Cygnus X-1

Cygnus X-1
Diagram showing star positions and boundaries of the Cygnus constellation and its surroundings

A Hattyú csillagkép, benne a Cygnus X-1 helye piros körrel jelölve
Más jelölésekAG +35 1910, BD+34 3815, HD 226868, HIP 98298, SAO 69181, V1357 Cyg, 1956+350
Megfigyelési adatok
CsillagképHattyú csillagkép
EpochaJ2000
Rektaszcenzió19h 58m 21.67595s
Deklináció+35° 12′ 05.7783″
Távolság6070 fé
Látszólagos fényesség8,95 (HD 226868)
Abszolút fényesség-6,5 (HD 226868)
SzínképtípusaO9.7Iabpvar
Pályaadatok
Évi parallaxis0,539 mas
Radiális sebesség−13 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban−3,37 mas/év
deklinációban−7,15 mas/év
Fizikai adatok
Sugár16,34-19,26 (HD 226868) R☉
Tömeg14,8 M☉
Színindex (B-V)+0,81 (HD 226868)
Színindex (U-B)−0,30 (HD 226868)
Hőmérséklet
Felszín31 000 (HD 226868) K
Luminozitás+105 L☉
Forgási adatok
Radiális forgási sebesség 106 km/s
Rendszer
TárscsillagokHDE 226868

A Cygnus X-1 (rövidítve Cyg X-1) egy jól ismert fekete lyuk és röntgenforrás a Hattyú csillagképben.

1964-ben vált ismertté egy szuborbitális űrugrás során végzett mérések alapján, amit egy rakéta hajtott végre. A Cygnus X-1 az egyik legerősebb röntgenforrás, aminek legnagyobb áramlási sűrűsége 2,3×10−23 W/m2/Hz (ez 2,3×103 jansky).

A Cygnus X-1 volt az első olyan röntgenforrás, amiről széles körben elfogadták, hogy fekete lyuk lehet. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott égi objektum ebben a kategóriában.

Az elfogadott tömege 14,8 naptömeg. Túlságosan sűrű ahhoz, hogy közönséges csillag legyen. Eseményhorizontjának sugara kb. 26 km.

A Cygnus X-1 egy nagy tömegű, gammasugárzó kettőscsillag egyik tagja, ami kb. 6070 fényévre van a Földtől. A kettőscsillag másik tagja a HDE 226868 jelű, kék, szuperóriás változócsillag, amely körül 0,2 CsE-re kering a Cygnus X-1. A fekete lyuk anyagot von el a társcsillagától, ezáltal egy akkréciós korong keletkezik.

A korongban áramló anyag több millió fokra hevül és röntgensugárzást hoz létre.

Relativisztikus jetek indulnak ki a korongra merőlegesen, amik a belehulló anyag energiájának egy részét elszállítják a környező űrbe.

A csillag a tömegének nagy részét csillagszél formájában elveszíthette. Ha a csillag akkor fellángolt, mint egy szupernóva, a maradék anyag is kiáramlott a rendszerből. Majd a csillag összeomlott fekete lyukká.

A Cygnus X-1 egy barátságos fogadás tárgya volt Stephen Hawking fizikus és Kip Thorne között 1974-ben, amikor Hawking arra fogadott, hogy a Cygnus X-1 nem fekete lyuk. Hawking a tévedését 1990-ben ismerte el, a megfigyelési adatok alapján.

Felfedezése és megfigyelése

A röntgensugárzás megfigyelése lehetővé teszi a csillagászok számára a millió fokos gázok viselkedésének tanulmányozását. Mivel azonban a Föld légköre nem engedi át a röntgensugárzást, ezért az ilyen források megfigyelése csak a légkörön kívül lehetséges. A Cygnus X-1 megfigyelésére első ízben egy rakéta szuborbitális repülése, egy ún. űrugrás során, véletlenül került sor; a rakétát a White Sands Rakétakísérleti Telepről, Új-Mexikóból bocsátották fel.

1964-ben két Aerobee rakétát bocsátottak fel, amik Geiger–Müller-számlálót vittek magukkal, amivel mérni tudták a röntgensugárzás mértékét. Ahogyan a rakéták forogtak, az egész égboltot végigpásztázták. Nyolc új röntgenforrást fedeztek fel, ezek között volt a Cyg XR-1 (későbbi nevén: Cyg X-1) a Hattyú csillagképben.

Riccardo Giacconi és Herb Gursky 1963-ban azt javasolták, hogy műholddal kellene figyelni a röntgenforrásokat. A NASA 1970-ben felbocsátotta az Uhuru nevű űrszondát, ami 300 új röntgenforrást fedezett fel.

