| Air Madagascar | |
| Ország | Madagaszkár |
| IATA: MD ICAO: MDG Hívójel: AIR MADAGASCAR | |
| Adatok | |
| Alapítás | 1947 |
| Leányvállalatok | Tsaradia |
| Szövetség | Vanilla Alliance |
| Bázisrepülőtér | Ivato nemzetközi repülőtér |
| Flotta mérete | 9 |
| Flotta repülőgép típusa | |
| Úti célok | 17 |
| Székhely | 31 Avenue de l'Indépendance, Antananarivo |
| Vezető | Hanitra Rasetarinera |
| Légiszövetség | Vanilla Alliance |
| Az Air Madagascar weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Air Madagascar témájú médiaállományokat. | |
Az Air Madagascar vagy hivatalos nevén Société Nationale Malgache de Transports Aériens S.A. (IATA: MD, ICAO: MGY, Hívójel: MADAGASCAR) Madagaszkár nemzeti légitársasága. Székhelye Antananarivóban a 31 Avenue de l'Indépendance alatt található, ami a legnagyobb bázisát az Ivato nemzetközi repülőtérről üzemelteti. A légitársaság Madagaszkárról indít járatokat Európába, Ázsiába, illetve számos afrikai és indiai-óceáni országba és ezenkívül belföldi hálózata is jelentős.
A vállalatot 1947 márciusában alapították, hogy a Transports Aériens Intercontinentaux és az Air France légitársaságok járathálózatához szállítson utasokat. Kezdetben belföldi útvonalakon üzemelt, de az 1960-as évek végén és az 1970-es években elkezdett terjeszkedni, majd nemzetközi járatokat is indított Franciaországba és a Dél-afrikai Köztársaságba.
Az elmúlt években a légitársaságot privatizálni próbálták, de sikertelenül és emiatt az egyébként veszteséges légitársaság többségi tulajdonosa továbbra is Madagaszkár kormánya maradt.
Az Air Madagascart 1947 márciusában hozta létre a Transports Aériens Intercontinentaux (TAI) légitársaság azért, hogy utasokat szállítson a TAI és az Air France járathálózataihoz. A légitársaság két Air France Douglas DC–3-as és hat de Havilland Dragon Repide típusú repülőgéppel kezdte meg a tevékenységét. 1957-ben a TAI és a Messageries Maritimes légitársaságok részesedést szereztek a vállalatban, és 1958-ban egy újabb DC–3-as repülőgéppel bővült a flotta. 1961-ben a madagaszkári kormány, az Air France és a TAI átszervezte a légitársaságot. Az Air France helyi hálózatát átszervezték a légitársasághoz és 1961 áprilisában a légitársaságot átnevezték Madairre, amely az újonnan függetlenedett Madagaszkár nemzeti légitársasága lett. 1961. augusztus 23-án a Madair jogállását rendeleti úton is jóváhagyták. 1961. október 20-án a vállalat megnyitotta az Antananarivo–Dzsibuti–Párizs útvonalát egy Douglas DC–7 típusú repülőgéppel, amit a TAI légitársaságtól kölcsönöztek. 1961. november 13-án megalapították a Société Nationale Malgache des Transports Aériens-t, más néven a Madair légitársaságot, 400 millió franknyi tőkével, 447 alkalmazottal és egy flottával, amelyet két DC–4-es, hét DC–3-as és négy Dragon Repide típusú repülőgép alkotott. A kormány 20%-os, az Air France 44%-os, míg a TAI 36%-os részesedéssel rendelkezett a légitársaságban, de a kormánynak lehetősége volt, hogy később a részesedését 65%-ra növelje.

