kielégíteni, kezdetben az Intel megoldása, később a HiNT HB1-SE66, ami a chipset felé PCI66 módban kommunikált, a VSA-100 csipek felé pedig 1-1 PCI33 sínt biztosított. Tényleges 1.32 GT/s-os teljesítményével sokkal gyorsabb lett, mint a GeForce 2 GTS (aminek neve a gigatexel per second rövidítéséből ered), ami még kiábrándítóbbá tette a dolgot, hogy a GTS is csak 40-50%-ára volt képes elméleti teljesítményének.

Rampage

A 3dfx már a Voodoo2 után elkezdett egy merőben új chipsetet fejleszteni, ami Rampage GPU-k mellett külső Sage T&L egységet alkalmazott (ami egyidejűleg 25 fényforrást tudott kezelni), DirectX 8.0 (Pixel Shader 1.1 és Vertex Shader 1.0) támogatással rendelkezett, már 180 nm-en készült volna.

Változatai:

• Spectre 1000: 1 Rampage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 2000: 1 Rampage és 1 Sage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 3000: 2 Rampage és 1 Sage chip 2×64 MB DDR-200

Hasonlóan a Voodoo 5 6000-hez minden chip saját memóriával rendelkezett volna, a Sage processzor pedig a bridge chip szerepét is betöltötte (és valószínűleg az AGP appertúrát használta buffernek), így gond nélkül működött volna az AGP 4x támogatás akár 4 Rampage chippel is. A kártyák szakítva a megtépázott Voodoo névvel Spectre-ként jelentek volna meg. A 2 Rampage és 1 Sage chippel felvértezett kártyák olyan számítási teljesítménnyel rendelkeztek volna a 3dfx szerint, amit csak a legerősebb GeForce 4-ek tudtak túlszárnyalni évekkel később, T&L egységével pedig egyetlen DirectX 8-as kártya sem vetekedhetett. A sors iróniája, hogy a mérnökök még időben elkészültek a fejlesztéssel, a chip működött, mégis túl későn, a tulajdonosok nem sokkal az adásvétel előtt már nem akartak visszakozni, különös tekintettel arra hogy több veszteséges negyedév után jelentős adósságteherrel a nyakán a 3dfx-nek magának kellett volna gyártania a kártyákat, így végül mindent eladtak az Nvidiának. A technika később a GeForce FX-sorozatban köszönt vissza.

Driverek

• http://www.3dfxzone.it/dir/3dfx/
• http://falconfly.de/

A Wikimédia Commons tartalmaz 3dfx Interactive témájú médiaállományokat.