Az Uhuru megfigyelései szerint a Cygnus X-1 röntgensugárzásának erőssége másodpercenként többször ingadozik. Ez a gyors változás azt jelenti, hogy az energia előállítása viszonylag kis térrészben, 105 km-en belül történik.

1971 áprilisa, májusa között Luc Braes és George K. Miley, a Leideni obszervatórium munkatársai, és tőlük függetlenül Robert M. Hjellming és Campbell Wade, a National Radio Astronomy Observatory munkatársai rádióhullámok kibocsátását észlelték a Cygnus X-1-ből és a pontos helymeghatározás az AGK2 +35 1910 = HDE 226868 jelzésű csillagra mutatott. Az égbolton ez a csillag nagyjából fél fok távolságra van a negyed fényrendű Eta Cygni-től. Ez egy szuperóriás, de önmagában nem lenne képes a mért adatoknak megfelelő mennyiségű röntgensugárzást kibocsátani. Így kiderült, hogy ennek a csillagnak bizonyosan van egy kísérője, ami képes a környező gázt a röntgensugárzás előállításához szükséges millió fokokra hevíteni (ez a Cygnus X-1).

Louise Webster és Paul Murdin, a Greenwichi Királyi Obszervatórium kutatói, és tőlük függetlenül Charles Thomas Bolton (Torontói Egyetem, David Dunlap Observatory) 1971-ben bejelentették, hogy felfedezték a HDE 226868 nagy tömegű, rejtőzködő társát. A csillag spektruma Doppler-eltolódásának megmérésével ki lehetett számítani a tömeget a pálya adataiból. Az objektum kiszámított nagy tömege azt engedte sejteni, hogy fekete lyuk lehet, mivel neutroncsillagnak nem lehet a Napénál 3x nagyobb tömege.

További megfigyelések 1973 végére megerősítették és a csillagászati közösség elfogadta, hogy a Cygnus X-1 nagy valószínűséggel egy fekete lyuk.

A Cygnus X-1 röntgenképe, ami egy léggömbbel felengedett távcsővel készült a NASA High Energy Replicated Optics (HERO) projektje keretében

A csillagrendszer

A kompakt objektum és a kék szuperóriás csillag kettős rendszert alkot. Közös tömegközéppontjuk körül 5,5998 nap alatt keringést végeznek. A Föld irányából nézve a kompakt objektum sohasem kerül a csillag mögé, más szóval nem kerül fedésbe. A keringési sík szögének értéke bizonytalan, 27°–65° közötti becslések vannak rá. A keringési pálya excentricitása mindössze 0,0018, vagyis szinte tökéletes körpályáról van szó. A Földtől való távolság 6100 ± 390 fényév.

A rendszer a 4° galaktikus szélesség, 71° galaktikus hosszúság koordinátákon található, a Napnak is helyt adó Orion-kartól a Tejútrendszer középpontja felé, ahol a spirálkar megközelíti a Carina- és Sagittarius-kart. A Cygnus X-1-et általában úgy jellemzik, mint ami a Sagittarius-karhoz tartozik, bár hozzá kell tenni, hogy a Tejútrendszer térbeli struktúrája még nem eléggé ismert.

A kompakt objektum

A kompakt objektum tömegének meghatározása sokáig bizonytalan volt, a becsült értékek a csillagfejlődésből kiszámolt 20±5 naptömegtől a más technikákkal kapott 10 naptömegig terjedtek. A röntgensugárzás periódusának méréséből pontosabb érték adódott, a jelenleg elfogadott érték 14,8±1 naptömeg. Mindegyik esetben fekete lyukról van szó. Az eseményhorizontot meghatározó Schwarzschild sugár 26 km. Ezen a határon belülre kerülő anyag vagy fény nem tud többé távozni a térségből.

Az eseményhorizont létét 1992-ben látványos mérésekkel sikerült igazolni, melynek során a Hubble űrtávcső nagysebességű fotométerének ultraibolya érzékelőivel felfénylő nyalábokat detektáltak, amik a fekete lyuk felé áramló anyag spirális mozgása során keletkeztek. A kisugárzás impulzusok sorozatából áll, amikre hatással van a gravitációs vöröseltolódás. Ennek következménye, hogy az objektumhoz közeledve a sugárzás hullámhossza egyre nő, ahogyan az általános relativitáselmélet előre jelzi. Ha a befelé hulló anyag szilárd felszínbe ütközne, egy végső energiakibocsátásnak kellene bekövetkeznie a becsapódáskor; az eseményhorizont esetén azonban nem. Itt két további felvillanás figyelhető meg, amik szintén a fekete lyuk létét erősítik meg.