1962. január 1-jén a Madair egy 58 várost összekötő hálózatot vett át Madagaszkáron, és október 14-én a légitársaságot átnevezték Air Madagascarra, mivel a Madair névről negatív imázs alakult ki az emberekben. 1962-ben az Air Madagascar 103 ezer utast, 7500 tonna árut, 375 tonnányi postai küldeményt szállított és 2,4 millió kilométert repült. 1962. december 31-én a vállalatot átnevezték Société Nationale Malgache des Transports Aériens — Air Madagascarra. 1963-ban a légitársaság járatokat indított a Comore-szigetekre DC–4-es repülőgépekkel. 1963. május 14-én a madagaszkári kormány megemelte a tőkéjét 460 millió frankra a vállalatban és a részesedését 20%-ról 30,44%-ra.
1963 októberében a légitársaság aláírt egy szerződést az Air France légitársasággal, melynek eredményeként az Air Madagascar 1964 júliusában Dzsibuti érintésével járatot indított Párizsba egy Boeing 707-es repülőgéppel, amit átfestettek az Air Madagascar arculatára, és aminek a fedélzeten az Air France személyzete szolgált. 1965-től a Dragon Repide típusú repülőgépeket elkezdték lecserélni, főleg a Piper Aircraft által gyártott repülőgépekre és egy Aérospatiale N 262 típusú repülőgépre, amelyet 1966-ban rendeltek. A légitársaság 1968-ban járatot indított Rómába, és 1969 szeptemberében beszerezte az első Boeing 737-200 típusú repülőgépét. A repülőgép karbantartásáért a South African Airways volt a felelős. 1969. október 15-én az Air Madagascar új útvonalat nyitott Johannesburgba, míg decemberben Dar es-Salaamba és Nairobiba is, Mahajanga érintésével. 1970. február 14-től a johannesburgi járatok Maputóban is leszálltak. November 1-től a Boeing 737-esek leváltották a DC–4-es repülőgépeket a Comore-szigetekre induló járatoknál.

1971-ben a vállalat négy de Havilland Canada DHC–6 Twin Otter típusú repülőgépet szerzett be, lehetővé téve a légitársaság számára néhány DC–3-as nyugdíjazását, amelyeket végül a madagaszkári hadseregnek adtak át. 1972-re a légitársaság Boeing 737-es repülőgépeket üzemeltetett belföldi útvonalakon Toamasinába, Nosy Bébe, Antsirananába és Sambavába, megengedve a légitársaságnak, hogy két DC–4-es repülőgépet nyugdíjazzon. A vállalat második Boeing 737-es repülőgépét 1972 decemberében szállították le, amelynek köszönhetően a légitársaság bővíteni tudta a járatainak listáját. 1974 áprilisától a Boeing 737-esek repültek Mananjaryba, Tuléarba és Fort Dauphinba is. 1975-ben a légitársaság csatlakozott az Afrikai Légitársaságok Szövetségéhez (AFRAA). A késő 1970-es években megszüntették a johannesburgi járatot a dél-afrikai apartheid miatt. 1979-ben a légitársaság beszerezte az első szélestörzsű repülőgépét, egy Boeing 747-200B Combi típusú repülőgépet, amelynek a karbantartását az Air France végezte. Szintúgy 1979-ben a légitársaság járatokat indított Zürichbe, Frankfurtba, Münchenbe és Rómába. 1986 elején a vállalat csatlakozott a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetséghez, és ugyanebben az évben megrendelt egy ATR 42-es repülőgépet, hogy lecserélje a Hawker Siddeley HS 748 típusú repülőgépeit, amik 1980 januárjában lettek leszállítva a légitársasághoz. 1990-ben indították újra a járatot Johannesburgba. 1994-ben a légitársaság egy Boeing 737-300-as repülőgépet bérelt az ILFC-től, amelyet szeptember 12-én szállítottak le és több országba is repült, többek között a Dél-afrikai Köztársaságba, a Comore-szigetekre, Mauritiusra, Kenyába, Réunionra és a Seychelle-szigetekre. Az Air Madagascar 1995-ben elvesztette a belföldi járatokra szóló monopóliumát, miután a kormány liberalizálta a piacot, azonban csak néhány konkurens légitársaság jelent meg.
1997 szeptemberében a légitársaság további három ATR 42 típusú repülőgépet rendelt, októberi kiszállítással. 1998 októberében a vállalat járatokat indított Kínába és Szingapúrba, de az utóbbi útvonalat 2002-ben felfüggesztették.

