Air Madagascar

Air Madagascar
OrszágMadagaszkár
IATA: MD  ICAO: MDG   Hívójel: AIR MADAGASCAR
Adatok
Alapítás1947
LeányvállalatokTsaradia
SzövetségVanilla Alliance
BázisrepülőtérIvato nemzetközi repülőtér
Flotta mérete9
Flotta repülőgép típusa
Úti célok17

Székhely31 Avenue de l'Indépendance, Antananarivo
VezetőHanitra Rasetarinera
LégiszövetségVanilla Alliance
Az Air Madagascar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Air Madagascar témájú médiaállományokat.

Az Air Madagascar vagy hivatalos nevén Société Nationale Malgache de Transports Aériens S.A. (IATA: MD, ICAO: MGY, Hívójel: MADAGASCAR) Madagaszkár nemzeti légitársasága. Székhelye Antananarivóban a 31 Avenue de l'Indépendance alatt található, ami a legnagyobb bázisát az Ivato nemzetközi repülőtérről üzemelteti. A légitársaság Madagaszkárról indít járatokat Európába, Ázsiába, illetve számos afrikai és indiai-óceáni országba és ezenkívül belföldi hálózata is jelentős.

A vállalatot 1947 márciusában alapították, hogy a Transports Aériens Intercontinentaux és az Air France légitársaságok járathálózatához szállítson utasokat. Kezdetben belföldi útvonalakon üzemelt, de az 1960-as évek végén és az 1970-es években elkezdett terjeszkedni, majd nemzetközi járatokat is indított Franciaországba és a Dél-afrikai Köztársaságba.

Az elmúlt években a légitársaságot privatizálni próbálták, de sikertelenül és emiatt az egyébként veszteséges légitársaság többségi tulajdonosa továbbra is Madagaszkár kormánya maradt.

Története

Kezdeti évek

Az Air Madagascart 1947 márciusában hozta létre a Transports Aériens Intercontinentaux (TAI) légitársaság azért, hogy utasokat szállítson a TAI és az Air France járathálózataihoz. A légitársaság két Air France Douglas DC–3-as és hat de Havilland Dragon Repide típusú repülőgéppel kezdte meg a tevékenységét. 1957-ben a TAI és a Messageries Maritimes légitársaságok részesedést szereztek a vállalatban, és 1958-ban egy újabb DC–3-as repülőgéppel bővült a flotta. 1961-ben a madagaszkári kormány, az Air France és a TAI átszervezte a légitársaságot. Az Air France helyi hálózatát átszervezték a légitársasághoz és 1961 áprilisában a légitársaságot átnevezték Madairre, amely az újonnan függetlenedett Madagaszkár nemzeti légitársasága lett. 1961. augusztus 23-án a Madair jogállását rendeleti úton is jóváhagyták. 1961. október 20-án a vállalat megnyitotta az Antananarivo–Dzsibuti–Párizs útvonalát egy Douglas DC–7 típusú repülőgéppel, amit a TAI légitársaságtól kölcsönöztek. 1961. november 13-án megalapították a Société Nationale Malgache des Transports Aériens-t, más néven a Madair légitársaságot, 400 millió franknyi tőkével, 447 alkalmazottal és egy flottával, amelyet két DC–4-es, hét DC–3-as és négy Dragon Repide típusú repülőgép alkotott. A kormány 20%-os, az Air France 44%-os, míg a TAI 36%-os részesedéssel rendelkezett a légitársaságban, de a kormánynak lehetősége volt, hogy később a részesedését 65%-ra növelje.

Egy Madair DC–7-es a Berlin-Tempelhof repülőtéren, Nyugat-Berlinben (1962-ben)

1962. január 1-jén a Madair egy 58 várost összekötő hálózatot vett át Madagaszkáron, és október 14-én a légitársaságot átnevezték Air Madagascarra, mivel a Madair névről negatív imázs alakult ki az emberekben. 1962-ben az Air Madagascar 103 ezer utast, 7500 tonna árut, 375 tonnányi postai küldeményt szállított és 2,4 millió kilométert repült. 1962. december 31-én a vállalatot átnevezték Société Nationale Malgache des Transports Aériens — Air Madagascarra. 1963-ban a légitársaság járatokat indított a Comore-szigetekre DC–4-es repülőgépekkel. 1963. május 14-én a madagaszkári kormány megemelte a tőkéjét 460 millió frankra a vállalatban és a részesedését 20%-ról 30,44%-ra.