A Cygnus X-1 a Chandra űrtávcső felvételén

A Chandra űrtávcső mérései alapján úgy tűnt, mintha a Cygnus X-1 kompakt objektum nem forogna; 2011-es mérések alapján azonban úgy tűnik, hogy extrém gyorsan forog, másodpercenként 790 fordulatot tesz.

Kialakulása

A legnagyobb csillag a Cygnus OB3 társulásban a Nap tömegének 40-szeresével rendelkezik. Minthogy a nagyobb tömegű csillagok életciklusa gyorsabb, ez azt jelenti, hogy a Cygnus X-1 őscsillaga is nagyjából ekkora tömeggel rendelkezett, vagyis kialakulása óta 30 naptömeget elveszített. Ennek az anyagmennyiségnek egy része minden bizonnyal társcsillagához, a HDE 226868 csillaghoz áramlott, míg a többi rész az erős csillagszél miatt kisodródott a világűrbe. A HDE 226868 héliumban gazdag külső atmoszférája is erre az anyagáthelyeződésre utal. Az őscsillag Wolf–Rayet-csillaggá válhatott, aminek jellemzője, hogy atmoszférája anyagát a környező űrbe szórja. Ha az ős-csillag szupernóvaként felrobbant volna, a megmaradó anyagmennyiség nagy sebességgel távozott volna a rendszerből (hasonló objektumok megfigyelése alapján). Mivel ez az objektum keringési pályán maradt, ez arra utal, hogy az őscsillag nagyobb robbanás nélkül összeomlott, és közvetlenül fekete lyukká alakult.

Az akkréciós korong

A Chandra űrtávcső röntgenfelvételének spektruma, ami 6,4 keV környékén csúcsosodást mutat, ez az akkréciós korongban lévő ionizált vas jelenlétére utal (a csúcs a gravitációs vöröseltolódás miatt eltolódott és a Doppler-effektus miatt kiszélesedett)

Feltételezések szerint a kompakt objektum körül egy viszonylag vékony réteg, egy úgynevezett akkréciós korong kering, ami az objektum felé áramló anyagból áll. A korongot alkotó anyag felhevül a súrlódás miatt, amit az vált ki, hogy az objektumhoz közelebbi ionizált gáz gyorsabban kering a távolabbi részecskéknél. Ez a korongot nagyjából két részre osztja: a belső részt nagy ionizáltságú, forró plazma alkotja, és van egy hűvösebb, kevésbé ionizált külső réteg, ami becslések szerint a Schwarzschild-sugárnál 500-szor nagyobb távolságig terjed, ez ebben a konkrét esetben mintegy 15 000 km.

Bár a Cygnus X-1 nagy mértékben változó módon viselkedik, ez a legnagyobb, kemény röntgensugárzást kibocsátó forrás, amik energiája 30 keV-tól több száz keV-ig terjed.

A neutroncsillagokhoz hasonló, stabil periódus a Cygnus X-1 esetében nem figyelhető meg.

A röntgensugárzás erőssége periodikusan változik, melynek ciklusideje 5,6 nap. Van egy nagyjából 300 napos periódus is, amit feltehetően az akkréciós korong precessziója okoz.

Relativisztikus anyagsugár

Az akkréciós anyag a kompakt objektum felé zuhan, és eközben elveszíti gravitációs potenciális energiáját. A felszabaduló energia egy részét relativisztikus anyagsugarak szállítják el, amik anyagrészecskékből állnak. Ezek sebessége relativisztikus, irányuk merőleges az akkréciós korongra (vagyis a részecskék sebessége jelentősen megközelíti a fénysebességet). A folyamatot valószínűleg a kompakt objektumot körülvevő gáz mágneses terei hozzák létre.

A Cygnus X-1 anyagsugarai nem elég hatékonyak az energia szállításában, ez csak kis hányadot képvisel az elektromágneses spektrumban. Ennek következtében ezek a sugarak a látható tartományban „sötétek”. Becslések szerint ezeknek az anyagsugaraknak a hajlásszöge a mi látóirányunkhoz 30°, és ez precesszálhat.

Az egyik anyagsugár viszonylag sűrű csillagközi anyaggal ütközik, ami által egy gyűrűs alakzat jön létre, ami rádiósugárzást bocsát ki. Az ütközés csillagközi ködöt képez, ami a látható tartományban is észlelhető. A köd létrehozásához 9±5×1029 W teljesítmény szükséges. Ez a Napunk által leadott teljesítmény több mint 1000-szeresének felel meg. Az ellenkező irányban haladó anyagsugár nem kelt ilyen gyűrűt, mert ott a csillagközi anyag ritkább.