A vállalat átszervezési tervének a részeként, aminek a célja a légitársaság privatizációra való felkészítése volt, 1998 januárjában az Air Madagascar bejelentette, hogy lecseréli a Boeing 747-200B Combi típusú repülőgépét egy Boeing 767-300ER-re. A légitársaság a repülőgépet a Boeingtól vásárolta meg 1999 áprilisi szállítással, illetve egy másik repülőgépet bérelt a GE Capital Aviation Servicestől 1998 márciusában. A kormány tervei szerint 1999-ben a légitársaságot egy az Air France légitársaságot is magába foglaló konzorciumba privatizálták volna, viszont ezt felfüggesztették, miután a Madagaszkári Nemzeti Bank nem teljesítette a kifizetéseit az African Export–Import Bank felé a légitársaság Boeing 747-es repülőgépéért.
2002-ben a Lufthansa Consulting szerződést kötött az Air Madagascar légitársasággal, hogy javítsa a légitársaság hatékonyságát és vonzóbbá tegye azt a privatizáció számára. A légitársaság hitelezői 2002 novemberében beleegyeztek, hogy elengedik a vállalat adósságainak felét, a többit pedig átütemezik egy három éves ciklusra. Egy társadalompolitikai válság miatt 2001 első felében 66%-kal csökkent az utasforgalom és 71%-kal a teherszállítás mértéke, ami a légitársaság bevételeit csökkentette. A légitársaság 2003. április 27-én újraindította a járatát Párizsba, átvéve a Blue Panorama Airlines légitársaságtól, amely a válság kezdete óta az Air Madagascar nevében üzemeltette a járatot.
2004-ben a légitársaság lecserélte a logóját a ma is látható emblémára, illetve járatokat indított Bangkokba és Milánóba.
Az első ATR 72-500-as típusú repülőgépet 2005. november 14-én szállították le a légitársaságnak, míg a második repülőgépet a Dubai Air Show alatt néhány héttel később. 2006 decemberében a légitársaság megszerezte az IOSA (IATA Operational Safety Audit) bizonyítványt és egy újabb ATR 42-500-as repülőgéppel bővítette a flottáját.
2007-ben a légitársaság új járatot indított Antananarivóból Marseille-be, majd 2009. június 17-én Nosy Be és Párizs között közvetlenül. Ugyanebben az évben indult az Air Madagascar új járata Kantonba is.
2011-ben a légitársaság felkerült az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listájára az egyre öregebb Boeing 767-300-as repülőgépeikkel kapcsolatos biztonsági aggályok miatt, ezért a légitársaságnak bérelnie kellett egy Boeing 777-200-as típusú repülőgépet az Euro Atlantic Airways légitársaságtól, hogy üzemeltetni tudja európai járatait.

2012-ben a légitársaság teljes bérleti megállapodást írt alá az Air France légitársasággal két Airbus A340-300-as repülőgép bérléséről. Az első repülőgépet 2012 áprilisában szállították le és először az Air France személyzetével működött (ma már az Air Atlanta Icelandic légitársaság személyzetével), míg a második repülőgép 2012 júliusában érkezett meg, ami már madagaszkári flottával működött. Annak ellenére, hogy a két repülőgép 14 és 12 éves, illetve megkérdőjelezhető az üzemanyag-hatékonyságuk, ezek a repülőgépek lehetővé tették a légitársaságnak, hogy újraindítsák európai járataikat a saját színeik alatt.
2012. augusztus 28-án az Air Austral, az Air Mauritius és az Air Madagascar bejelentette, hogy több ázsiai útvonalon is együtt fognak működni egymással.
Az Air Seychelles és az Air Madagascar 2015. február 5-én helymegosztási megállapodást kötött, több mint egy évvel azután, hogy a Seychelle-szigetek és a szomszédos indiai-óceáni szigetállam, Madagaszkár között 33 év kihagyást követően 2014. december 3-án újraindították a járatokat. Február 17-én a légitársaság megrendelt két ATR 72-600-as repülőgépet, amelyeket 2015 első felében szállítottak ki. Március 15-én ezt a rendelést három gépre bővítették, így a szerződés összértéke 77 millió dollár lett.
2015 májusában a légitársaság beleegyezett, hogy négy másik légitársasággal együtt létrehozzon egy légiszövetséget Vanilla Alliance néven. A szövetség végül szeptember 21-én alakult meg, alapító tagjai a következő légitársaságok voltak: Air Madagascar, Air Austral, Air Mauritius, Air Seychelles, Int’Air Îles. 2015 novemberében a vállalat megszüntette a kantoni és a bangkoki járatait.
2016. június 17-én a légitársaság lekerült az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listájáról. Ugyanebben az évben a légitársaság újraindította a járatát Kantonba egy helymegosztási megállapodás miatt, amelyet az Air Austral légitársasággal kötött, és létrehozta a Madagascar Ground Handling (MGH) nevezetű leányvállalatát, amely földi kiszolgálással foglalkozik.