Sugárhajtású korszak

1963 októberében a légitársaság aláírt egy szerződést az Air France légitársasággal, melynek eredményeként az Air Madagascar 1964 júliusában Dzsibuti érintésével járatot indított Párizsba egy Boeing 707-es repülőgéppel, amit átfestettek az Air Madagascar arculatára, és aminek a fedélzeten az Air France személyzete szolgált. 1965-től a Dragon Repide típusú repülőgépeket elkezdték lecserélni, főleg a Piper Aircraft által gyártott repülőgépekre és egy Aérospatiale N 262 típusú repülőgépre, amelyet 1966-ban rendeltek. A légitársaság 1968-ban járatot indított Rómába, és 1969 szeptemberében beszerezte az első Boeing 737-200 típusú repülőgépét. A repülőgép karbantartásáért a South African Airways volt a felelős. 1969. október 15-én az Air Madagascar új útvonalat nyitott Johannesburgba, míg decemberben Dar es-Salaamba és Nairobiba is, Mahajanga érintésével. 1970. február 14-től a johannesburgi járatok Maputóban is leszálltak. November 1-től a Boeing 737-esek leváltották a DC–4-es repülőgépeket a Comore-szigetekre induló járatoknál.

A korábbi Air Madagascar Boeing 747-200B Combi a frankfurti repülőtéren

1971-ben a vállalat négy de Havilland Canada DHC–6 Twin Otter típusú repülőgépet szerzett be, lehetővé téve a légitársaság számára néhány DC–3-as nyugdíjazását, amelyeket végül a madagaszkári hadseregnek adtak át. 1972-re a légitársaság Boeing 737-es repülőgépeket üzemeltetett belföldi útvonalakon Toamasinába, Nosy Bébe, Antsirananába és Sambavába, megengedve a légitársaságnak, hogy két DC–4-es repülőgépet nyugdíjazzon. A vállalat második Boeing 737-es repülőgépét 1972 decemberében szállították le, amelynek köszönhetően a légitársaság bővíteni tudta a járatainak listáját. 1974 áprilisától a Boeing 737-esek repültek Mananjaryba, Tuléarba és Fort Dauphinba is. 1975-ben a légitársaság csatlakozott az Afrikai Légitársaságok Szövetségéhez (AFRAA). A késő 1970-es években megszüntették a johannesburgi járatot a dél-afrikai apartheid miatt. 1979-ben a légitársaság beszerezte az első szélestörzsű repülőgépét, egy Boeing 747-200B Combi típusú repülőgépet, amelynek a karbantartását az Air France végezte. Szintúgy 1979-ben a légitársaság járatokat indított Zürichbe, Frankfurtba, Münchenbe és Rómába. 1986 elején a vállalat csatlakozott a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetséghez, és ugyanebben az évben megrendelt egy ATR 42-es repülőgépet, hogy lecserélje a Hawker Siddeley HS 748 típusú repülőgépeit, amik 1980 januárjában lettek leszállítva a légitársasághoz. 1990-ben indították újra a járatot Johannesburgba. 1994-ben a légitársaság egy Boeing 737-300-as repülőgépet bérelt az ILFC-től, amelyet szeptember 12-én szállítottak le és több országba is repült, többek között a Dél-afrikai Köztársaságba, a Comore-szigetekre, Mauritiusra, Kenyába, Réunionra és a Seychelle-szigetekre. Az Air Madagascar 1995-ben elvesztette a belföldi járatokra szóló monopóliumát, miután a kormány liberalizálta a piacot, azonban csak néhány konkurens légitársaság jelent meg.

1997 szeptemberében a légitársaság további három ATR 42 típusú repülőgépet rendelt, októberi kiszállítással. 1998 októberében a vállalat járatokat indított Kínába és Szingapúrba, de az utóbbi útvonalat 2002-ben felfüggesztették.

A privatizáció felé

Egy korábbi Air Madagascar Boeing 767-300ER

A vállalat átszervezési tervének a részeként, aminek a célja a légitársaság privatizációra való felkészítése volt, 1998 januárjában az Air Madagascar bejelentette, hogy lecseréli a Boeing 747-200B Combi típusú repülőgépét egy Boeing 767-300ER-re. A légitársaság a repülőgépet a Boeingtól vásárolta meg 1999 áprilisi szállítással, illetve egy másik repülőgépet bérelt a GE Capital Aviation Servicestől 1998 márciusában. A kormány tervei szerint 1999-ben a légitársaságot egy az Air France légitársaságot is magába foglaló konzorciumba privatizálták volna, viszont ezt felfüggesztették, miután a Madagaszkári Nemzeti Bank nem teljesítette a kifizetéseit az African Export–Import Bank felé a légitársaság Boeing 747-es repülőgépéért.

