| Voodoo2 | |
 | |
| Gyártó | 3dfx Interactive |
| Előd | Voodoo Graphics |
| Utód | Voodoo3 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Voodoo2 témájú médiaállományokat. | |
A Voodoo2 a 3dfx (akkori nevén 3Dfx) által gyártott grafikus csipkészlet, melyeket különféle gyártók építettek be videókártyáikba. Összesen három csipből állt, melyek az előd Voodoo Graphics megoldását váltották fel. 1998 márciusában dobták piacra.
1997-ben jelentették be a Voodoo2 (kódneve SST-2) csipkészletet, és az azokkal szerelt kártyák 1998-ra nagy mennyiségben a piacra kerültek. Technológiailag a kártya hardvere vegyes összképet mutatott: az előd Voodoo-hoz képest megkétszereződött az órajel (90 MHz), a csip pedig már két textúrázó egységet (TMU) is tartalmazott, és vagy 8, vagy 12 MB EDO RAM-mal szerelték együtt (némelyik utólag bővíthető volt). A kártya három csipet tartalmazott (egy frame buffer csip, és két textúrázó TMU-csip), de kétdimenziós mód továbbra sem volt benne, tehát szükség volt egy külön kétdimenziós kártyára is. Emellett a csipek órajelét az elődök 50 MHz körüli órajeléről 90 MHz-re tudták növelni. Támogatta a 800×600-as felbontást (SLI esetén 1024×768-at is), a trilinear filteringet és a DirectX 6-os verzióját. A kártya kissé homályos képet produkált 16 bites (maximális) színmélység mellett, és a 800×600-as maximális felbontásnak is voltak hiányosságai, de teljesítménye és szabadon kombinálhatósága igencsak népszerűvé tette. Egyedül az Nvidia RIVA 128 és RIVA TNT fantázianévre hallgató 2D/3D kártyái voltak képesek hasonló teljesítményt elérni. Ebben a kártyában mutatkozott be az SLI-mód, melynek során két Voodoo2-es kártyát lehetett egy szalagkábellel összekapcsolni, megnövelve ezzel a teljesítményt, és a felbontást is, egészen 1024×768-ig. A két kártya párhuzamosan dolgozott, és az adott képkocka felső részét az egyik, az alsó részét a másik állította elő. A frame buffer memória ebben az üzemmódban megduplázódott, a textúramemória azonban nem. Bár ez forradalmi újításnak számított, költségei miatt mégsem vált a gyártók körében népszerűvé, egészen 2004-ig kellett várni a technológia széles körű elterjedésére, amikor a processzorok sebessége már képes volt kiszolgálni a megnövekedett igényt. Az SLI-t egyébként már a Voodoo Graphics is tudta, azonban a nagyközönség számára nem, csak a játéktermi gépek és a professzionális felhasználók számára volt elérhető.
A riválisokkal szemben hátrány volt, hogy három különböző csipet is igényelt a Voodoo2, miközben szinte mindenki más esetében elég volt egyetlenegy. Grafikus képességek terén igazán akkor lehetett jól kiaknázni, ha a játékok több textúraréteget is használtak, mint az akkoriban megjelent Quake II vagy az Unreal. Minden más esetben a Voodoo Graphics-hez képest csak a nagyobb órajel miatt volt gyorsabb. Maga a Voodoo2 meglepően időtálló konstrukció volt: a Glide API-t még évekig támogatták a megjelenő játékok és a teljesítmény sem volt rossz, főleg SLI-módban, amivel a két generációval későbbi kártyákkal is felvehette a versenyt. Egyes rajongók még arra is képesek voltak, hogy olyan játékokat tegyenek futtathatóvá rajta, mint a Doom 3, amire elvben nem lett volna képes.
Ismertebb Voodoo 2 chipsettel szerelt kártyák:
1998 végén az immár 3dfx névre hallgató cég piacra dobta a Voodoo2 átalakított változatát, a Voodoo Banshee-t. A cél a mainstream vásárlói körbe való betörés volt, melynek érdekében egy olcsón legyártható és olcsón eladható tömegtermék piacra dobása történt. A Banshee jellegzetessége, hogy immár egycsipes kivitelben készült, így tudott kétdimenziós megjelenítést is, azon az áron, hogy csak egyetlen TMU egység került bele. Emiatt a Voodoo2 a multitextúrát használó játékokban lényegesen gyorsabb volt nála, viszont a szimpla textúrás üzemmódokban a megemelt órajel és a nagyobb pixel fillrate miatt már a Banshee bizonyult jobbnak. A szép képi világú kétdimenziós megjelenítés mellett MPEG2 videógyorsítást is támogatott.
A termék túl kevés próbagyártáson ment keresztül és megkésve is érkezett a piacra. Hiányos specifikációival, gyenge teljesítményével, és gyengébb képminőségével nem tudta felvenni a harcot az Nvidia RIVA TNT-vel. A kiskereskedelmi eladások azonban szépen alakultak. A 3dfx továbbra sem tudta megnyerni magának az OEM-eket, függetlenül attól, hogy immáron egy chipbe tudta integrálni a 3D és a 2D képességeket. A kártyával megfelelően lehetett a kor játékait futtatni, és a kiskereskedésekben viszonylag sikeresek voltak az eladások.
Ismertebb, Banshee alapú kártyák:
{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó) | |
|---|---|
| Videókártyák | |
| Akvizíciók | |
| Kapcsolódó | |
