| Augusto Monterroso | |
| Született | Augusto Monterroso Bonilla 1921. december 21. Tegucigalpa, Honduras |
| Elhunyt | 2003. február 8. (81 évesen) Mexikóváros, Mexikó |
| Álneve | Tito Monterroso |
| Állampolgársága | Honduras |
| Házastársa | Bárbara Jacobs (1970-es évek – 2003) |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései |
|
Augusto Monterroso Bonilla (Tegucigalpa, 1921. december 21. – Mexikóváros, 2003. február 7.) hondurasi író, aki felvette a guatemalai állampolgárságot, és novelláinak ironikus és humoros stílusáról ismert. A latin-amerikai „Boom” generáció fontos alakjának tartják, és számos díjat kapott, köztük az Asztúria Hercege díjat (2000), a Miguel Ángel Asturias nemzeti irodalmi díjat (1997) és a Juan Rulfo-díjat (1996). Monterroso tagja volt a Hondurasi Nyelviakadémianak.
A hondurasi Tegucigalpában született hondurasi anyától és guatemalai apától. 1936-ban családja végleg Guatemalavárosban telepedett le, ahol fiatal felnőttkoráig maradt. Itt adta ki első novelláit, és megkezdte titkos munkáját Jorge Ubico diktatúrája ellen. Ennek érdekében más írókkal megalapította az El Espectador újságot.
1944-ben őrizetbe vették és Mexikóvárosba száműzték a diktatórikus rezsimmel szembeni ellenállása miatt. Röviddel mexikói érkezése után Jacobo Árbenz forradalmi kormánya győzedelmeskedett Guatemalában, és Monterrosót egy alacsonyabb beosztásba nevezték ki a mexikói guatemalai nagykövetségen. 1953-ban rövid időre Bolíviába költözött, miután kinevezték guatemalai konzullá La Pazban. 1954-ben Santiago de Chilébe költözött, amikor Árbenz kormányát az Amerikai Egyesült Államok segítségével és beavatkozásával megdöntötték.
1956-ban végleg visszatért Mexikóvárosba, ahol különféle tudományos és szerkesztői pozíciókat töltött be, és élete végéig folytatta írói munkáját.
1988-ban Augusto Monterroso megkapta a mexikói kormány által külföldi méltóságoknak adományozható legmagasabb kitüntetést, az Águila Azteca-t. 2000-ben megkapta a spanyol Asztúria Hercege díjat is. 1997-ben Monterroso megkapta a Guatemalai Nemzeti Irodalmi Díjat munkásságáért.
2003. február 8-án, 81 éves korában szívelégtelenségben hunyt el Mexikóvárosban.
Bár Monterroso szinte kizárólag novellaformára korlátozta magát, széles körben a latin-amerikai fellendülés központi alakjának tekintik, amely mozgalom egy fiatal latin-amerikai regényírók csoportjának munkásságára összpontosított. Olyan kanonikus szerzők mellett ismerik el, mint Julio Cortázar, Carlos Fuentes, Juan Rulfo és Gabriel García Márquez.
A Lo demás es silencio („A többi csend”) című, a regényforma felé tett kísérletét leszámítva Monterroso csak rövid írásokat publikált. Pályafutása során a novellaforma tökéletesítésén dolgozott, gyakran hasonló műfajokba (legismertebb a fabula) merülve el stilisztikai és tematikus inspirációért. Még a Lo demás es silencio is nagyrészt elkerüli a hagyományos regényformát, ehelyett különféle apokrif rövid szövegek (újságkivágások, ajánlások, naplóbejegyzések, versek) laza aggregációját választva, hogy felvázolja a kitalált főszereplő „életrajzát”.
Monterroso a novellák népszerűsítéséről is ismert volt, és ő írta a világ egyik legrövidebb történetének tartott "El Dinosaurio"-t („A dinoszaurusz”), amely az Obras completas (Y otros cuentos) című kötetben jelent meg. A történet teljes egészében így szól:
Carlos Fuentes ezt írta Monterrosóról (konkrétan A fekete Bárány és más mesék című műre utalva): „Képzeljük el Borges fantasztikus bestiáriumát, amint Alice-szal teázik. Képzeljük el Jonathan Swiftet és James Thurbert, amint jegyzetelnek. Képzeljünk el egy békát Calaveras megyéből, aki komolyan olvasta Mark Twaint. Ismerkedjünk meg Monterrosóval.”