2002-ben a Lufthansa Consulting szerződést kötött az Air Madagascar légitársasággal, hogy javítsa a légitársaság hatékonyságát és vonzóbbá tegye azt a privatizáció számára. A légitársaság hitelezői 2002 novemberében beleegyeztek, hogy elengedik a vállalat adósságainak felét, a többit pedig átütemezik egy három éves ciklusra. Egy társadalompolitikai válság miatt 2001 első felében 66%-kal csökkent az utasforgalom és 71%-kal a teherszállítás mértéke, ami a légitársaság bevételeit csökkentette. A légitársaság 2003. április 27-én újraindította a járatát Párizsba, átvéve a Blue Panorama Airlines légitársaságtól, amely a válság kezdete óta az Air Madagascar nevében üzemeltette a járatot.

2004-ben a légitársaság lecserélte a logóját a ma is látható emblémára, illetve járatokat indított Bangkokba és Milánóba.

Az első ATR 72-500-as típusú repülőgépet 2005. november 14-én szállították le a légitársaságnak, míg a második repülőgépet a Dubai Air Show alatt néhány héttel később. 2006 decemberében a légitársaság megszerezte az IOSA (IATA Operational Safety Audit) bizonyítványt és egy újabb ATR 42-500-as repülőgéppel bővítette a flottáját.

2007-ben a légitársaság új járatot indított Antananarivóból Marseille-be, majd 2009. június 17-én Nosy Be és Párizs között közvetlenül. Ugyanebben az évben indult az Air Madagascar új járata Kantonba is.

2010-es évek

2011-ben a légitársaság felkerült az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listájára az egyre öregebb Boeing 767-300-as repülőgépeikkel kapcsolatos biztonsági aggályok miatt, ezért a légitársaságnak bérelnie kellett egy Boeing 777-200-as típusú repülőgépet az Euro Atlantic Airways légitársaságtól, hogy üzemeltetni tudja európai járatait.

Az Air Madagascar egyik Airbus A340-300-as típusú repülőgépe

2012-ben a légitársaság teljes bérleti megállapodást írt alá az Air France légitársasággal két Airbus A340-300-as repülőgép bérléséről. Az első repülőgépet 2012 áprilisában szállították le és először az Air France személyzetével működött (ma már az Air Atlanta Icelandic légitársaság személyzetével), míg a második repülőgép 2012 júliusában érkezett meg, ami már madagaszkári flottával működött. Annak ellenére, hogy a két repülőgép 14 és 12 éves, illetve megkérdőjelezhető az üzemanyag-hatékonyságuk, ezek a repülőgépek lehetővé tették a légitársaságnak, hogy újraindítsák európai járataikat a saját színeik alatt.

2012. augusztus 28-án az Air Austral, az Air Mauritius és az Air Madagascar bejelentette, hogy több ázsiai útvonalon is együtt fognak működni egymással.

Az Air Seychelles és az Air Madagascar 2015. február 5-én helymegosztási megállapodást kötött, több mint egy évvel azután, hogy a Seychelle-szigetek és a szomszédos indiai-óceáni szigetállam, Madagaszkár között 33 év kihagyást követően 2014. december 3-án újraindították a járatokat. Február 17-én a légitársaság megrendelt két ATR 72-600-as repülőgépet, amelyeket 2015 első felében szállítottak ki. Március 15-én ezt a rendelést három gépre bővítették, így a szerződés összértéke 77 millió dollár lett.

2015 májusában a légitársaság beleegyezett, hogy négy másik légitársasággal együtt létrehozzon egy légiszövetséget Vanilla Alliance néven. A szövetség végül szeptember 21-én alakult meg, alapító tagjai a következő légitársaságok voltak: Air Madagascar, Air Austral, Air Mauritius, Air Seychelles, Int’Air Îles. 2015 novemberében a vállalat megszüntette a kantoni és a bangkoki járatait.

2016. június 17-én a légitársaság lekerült az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listájáról. Ugyanebben az évben a légitársaság újraindította a járatát Kantonba egy helymegosztási megállapodás miatt, amelyet az Air Austral légitársasággal kötött, és létrehozta a Madagascar Ground Handling (MGH) nevezetű leányvállalatát, amely földi kiszolgálással foglalkozik.

A Tsaradia egyik repülőgépe

2017. október 7-én az Air Madagascar aláírt egy partnerségi megállapodást az Air Austral légitársasággal, így az Air Madagascar légitársaság az Air Madagascar csoporttá alakult át. Ezzel a megállapodással az Air Austral 49%-os részesedést szerzett a csoportban, és 2018 februárjában bemutatott egy kilencéves tervet az Air Madagascar átszervezésére, amely a vállalat pénzügyeinek stabilizálását, stratégiai útvonalak nyitását és a vállalat flottájának bővítését tűzte ki célul.

