Élete, munkássága
Arthur Waley askenázi zsidó származású család gyermekeként született 1889-ben. Tanulmányait a warwickshire-i Rugby Schoolban kezdte, majd 1907-től a cambridge-i King’s College hallgatója lett, ahol klasszika filológiát tanult. Tanulmányait azonban szemproblémái miatt 1910-ben kénytelen volt megszakítani. 1913-ban kinevezték a British Museum keleti nyomtatványok és kéziratok részlegéhez asszisztensnek. Itt a költő és tudós Laurence Binyon (1869–1943) biztatására, leginkább önmagára hagyatkozva megtanult klasszikus kínaiul és klasszikus japánul olvasni, elsősorban azért, hogy hatékonyabban tudjon részt venni a múzeum gyűjteményének katalogizálásában. Annak ellenére, hogy Waley kiváló szakértője lett e két klasszikus nyelvnek, soha nem tanult meg modern kínaiul vagy japánul beszélni, sőt soha életében nem járt a Távol-Keleten sem.
1914-ben, az első világháború kitörésekor változtatta meg a németes hangzású családnevét Schlossról Waley-re.
Waley 1929-ben hagyott fel múzeumi munkájával, hogy kizárólag az irodalomnak, az írásnak és fordításnak szentelhesse magát. A második világháború idején négy évig egy minisztériumban dolgozott, de ezt leszámítva soha nem helyezkedett el főállásban sehol sem. Amikor annak ellenére, hogy tudományos háttérrel nem rendelkezett mégis neki ajánlották fel a Cambridge-ben megalapítandó kínai tanszék vezetését, ő e szavakkal utasította vissza: „inkább meghalok”.
Ezra Poundnak köszönhetően első fordításai a The Little Review irodalmi lapban jelentek meg. Első jelentős munkája a százhetven kínai vers angol műfordítását tartalmazó kötete volt 1918-ban. Ekkortól kezdve egészen haláláig rendszeresen jelentek meg a japánból, kínaiból fordított szépirodalmi művei, valamint tanulmánykötetei. Egyik könyve előszavában azt írta, hogy a klasszikus japán és kínai nyelv mellett az ainuval, a mongollal, a héberrel és a szírrel is elboldogult.
1950-ben a híres Tang-kori költőről, Po Csü-jiről írt monográfiájáért Stanislas Julien-díjjal jutalmazták.
A rákban szenvedő betegként semmilyen gyógyszerrel nem volt hajlandó enyhíteni fájdalmait. Ágyban fekve, Haydn vonósnégyesét hallgatva, kedvenc verseit olvasva hunyt el 1966. június 27-én, Londonban.
Egyesült Királyság Royal Tunbridge Wells_Ribbon.png){kind=small}
(1952)
(1956)