2017. október 7-én az Air Madagascar aláírt egy partnerségi megállapodást az Air Austral légitársasággal, így az Air Madagascar légitársaság az Air Madagascar csoporttá alakult át. Ezzel a megállapodással az Air Austral 49%-os részesedést szerzett a csoportban, és 2018 februárjában bemutatott egy kilencéves tervet az Air Madagascar átszervezésére, amely a vállalat pénzügyeinek stabilizálását, stratégiai útvonalak nyitását és a vállalat flottájának bővítését tűzte ki célul.
2018. július 2-án az Air Madagascar létrehozta a Tsaradia nevezetű leányvállalatát, amely a légitársaság belföldi útvonalait kezeli, fejleszti és bővíti. December 10-én az Air Austral közös üzemeltetésű járatot indított a légitársasággal Réunionból Fort Dauphin-ba.
2019. október 12-én az Airbus bejelentette, hogy az Air Madagascar és az Air Austral három-három Airbus A220 típusú repülőgépet rendelt. November 11-én a madagaszkári kormánynak pénzügyileg támogatnia kellett a légitársaságot, miután az Air Austral nem fizette ki az előre megbeszélt 40 millió dollárt az Air Madagascarnak, amelynek így le kellett állítania a járatait. Ez is felgyorsította azt a folyamatot, melynek végén végetért a vállalat és az Air Austral légitársaság közötti partnerség, 2020. július 22-én pedig bejelentették, hogy az Air Austral átadta a részesedését a francia CNAPS-nak.
2020. augusztus 19-én az Air Madagascar 61 indiai személyt mentett ki Antananarivóból, miután a Covid-19-járvány miatt Madagaszkáron ragadtak. Ez a járat volt az első Madagaszkár és India, illetve Antananarivo és Mumbai között.
A madagaszkári kormány 2021. október 13-a és 14-e között terveket vázolt fel az Air Madagascar megmentésére, miután az 80 millió dolláros adósságot halmozott fel. Október 18-án megjelent egy bírósági határozat, amelynek alapján a légitársaságot át kell szervezni.

2020-ban a légitársaság tulajdonjoga a következőképpen alakult:
| Részvénytulajdonosok | Százalékos tulajdon |
|---|---|
| Madagaszkári kormány | 55,88% |
| Air Austral | 43,78% |
| ARO | 0,22% |
| SONAPAR | 0,10% |
| Air France | 0,01% |
| Ny Havana | 0,01% |
| Összesen: | 100,0% |
Az Air Madagascar az AFRAA jelentései szerint súlyos veszteségeket könyvel el, és kormányzati támogatásra van szüksége ahhoz, hogy folytatni tudja a működését.
Az Air Madagascar legfontosabb elérhető tendenciái az alábbiakban láthatók (az AFRAA jelentései szerint):
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Bevétel (millió ariaryban) | — | — | — | — | — | — | — | — | — | — |
| Nettó nyereség (millió ariaryban) | — | — | — | — | — | veszteség | veszteség | veszteség | veszteség | veszteség |
| Munkavállalók száma (fő) | 1296 | — | 1178 | 1182 | 1184 | 1017 | 928 | 812 | 798 | 740 |
| Az utasok száma (ezer fő) | 552 | — | 539 | 522 | 416 | 437 | 488 | 479 | 192 | 29 |
| Utaskihasználtság (%) | 70,41 | — | 73,73 | 66,5 | 62,03 | 63,9 | 66,32 | 61 | 64 | 59 |
| Repülőgépek száma (darab) | 15 | 9 | 9 | 10 | 9 | 12 | 6 | 10 | 10 | 9 |
| Források |
Az Air Madagascar afrikai, ázsiai és európai célállomásokat szolgál ki.
Az Air Madagascar légitársaságnak a következő légitársaságokkal van helymegosztási egyezménye (2018 júniusában):


Az Air Madagascar flottája 2020-ban a következő repülőgépekből állt:
| Típus | Összes | Rendelés | Utasok | Megjegyzés | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| C | Y+ | Y | Összes | ||||
| Airbus A340-300 | 1 | — | 30 | 21 | 224 | 275 | |
| Boeing 737-800 | 1 | — | 8 | — | 156 | 164 | |
| ATR 72 | 6 | — | — | — | 70 | 70 | |
| DHC–6 Twin Otter | 1 | — | — | — | 19 | 19 | |
| Összesen: | 9 | 0 | |||||
A 2000-es évek során az Air Madagascar fel akarta újítani a flottáját. A két idősödő Boeing 737-200-as típusú repülőgépet (amelyeket 1970-ben szállítottak le a légitársaságnak), amelyeknek az átlagos életkora 36,7 év volt, 2006-ban nyugdíjazták, és modernebb Boeing 737-300-as repülőgépekre cserélték le őket. Ezt követően a légitársaság lecserélte négy Boeing 767-300ER és egy Boeing 767-300ER típusú repülőgépét egy Boeing 777-200ER típusú repülőgépre. A középkorú Boeing 777 repülőgépet két Airbus A340-300-as típusú repülőgéppel cserélték le 2012 márciusában, amelyeket az Air France légitársaságtól béreltek 2012 júniusától 2018-ig.
Az Air Madagascar régebben ilyen típusú repülőgépeket üzemeltetett:
Ez a szócikk részben vagy egészben az Air Madagascar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.