| Bob Devaney | |||||||||||
| 1966-ban | |||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||
| Teljes név | Robert Simon Devaney | ||||||||||
| Született | 1915. április 13. Saginaw | ||||||||||
| Elhunyt | 1997. május 9. (82 évesen) Lincoln | ||||||||||
| Pozíció | end | ||||||||||
| Egyetem | Alma College | ||||||||||
| Pályafutása | |||||||||||
| Díjak | Big Eight Conference év edzője (1962, 1963, 1964) Eddie Robinson év edzője (1971) Walter Camp év edzője (1971) Amos Alonzo Stagg-díj (1994) | ||||||||||
| Csapatai játékosként | |||||||||||
| |||||||||||
| Csapatai edzőként, adminisztrátorként | |||||||||||
| |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bob Devaney témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Robert Simon Devaney (Saginaw, Michigan, 1915. április 13. – Lincoln, Nebraska, 1997. május 9.) amerikai amerikaifutball-játékos és -edző, sporttisztviselő; a Wyoming Cowboys és a Nebraska Cornhuskers vezetőedzője, valamint utóbbi atlétikai igazgatója.
Az Almai Főiskolára járt, ahol amerikai futballozott, majd 1939-ben diplomát szerzett.
1957-ben a Wyoming Cowboys vezetőedzője lett, ahol öt szezonja alatt 75%-os győzelmi arányt ért el, csapatai pedig bowlmérkőzést és konferenciabajnokságot is nyertek. 1962 februárjában elbocsátották, és 17 ezer dolláros fizetésért a Nebraska Cornhuskers vezetőedzője lett.
Miután Ray Nagel és John Ralston is visszautasította ajánlatát, Tippy Dye atlétikai igazgató választása Duffy Daughertyre esett, aki maga helyett helyettesét, Devaney-t javasolta. Azzal győzte meg a pozíció elfogadásáról, hogy a Cornhuskersszel akár nemzeti bajnokságot is nyerhet, ami a Wyoming Cowboysnál nem valósulhatott meg. Devaney érkezése előtt a csapatnak húsz év alatt csak három nyertes szezonja volt, de első szezonjában már 9–2-es eredményt értek el és bowlmérkőzést nyertek. Következő szezonjában 7–0-s konferenciaeredményt értek el; első öt szezonjában 85,5%-os győzelmi aránya volt, ezáltal a csapat olyan népszerű lett, hogy stadionjukat jelentősen kibővítették. Történetükben először mérkőzéseiket legalább évente egyszer országosan közvetítették, Devaney pedig heti műsorában számolt be eredményeikről.
Az 1967-es és 1968-as 6–4-es eredményeket követően találgatások indultak arról, hogy vajon elérte-e teljesítménye csúcsát, emellett állítólag alkoholista volt. Új helyettesével, Tom Osborne-nal kidolgozták az I-formációjú támadóstratégiát és átalakították a toborzás rendszerét. Az 1969-es szezon 2–2-es kezdésének ellenére végül 8–2-es eredményt értek el.
Az 1970-es szezonban az előző év jelentősebb támadójátékosai visszatértek, emellett kiegészültek a Heisman-trófea-győztes Johnny Rodgersszel. A rangsorok harmadik helyére kerültek és játszottak a bowlon; Jerry Tagge utolsó pillanatban elért touchdownjával megnyerték és játszhattak az országos bajnokságon, miután a két másik esélyes a bowlmérkőzést elveszítette. A bowlmérkőzések utáni, januári AP Pollban az első, viszont a korábbi, decemberi UPI Pollban a harmadik helyre kerültek.
1971-ben első tíz mérkőzésüket megnyerték, majd az egyetemi amerikai futball egyik legjelentősebbnek tartott mérkőzésén 35–31-re legyőzték az Oklahoma Soonerst, a bowlon pedig 38–6-ra az Alabama Crimson Tide-ot; az elért 13–0-s eredmény miatt a csapatot többen a legjobbként tartják számon (ellenfeleik a rangsorok második, harmadik, illetve negyedik helyén álltak).
Az 1972-es szezonra magasak voltak az elvárások, többen úgy gondolták, hogy harmadjára is országos bajnokok lesznek. Az év elején kikaptak a UCLA Bruins ellen, ezzel az 1969 óta tartó 32 győzelmes sorozatuk megszakadt. A bowlmérkőzésen végül győztek, és az AP Poll negyedik helyére kerültek, emellett Johnny Rodgers elnyerte a Heisman-trófeát.
A szezon végén Devaney lemondott; utódja helyettese, Tom Osborne támadókoordinátor lett.
1967 és 1992, majd nyugalmazott munkatársként 1992 és 1996 között a Nebraska Cornhuskers atlétikai igazgatója volt. A Bob Devaney Sportközpont az ő nevét viseli.
1997. május 9-én, 82 évesen hunyt el szívinfarktusban.
1981-ben a College Football Hall of Fame tagja lett.
| Év | Eredmény | Helyezés | Továbbjutás | Rangsor | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Összesített | Konferencia | Coaches | AP | |||
| Wyoming Cowboys (Skyline Conference) | ||||||
| 1957 | 4–3–3 | 3–2–2 | 4. | – | – | – |
| 1958 | 8–3 | 6–1 | 1. | Sun Bowl | – | – |
| 1959 | 9–1 | 7–0 | 1. | – | – | 16 |
| 1960 | 8–2 | 6–1 | T-1. | – | – | – |
| 1961 | 6–1–2 | 5–0–1 | T-1. | – | 17 | – |
| Wyoming: | 35–10–5 | 27–4–3 | – | |||
| Nebraska Cornhuskers (Big Eight Conference) | ||||||
| 1962 | 9–2 | 5–2 | 3. | Gotham Bowl | – | – |
| 1963 | 10–1 | 7–0 | 1. | Orange Bowl | 5 | 6 |
| 1964 | 9–2 | 6–1 | 1. | Cotton Bowl | 6 | 6 |
| 1965 | 10–1 | 7–0 | 1. | Orange Bowl | 3 | 5 |
| 1966 | 9–2 | 6–1 | 1. | Sugar Bowl | 7 | 6 |
| 1967 | 6–4 | 3–4 | 5. | – | – | – |
| 1968 | 6–4 | 3–4 | T-4. | – | – | – |
| 1969 | 9–2 | 6–1 | T-1. | Sun Bowl | 12 | 11 |
| 1970 | 11–0–1 | 7–0 | 1. | Orange Bowl | 3 | 1 |
| 1971 | 13–0 | 7–0 | 1. | Orange Bowl | 1 | 1 |
| 1972 | 9–2–1 | 5–1–1 | 1. | Orange Bowl | 9 | 4 |
| Nebraska: | 101–60–2 | 62–14–1 | – | |||
| Összesen: | 136–30–7 | – | ||||
| Jelmagyarázat: Országos bajnok Konferenciabajnok | ||||||
Nevezetes edzőhelyetteseinek listája alkalmazásuk ideje szerint (később a zárójelben szereplő csapat(ok) vezetőedzői lettek):
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link){{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)