2006-ban a Cygnus X-1 lett az első olyan fekete lyuk, ami bizonyítottan gamma-sugárzást bocsát ki a 100 GeV fölötti nagy energiájú tartományban.

A HDE 226868

A HDE 226868–Cygnus X-1 kettős rendszer művészi ábrázolása (ESA/Hubble illusztráció)

A HDE 226868 egy szuperóriás, színképosztálya O9.7 Iab, ami az O és a B osztályú csillagok közé sorolja be. Becsült felszíni hőmérséklete 31 000 K, tömege 20–40-szeres naptömeg. A csillagok fejlődési modellje, és a mintegy 2000 parszekes távolság alapján a csillag sugara a Napénak 15-17-szerese, luminozitása pedig 300 000–400 000-szorosa. Összehasonlításképpen a kompakt objektum a HDE 226868-tól mindössze 40 Nap-sugárnyi távolságban kering.

A HDE 226868 felszíne a nagyobb tömegű kísérő által kifejtett árapályerők által erősen torzított, könnycsepp alakú, amit a tengely körüli forgás még tovább alakít. Ez a látható fényben 0,06 mértékű fényességváltozást okoz 5,6 nap alatt.

Ha a HDE 226868 színképét összehasonlítjuk a hasonló Alnilam (Epsilon Orionis) csillaggal, az előbbi légkörében több a hélium és kevesebb a szén.

A HDE 226868 ultraviola és hidrogén-alfa spektrális vonalai hasonlóságot mutatnak a P Cygni csillagéval, és arra utalnak, hogy a csillagot egy gázfelhő veszi körül, ami 1500 km/s sebességgel távolodik tőle.

Mint más, hasonló spektrális jellemzőkkel bíró objektumok, a HDE 226868 is csillagszél formájában veszít a tömegéből, éves szinten 2,5×10−6 naptömegnyit. Másként kifejezve ez egy naptömegnyi anyag elvesztését jelenti 400 000 év alatt. A kompakt objektum gravitációs hatása miatt a csillagszél áramlásának alakja nem szabályos henger. A kompakt objektumot körülvevő térség röntgensugárzása felhevíti és ionizálja a csillagszelet. Amint a csillagszél különböző tulajdonságú térrészeken halad át a mintegy 5,6 napos útja során, az UV-vonalak, a rádiósugárzás és a röntgensugárzás jellemzői megváltoznak.

„ A fekete lyuk tűnik a megfigyelések egyetlen igazán természetes magyarázatának. Ennek ellenére fogadást kötöttem Kip Thorne-nal a California Institute of Technology-ról, hogy a Cygnus X-1 valójában nem is tartalmaz fekete lyukat! Ezt afféle baleset-biztosításnak tekintem. Rengeteg munkát fektettem a fekete lyukakba, s ez mind kárba vész, ha kiderül, hogy mégse léteznek fekete lyukak. Így legalább meglesz az a vigaszom, hogy megnyerek egy fogadást: négy évi előfizetést a Private Eye (Magándetektív) című folyóiratra. Ha viszont a fekete lyukak mégis léteznek, Kip egyévi Penthouse előfizetést nyer tőlem. 1975-ben, amikor megkötöttük a fogadást, 80 százalékot adtunk annak a lehetőségnek, hogy a Cygnus – fekete lyuk. Ma már [1987] 95 százalékot adnék neki, de a fogadás még eldöntetlen. (fordító: Molnár István) ”
– Stephen Hawking: Az idő rövid története, 1988-as magyar kiadás

A HDE 226868 Roche-térfogata meghatároz egy térséget a csillag körül, ahol a körülötte keringő anyag gravitációsan kötött. Ezen a térségen belülre kerülő anyag a kísérő felé fog mozogni.

A Napunk és a HDE 226868 között található csillagközi por és gáz hatására a látszó fényesség kisebbnek és vörösebbnek látszik. A becsült fényesség-csökkenés (AV) 3,3 magnitúdó. A csökkenés nélkül a HDE 226868 5-ös magnitúdójú, szabad szemmel is látható csillag lenne.

Stephen Hawking és Kip Thorne fogadása

A Cygnus X-1 volt a tárgya Stephen Hawking angol fizikus és Kip Thorne amerikai fizikus (Caltech) fogadásának, amiben Hawking arra fogadott, hogy nincsen fekete lyuk a térségben, Thorne pedig arra, hogy van. (Hawking ekkorra már hosszú ideje foglalkozott a fekete lyukak fizikájával).

