Becenév:L’Athènes de l’Ouest (A Nyugat Athénja), La ville des fleurs (A virágok városa), Angers la Blanche (Angers, a Fehér) Mottó: 'Assiuis conciliis (consiliis) (Ókor); D’ardent désir (1434-1480); Antique clef de France (1499)
A Nantes-Le Mans-tengely középpontján fekszik. Határában ömlik a Maine(ejtsd: men) a Loire-ba. Az Angers Loire Métropole urbanisztikai tömb 31 községet ölel föl 283000 lakossal 510 négyzetkilométeren.
Története
Az i. e. 5. században az Andok vagy Andekávokkelta-gall törzse telepedett le a vidéken: a város tőlük nyerte nevét. A település a római időkben a Iuliomagus néven volt ismert.
Angers a történelmi és földrajzi Anjou, a 864-től grófságként, majd az 1360-tól hercegségként megszervezett állam (a mai Sarthe, Mayenne, Vienne, Indre-et-Loire és Deux-Sèvres megye) fővárosa volt. Anjou-t 1481-ben csatolják hivatalosan a francia koronához. 1790-ben a megyésítéskor a területet a föntemlített megyékre osztották föl.
Lakossága és felekezetei
1793-ban 33 900, 1906-ban 83 935, 1954-ben 102 142, 2009-ben 156 927 lakosa volt. Franciaország egészéhez hasonlóan, a lakosság túlnyomó többsége római katolikus. A jelenleg két mecsetet működtető muzulmán vallású lakosok számára nagymecset megépítését tervezik 2013-ra. A város gótikus stílusban épült református templommal (rue du Musée utca) és zsinagógával (rue du Val de Maine utca) is rendelkezik.
Példás gondossággal karbantartott műemlékei révén, Angers erőteljesen magán viseli a hajdan virágzó középkori főváros jegyeit.
Angers-i várkastély (Château d'Angers). A 13. és a 15. század között épült. Kerülete közel egy kilométer. 17 toronnyal ékesített épületegyüttes. 1950-től a várban megtekinthető az eredetileg 140 méter hosszúságú Tapisserie de l'Apocalypse, amelyet I. Louis d’Anjou rendelt a neves Nicolas Bataille (1330-1405) faliszőnyegkészítő mestertől Hennequin de Bruges flamand festő művének a nyomán.
Saint-Maurice katedrális (Cathédrale Saint-Maurice). Épült a 13. és a 14. század között.
Maison d'Adam. Épült az 1500-as évek körül. A középkori építészet e máig fönnálló remekműve jelenleg az Angers-i Kézművesek Háza.
Saint-Aubin Torony (Tour Saint-Aubin). 54 méter magas. Épült 1170-ben. A torony a Szent Aubin Apátság része volt. Szent Aubin (ejtsd: obee) breton származású volt. 468-ban vagy 469-ben született, meghalt 550 után. 529-től Angers püspökeként tevékenykedett. Ünnepe a Római Katolikus Egyházban március elseje.
Pellengérre állítás tere (Place du Pilori). A középkori büntetések egykori színhelyét képező teret műemléképületek szegélyezik.
La Doutre (szó szerint: a Túlsó). Az angers-i várkastéllyal szemben, a Maine túloldalán található, középkori hangulatú városrész.
Musée Pincé(Logis Pincé). Épült 1525 és 1535 között. Az Ókor és a Távol-Kelet műtárgyait bemutató múzeum.
Szépművészeti Múzeum (Musée des Beaux-Arts d'Angers)
Jean Lurçat (1892-1966) Faliszőnyeg és Kortárs Képzőművészeti Múzeum (Musée Jean Lurçat). A múzeumot az egykori Szent János Ispotály (Ancien Hôpital Saint-Jean, 12. század) épületében rendezték be.
David d'Angers (1788-1856) Szobrászati Múzeum (Galerie David d’Angers). A múzeum az egykori Toussaint (13. század) apátság épületében nyílt meg.
Természettudományi Múzeum (Musée d'histoire naturelle)
J.-B. Bezier, Angers et ses environs. Album de gravures à l’eau-forte, Château-Gontier, 1876 de Tancrède Abraham. (franciául)
Daniel Schweitz, Châteaux et forteresses du Moyen Âge en Val de Loire, Touraine, Anjou, Berry, Orléanais, Vendômois, Marche bretonne, Tours, CLD, 2006. (franciául)