A római nemesség összeesküvést szervez a német bábnak tartott VI. Benedek pápa ellen. Benedeket elfogják, az Angyalvárba zárják és Franco Ferrucci bíborost VII. Bonifác néven pápává választják. II. Ottó német-római császár követet küld Rómába, Benedek szabadon bocsátását követelve; az elfogott egyházfőt azonban Bonifác megfojtatja a börtönében.
A császári követ Vasfejű Pandulf beneventói herceg és a császárpárti nemesség segítségével átveszi a hatalmat Rómában. VII. Bonifác a kincstárral együtt a bizánci fennhatóság alatt lévő Dél-Itáliába menekül. A császáriak októberben Sutri püspökét választják egyházfővé, aki a VII. Benedek nevet veszi fel és első dolgaként zsinatot hív össze és kiátkozza Bonifácot.
A német vazallus Kékfogú Harald dán király fellázad II. Ottó császár fennhatósága ellen és dán és norvég harcosaival betör a Szász Hercegségbe. Ottó sereget küld ellene, amit a vikingek legyőznek. Ezt követően a norvégok hazatérnek és a dánok nem tudják feltartóztatni a németek újabb támadását; Kékfogú Harald kénytelen megadni magát.
Civakodó Henrik bajor herceg, II. Boleslav cseh fejedelem és I. Mieszko lengyel fejedelem segítségével összeesküvést sző II. Ottó császár ellen. Poppo würzburgi püspök azonban tudomást szerez a tervükről és kiátkozással fenyegeti meg őket. A hercegek megadják magukat és a császár Ingelheim várába záratja Civakodó Henriket.
II. Hisám córdobai kalifa sereget küld Észak-Marokkóba, ahol legyőzi a fátimida vazallus Idríszidákat, területüket pedig annektálja.
Ióannész Tzimiszkész bizánci császár összeesküvéssel vádolja Baszileiosz konstantinápolyi pátriárkát. Az egyházfő nem jelenik meg a császár ítélőszéke előtt, mire száműzik, Helyére III. Antóniosz kerül.
Abbászida Kalifátus
A török zsoldosok fellázadnak Bagdadban és parancsnokuk, Szabuktakin vezetésével elfoglalják a várost és elfogják az idős és szélütése után félig lebénult al-Muti bábkalifát (Bagdad és Irak tényleges ura ekkor a perzsa Izz al-Daula emír). A kalifát lemondatják és helyére fiát, al-Táit nevezik ki.
A radikális muszlim karámiták újabb támadást intéznek az Egyiptomot megszálló síita Fátimidák ellen. Visszafoglalják Palesztinát és megszállják a Nílus-delta keleti részét (ahol a Fátimida-ellenes felkelők segítik őket), de Kairótól északra döntő vereséget szenvednek al-Muizz kalifa fiától, Abdalláhtól. A karámiták ezután visszahúzódnak eredeti területükre, Bahreinba, a Fátimidák pedig megszállják Palesztinát és Dél-Szíriát, beleértve Damaszkuszt is.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 974 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