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Staff (2003. március 3.), V* V1357 Cyg -- High Mass X-ray Binary, Centre de Données astronomiques de Strasbourg, hozzáférés: 2008. március 3.
  2. ↑ 1956+350: Az 1950-es epochára vonatkozó rektaszcenzió (19°56’) és deklináció (+35°) értékeit jelentik.
  3. 1 2 3 4 van Leeuwen, F. (2007), "Validation of the new Hipparcos reduction", Astronomy and Astrophysics, 474 (2): 653–664, arXiv:0708.1752, Bibcode:2007A&A...474..653V, doi:10.1051/0004-6361:20078357 {{citation}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  4. ↑ E. J. Alfaro – Roberto Gamen – Rodolfo Barbá – Nolan R. Walborn (2011. március 10.). "The Galactic O-Star Spectroscopic Survey. I. Classification system and bright northern stars in the blue-violet at R ~ 2500". The Astrophysical Journal Supplement Series (angol nyelven). 193 (2). Amerikai Asztronómiai Társaság: 24. doi:10.1088/0067-0049/193/2/24. ISSN 0067-0049.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  5. ↑ THE MASS OF THE BLACK HOLE IN CYGNUS X-1 doi:10.1088/0004-637X/742/2/84 2011
  6. ↑ Norberto Castro – Almudena Alonso Herrero – Sergio Simón-Díaz – Conny Aerts (2016. december 19.). "The IACOB project. III. New observational clues to understand macroturbulent broadening in massive O- and B-type stars". Astronomy and Astrophysics (angol nyelven). 597. EDP Sciences. doi:10.1051/0004-6361/201628541. ISSN 0004-6361.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. 1 2 Bowyer, S.; et al. (1965), "Cosmic X-ray Sources", Science, 147 (3656): 394–398, Bibcode:1965Sci...147..394B, doi:10.1126/science.147.3656.394, PMID 17832788
  8. ↑ Staff (2004. november 5.), Observations: Seeing in X-ray wavelengths, ESA, hozzáférés: 2008. augusztus 12.
  9. ↑ Lewin, Walter; Van Der Klis, Michiel (2006), Compact Stellar X-ray Sources, Cambridge University Press, 159. o, ISBN 0-521-82659-4
  10. ↑ "2010 X-Ray Sources", The Astronomical Almanac, U.S. Naval Observatory, hozzáférés: 2009. augusztus 4. "Archivált másolat". 2010. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22."Archivált másolat". 2010. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22. gives a range of 235–1320 μJy at energies of 2–10 kEv, where a Jansky (Jy) is 10-26 Watt/méter2/Hz.
  11. 1 2 3 4 Orosz, Jerome (2011. december 1.), "The Mass of the Black Hole In Cygnux X-1", E-print, hozzáférés: 2012. március 24.
  12. ↑ Harko, T. (2006. június 28.), Black Holes, University of Hong Kong, 2009. február 10. dátummal az eredeti címről archiválva, hozzáférés: 2008. március 28. "Archivált másolat". 2012. február 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22."Archivált másolat". 2012. február 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22.
  13. 1 2 Gies, D. R.; Bolton, C. T. (1986), "The optical spectrum of HDE 226868 = Cygnus X-1. II — Spectrophotometry and mass estimates", The Astrophysical Journal, Part 1, 304: 371–393, Bibcode:1986ApJ...304..371G, doi:10.1086/164171
  14. ↑ Nayakshin, Sergei; Dove, James B. (1998. november 3.). "X-rays From Magnetic Flares In Cygnus X-1: The Role Of A Transition Layer". arXiv:astro-ph/11059. {{cite arXiv}}: Check |arxiv= value (súgó); Unknown parameter |bibcode= ignored (súgó)
  15. 1 2 Young, A. J.; et al. (2001), "A Complete Relativistic Ionized Accretion Disc in Cygnus X-1", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 325 (3): 1045–1052, arXiv:astro-ph/0103214, Bibcode:2001MNRAS.325.1045Y, doi:10.1046/j.1365-8711.2001.04498.x
  16. ↑ Gallo, Elena; Fender, Rob (2005), "Accretion modes and jet production in black hole X-ray binaries", Memorie della Società Astronomica Italiana, 76: 600–607, arXiv:astro-ph/0509172, Bibcode:2005MmSAI..76..600G
  17. 1 2 3 Mirabel, I. Félix; Rodrigues, Irapuan (2003), "Formation of a Black Hole in the Dark", Science, 300 (5622): 1119–1120, arXiv:astro-ph/0305205, Bibcode:2003Sci...300.1119M, doi:10.1126/science.1083451, PMID 12714674, hozzáférés: 2008. március 15.
  18. ↑ Staff (2004. február 27.), Galaxy Entree or Main Course?, Swinburne University, hozzáférés: 2008. március 31.
  19. ↑ Herbert, Friedman (2002), "From the ionosphere to high energy astronomy – a personal experience", The Century of Space Science, Springer, ISBN 0-7923-7196-8
  20. 1 2 Liu, C. Z.; Li, T. P. (1999), "X-Ray Spectral Variability in Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 611 (2): 1084–1090, arXiv:astro-ph/0405246, Bibcode:2004ApJ...611.1084L, doi:10.1086/422209
  21. ↑ Staff (2003. június 26.), The Uhuru Satellite, NASA, hozzáférés: 2008. május 9. "Archivált másolat". 2008. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22.
  22. ↑ Giacconi, Riccardo (2002. december 8.), The Dawn of X-Ray Astronomy, The Nobel Foundation, hozzáférés: 2008. március 24.
  23. ↑ Oda, M.; et al. (1999), "X-Ray Pulsations from Cygnus X-1 Observed from UHURU", The Astrophysical Journal, 166: L1–L7, Bibcode:1971ApJ...166L...1O, doi:10.1086/180726
  24. ↑ Kristian, J.; et al. (1971), "On the Optical Identification of Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 168: L91–L93, Bibcode:1971ApJ...168L..91K, doi:10.1086/180790
  25. ↑ Braes, L.L.E.; Miley, G.K. (1971. július 23.), "Physical Sciences: Detection of Radio Emission from Cygnus X-1", Nature, 232 (5308): 246, Bibcode:1971Natur.232Q.246B, doi:10.1038/232246a0, PMID 16062947
  26. ↑ Braes, L.L.E.; Miley, G.K. (1971), "Variable Radio Emission from X-Ray Sources", Veröffentlichungen Remeis-Sternwarte Bamberg, 9 (100): 173, Bibcode:1972VeBam.100......
  27. ↑ Abrams, Bernard; Stecker, Michael (1999), Structures in Space: Hidden Secrets of the Deep Sky, Springer, 91. o, ISBN 1-85233-165-8, Eta Cygni is 25 arc minutes to the west-south-west of this star.
  28. ↑ Webster, B. Louise; Murdin, Paul (1972), "Cygnus X-1—a Spectroscopic Binary with a Heavy Companion?", Nature, 235 (2): 37–38, Bibcode:1972Natur.235...37W, doi:10.1038/235037a0
  29. ↑ Bolton, C. T. (1972), "Identification of Cygnus X-1 with HDE 226868", Nature, 235 (2): 271–273, Bibcode:1972Natur.235..271B, doi:10.1038/235271b0
  30. ↑ Luminet, Jean-Pierre (1992), Black Holes, Cambridge University Press, ISBN 0-521-40906-3
  31. ↑ Bombaci, I. (1996), "The maximum mass of a neutron star", Astronomy and Astrophysics, 305: 871–877, arXiv:astro-ph/9608059, Bibcode:1996A&A...305..871B
  32. ↑ Rolston, Bruce (1997. november 10.), The First Black Hole, University of Toronto, 2008. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva, hozzáférés: 2008. március 11.
  33. ↑ Shipman, H. L. (1975), "The implausible history of triple star models for Cygnus X-1 Evidence for a black hole", Astrophysical Letters, 16 (1): 9–12, Bibcode:1975ApL....16....9S, doi:10.1016/S0304-8853(99)00384-4
  34. ↑ Brocksopp, C.; et al. (1999), "An Improved Orbital Ephemeris for Cygnus X-1", Astronomy & Astrophysics, 343: 861–864, arXiv:astro-ph/9812077, Bibcode:1999A&A...343..861B
  35. ↑ Bolton, C. T. (1975), "Optical observations and model for Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 200: 269–277, Bibcode:1975ApJ...200..269B, doi:10.1086/153785
  36. ↑ Reid, Mark J.; et al. (2011), "The Trigonometric Parallax of Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 742 (2), arXiv:1106.3688, Bibcode:2011ApJ...742...83R, doi:10.1088/0004-637X/742/2/83 {{citation}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  37. ↑ Gursky, H.; et al. (1971), "The Estimated Distance to Cygnus X-1 Based on its Low-Energy X-Ray Spectrum", Astrophysical Journal, 167: L15, Bibcode:1971ApJ...167L..15G, doi:10.1086/180751
  38. ↑ Goebel, Greg, 7.0 The Milky Way Galaxy, In The Public Domain, hozzáférés: 2008. június 29. "Archivált másolat". 2008. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22.
  39. 1 2 Ziółkowski, J. (2005), "Evolutionary constraints on the masses of the components of HDE 226868/Cyg X-1 binary system", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 358 (3): 851–859, arXiv:astro-ph/0501102, Bibcode:2005MNRAS.358..851Z, doi:10.1111/j.1365-2966.2005.08796.x Note: for radius and luminosity, see Table 1 with d=2 kpc.
  40. ↑ Strohmayer, Tod; Shaposhnikov, Nikolai; Schartel, Norbert (2007. május 16.), New technique for ‘weighing’ black holes, ESA, hozzáférés: 2008. március 10.
  41. ↑ Rössler, O. E.; Kuypers, H.; Diebner, H. H. (1998), "Almost-Black-Holes: an old—new paradigm", Chaos, Solitons & Fractals, 9 (7): 1025–1034, Bibcode:1998CSF.....9.1025R, doi:10.1016/S0960-0779(98)80004-0
  42. ↑ Staff (2006. január 9.), Scientists find black hole's 'point of no return', Massachusetts Institute of Technology, hozzáférés: 2008. március 28. "Archivált másolat". 2006. január 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22."Archivált másolat". 2006. január 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22.
  43. ↑ Dolan, Joseph F. (2001), "Dying Pulse Trains in Cygnus XR-1: Evidence for an Event Horizon?", The Publications of the Astronomical Society of the Pacific, 113 (786): 974–982, Bibcode:2001PASP..113..974D, doi:10.1086/322917
  44. ↑ Miller, J. M.; et al. (July 20–26, 2003), "Relativistic Iron Lines in Galactic Black Holes: Recent Results and Lines in the ASCA Archive", Proceedings of the 10th Annual Marcel Grossmann Meeting on General Relativity, Rio de Janeiro, Brazil, arXiv:astro-ph/0402101, Bibcode:2005tmgm.meet.1296M, doi:10.1142/9789812704030_0093{{citation}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
  45. ↑ Roy, Steve; Watzke, Megan (2003. szeptember 17.), "Iron-Clad" Evidence For Spinning Black Hole, Chandra press Room, hozzáférés: 2008. március 11.
  46. ↑ Gou, Lijun; et al. (2011. november 9.), "The Extreme Spin of the Black Hole in Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 742 (85), American Astronomical Society, arXiv:1106.3690, Bibcode:2011ApJ...742...85G, doi:10.1088/0004-637X/742/2/85
  47. ↑ Podsiadlowski, Philipp; Saul, Rappaport; Han, Zhanwen (2002), "On the formation and evolution of black-hole binaries", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 341 (2): 385–404, arXiv:astro-ph/0207153, Bibcode:2003MNRAS.341..385P, doi:10.1046/j.1365-8711.2003.06464.x
  48. ↑ Staff (2006. augusztus 30.), More Images of Cygnus X-1, XTE J1650-500 & GX 339-4, Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics/Chandra X-ray Center, hozzáférés: 2008. március 30.
  49. ↑ Fabian, A. C.; Miller, J. M. (2002. augusztus 9.), "Black Holes Reveal Their Innermost Secrets", Science, 297 (5583): 947–948, doi:10.1126/science.1074957, PMID 12169716
  50. ↑ Wen, Han Chin (1998), Ten Microsecond Time Resolution Studies of Cygnus X-1, Stanford University, Bibcode:1997PhDT.........6W {{citation}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  51. ↑ Kitamoto, S.; et al. (2000), "GINGA All-Sky Monitor Observations of Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 531 (1): 546–552, Bibcode:2000ApJ...531..546K, doi:10.1086/308423
  52. ↑ Begelman, Mitchell C. (2003), "Evidence for Black Holes", Science, 300 (5627): 1898–1903, Bibcode:2003Sci...300.1898B, doi:10.1126/science.1085334, PMID 12817138
  53. ↑ Torres, Diego F.; et al. (2005), "Probing the Precession of the Inner Accretion Disk in Cygnus X-1", The Astrophysics Journal, 626 (2): 1015–1019, arXiv:astro-ph/0503186, Bibcode:2005ApJ...626.1015T, doi:10.1086/430125
  54. ↑ Russell, D. M.; et al. (2007), "The jet-powered optical nebula of Cygnus X-1", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 376 (3): 1341–1349, arXiv:astro-ph/0701645, Bibcode:2007MNRAS.376.1341R, doi:10.1111/j.1365-2966.2007.11539.x
  55. ↑ Sackmann, I.-Juliana; Boothroyd, Arnold I.; Kraemer, Kathleen E. (1993), "Our Sun. III. Present and Future", The Astrophysical Journal, 418: 457–468, Bibcode:1993ApJ...418..457S, doi:10.1086/173407
  56. ↑ Gallo, E.; et al. (2005), "A dark jet dominates the power output of the stellar black hole Cygnus X-1", Nature, 436 (7052): 819–821, arXiv:astro-ph/0508228, Bibcode:2005Natur.436..819G, doi:10.1038/nature03879, PMID 16094361
  57. ↑ Albert, J.; et al. (2007), "Very High Energy Gamma-ray Radiation from the Stellar-mass Black Hole Cygnus X-1", Astrophysical Journal Letters, 665 (1): L51–L54, arXiv:0706.1505, Bibcode:2007ApJ...665L..51A, doi:10.1086/521145
  58. ↑ Staff (2003. június 10.), Integral's view of Cygnus X-1, ESA, hozzáférés: 2008. március 20.
  59. ↑ Iorio, Lorenzo (2007. július 24.), "On the orbital and physical parameters of the HDE 226868/Cygnus X-1 binary system", E-print, 315 (1–4): 335, arXiv:0707.3525, Bibcode:2008Ap&SS.315..335I, doi:10.1007/s10509-008-9839-y
  60. 1 2 Miller, J. M.; et al. (2005), "Revealing the Focused Companion Wind in Cygnus X-1 with Chandra", The Astrophysical Journal, 620 (1): 398–404, arXiv:astro-ph/0208463, Bibcode:2005ApJ...620..398M, doi:10.1086/426701
  61. ↑ Caballero, M. D. (16–20 February 2004), "OMC-INTEGRAL: Optical Observations of X-Ray Sources", Proceedings of the 5th INTEGRAL Workshop on the INTEGRAL Universe, Munich, Germany: ESA, 875–878. o, Bibcode:2004ESASP.552..875C
  62. ↑ Canalizo, G.; et al. (1995), "Spectral variations and a classical curve-of-growth analysis of HDE 226868 (Cyg X-1)", Revista Mexicana de Astronomía y Astrofísica, 31 (1): 63–86, Bibcode:1995RMxAA..31...63C
  63. ↑ Conti, P. S. (1978), "Stellar parameters of five early type companions of X-ray sources", Astronomy and Astrophysics, 63: 1–2, Bibcode:1978A&A....63..225C
  64. ↑ Sowers, J. W.; et al. (1998), "Tomographic Analysis of Hα Profiles in HDE 226868/Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 506 (1): 424–430, Bibcode:1998ApJ...506..424S, doi:10.1086/306246
  65. ↑ Hutchings, J. B. (1976), "Stellar winds from hot supergiants", The Astrophysical Journal, 203: 438–447, Bibcode:1976ApJ...203..438H, doi:10.1086/154095
  66. ↑ Vrtilek, Saeqa D.; Hunacek, A.; Boroson, B. S. (2006), "X-Ray Ionization Effects on the Stellar Wind of Cygnus X-1", Bulletin of the American Astronomical Society, 38: 334, Bibcode:2006HEAD....9.0131V
  67. ↑ Pooley, G. G.; Fender, R. P.; Brocksopp, C. (1999), "Orbital modulation and longer-term variability in the radio emission from Cygnus X-1", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, 302 (1): L1–L5, arXiv:astro-ph/9809305, Bibcode:1999MNRAS.302L...1P, doi:10.1046/j.1365-8711.1999.02225.x
  68. ↑ Gies, D. R.; et al. (2003), "Wind Accretion and State Transitions in Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 583 (1): 424–436, arXiv:astro-ph/0206253, Bibcode:2003ApJ...583..424G, doi:10.1086/345345
  69. ↑ Hawking, Stephen (1988), A Brief History of Time, Bantam Books, ISBN 0-553-05340-X
  70. ↑ Margon, Bruce; Bowyer, Stuart; Stone, Remington P. S. (1973), "On the Distance to Cygnus X-1", The Astrophysical Journal, 185 (2): L113–L116, Bibcode:1973ApJ...185L.113M, doi:10.1086/181333
  71. ↑ Interstellar Reddening, Swinburne University of Technology, hozzáférés: 2006. augusztus 10.
  72. ↑ Kaler, Jim, Cygnus X-1, University of Illinois, hozzáférés: 2008. március 19. "Archivált másolat". 2009. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. június 22.

További információk

Fordítás