Ióannész Tzimiszkész bizánci császár személyesen vezeti a hadjáratot a Bulgáriát megszállva tartó Szvjatoszlav kijevi fejedelem ellen. A császár elfoglalja a bolgár fővárost, Preszlavot és foglyul ejti II. Borisz bolgár cárt. Szvjatoszlav Dorosztolonba húzódik vissza, amelyet a bizánciak ostrom alá vesznek. A kijevi fejedelem három hónap után kapitulál, szabad elvonulásért cserébe lemond minden bulgáriai és krími igényéről.
Ióannész császár diadalmenetben vonul be Konstantinápolyba és annektálja Bulgáriát, Borisz cár magisztroszi címet kap az udvarban. Kelet-Bulgária bizánci kormányzók felügyelete alá kerül, nyugaton azonban a helyi nemesi családok (főleg a Kometopuli nemzetség) gyakorolják a helyi hatalmat, akiket a bizánci kormányzat lázadóknak tekint.
I. Ottó német-római császár kancellárjává nevezi ki a paraszti származású Willigist.
Cuilén skót király elesik a britonokkal vívott harcban (más források szerint egy nemes gyilkolta meg, mert megerőszakolta a lányát). Utóda kiléte bizonytalan, egyes források az öccsét, Amlaíbot, másik az előző király, Dub öccsét, II. Kennethet nevezik meg; lehetséges hogy mindketten királynak kiáltották ki magukat.
Közel-Kelet és Észak-Afrika
A Szíriát meghódító fátimida sereg Dzsafar ibn Fallah vezetésével ostrom alá veszi a bizánciak kezére jutott Antiokhiát. A Bulgáriában lekötött Ióannész bizánci császár egy kisebb kontingenst küld a város felmentésére, amely Alexandrettánál megsemmisít egy mintegy négyezres portyázó fátimida csapatot. Dzsafar kilátástalannak ítéli az öt hónapja folyó ostromot és visszavonul Szíriába, ahol a Fátimidák ellenségei Damaszkuszt fenyegetik.
Az Egyiptomot és Szíriát meghódító síita Fátimidák ellen széleskörű koalíció szerveződik a moszuli és iraki emír, a szíriai arab törzsek, valamint a bahreini radikális muszlim karámiták részvételével. Az al-Haszan al-Aszam által vezetett karámiták elfoglalják Damaszkuszt és Ramlát, a jól megerődített Jaffát ostromzár alá veszik, főseregük pedig bevonul Egyiptomba.
A karámiták megszállják a Nílus-delta keleti felét, ahol felkelések törnek ki a fátimida uralom ellen. A Fátimidák egyiptomi kormányzója, Dzsauhar al-Szikilli az időt arra használja fel, hogy a még építés alatt lévő Kairót fallal erődítse meg. Decemberben a karámiták elérnek Kairóhoz, ahol több napos harcot követően a fátimidák egy váratlan ellentámadással szétszórják őket. Ezt követően megérkezik a fátimida erősítés Ifríkijából, a demoralizált karámiták pedig visszavonulnak Palesztinába.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 971 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