2018. július 2-án az Air Madagascar létrehozta a Tsaradia nevezetű leányvállalatát, amely a légitársaság belföldi útvonalait kezeli, fejleszti és bővíti. December 10-én az Air Austral közös üzemeltetésű járatot indított a légitársasággal Réunionból Fort Dauphin-ba.

2019. október 12-én az Airbus bejelentette, hogy az Air Madagascar és az Air Austral három-három Airbus A220 típusú repülőgépet rendelt. November 11-én a madagaszkári kormánynak pénzügyileg támogatnia kellett a légitársaságot, miután az Air Austral nem fizette ki az előre megbeszélt 40 millió dollárt az Air Madagascarnak, amelynek így le kellett állítania a járatait. Ez is felgyorsította azt a folyamatot, melynek végén végetért a vállalat és az Air Austral légitársaság közötti partnerség, 2020. július 22-én pedig bejelentették, hogy az Air Austral átadta a részesedését a francia CNAPS-nak.

2020-as évek

2020. augusztus 19-én az Air Madagascar 61 indiai személyt mentett ki Antananarivóból, miután a Covid-19-járvány miatt Madagaszkáron ragadtak. Ez a járat volt az első Madagaszkár és India, illetve Antananarivo és Mumbai között.

A madagaszkári kormány 2021. október 13-a és 14-e között terveket vázolt fel az Air Madagascar megmentésére, miután az 80 millió dolláros adósságot halmozott fel. Október 18-án megjelent egy bírósági határozat, amelynek alapján a légitársaságot át kell szervezni.

A vállalat működése

Az Air Madagascar központi irodája

Tulajdonjog

2020-ban a légitársaság tulajdonjoga a következőképpen alakult:

Részesedések (2020-ban):
Részvénytulajdonosok Százalékos tulajdon
Madagaszkári kormány 55,88%
Air Austral 43,78%
ARO 0,22%
SONAPAR 0,10%
Air France 0,01%
Ny Havana 0,01%
Összesen: 100,0%

Üzleti tendenciák

Az Air Madagascar az AFRAA jelentései szerint súlyos veszteségeket könyvel el, és kormányzati támogatásra van szüksége ahhoz, hogy folytatni tudja a működését.

Az Air Madagascar legfontosabb elérhető tendenciái az alábbiakban láthatók (az AFRAA jelentései szerint):

2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
Bevétel (millió ariaryban) — — — — — — — — — —
Nettó nyereség (millió ariaryban) — — — — — veszteség veszteség veszteség veszteség veszteség
Munkavállalók száma (fő) 1296 — 1178 1182 1184 1017 928 812 798 740
Az utasok száma (ezer fő) 552 — 539 522 416 437 488 479 192 29
Utaskihasználtság (%) 70,41 — 73,73 66,5 62,03 63,9 66,32 61 64 59
Repülőgépek száma (darab) 15 9 9 10 9 12 6 10 10 9
Források

Célállomások

Az Air Madagascar afrikai, ázsiai és európai célállomásokat szolgál ki.

Helymegosztási egyezmények

Az Air Madagascar légitársaságnak a következő légitársaságokkal van helymegosztási egyezménye (2018 júniusában):

Flotta

Az Air Madagascar egyik ATR 72-500-as típusú repülőgépe

Jelenlegi flotta

Az Air Madagascar egyik Boeing 737-300-as repülőgépe

Az Air Madagascar flottája 2020-ban a következő repülőgépekből állt:

Az Air Madagascar flottája
Típus Összes Rendelés Utasok Megjegyzés
C Y+ Y Összes
Airbus A340-300 1 — 30 21 224 275
Boeing 737-800 1 — 8 — 156 164
ATR 72 6 — — — 70 70
DHC–6 Twin Otter 1 — — — 19 19
Összesen: 9 0

A flotta fejlesztése

A 2000-es évek során az Air Madagascar fel akarta újítani a flottáját. A két idősödő Boeing 737-200-as típusú repülőgépet (amelyeket 1970-ben szállítottak le a légitársaságnak), amelyeknek az átlagos életkora 36,7 év volt, 2006-ban nyugdíjazták, és modernebb Boeing 737-300-as repülőgépekre cserélték le őket. Ezt követően a légitársaság lecserélte négy Boeing 767-300ER és egy Boeing 767-300ER típusú repülőgépét egy Boeing 777-200ER típusú repülőgépre. A középkorú Boeing 777 repülőgépet két Airbus A340-300-as típusú repülőgéppel cserélték le 2012 márciusában, amelyeket az Air France légitársaságtól béreltek 2012 júniusától 2018-ig.

Történelmi flotta

Az Air Madagascar régebben ilyen típusú repülőgépeket üzemeltetett:

Balesetek és incidensek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Air Madagascar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek