A DWK utódvállalata, a Maschinenbau Kiel is gyártott a DWK 220 B sorozat alapján egy mozdonytípust, amelynél a motor lecserélésén felül nagyobb változtatások nem történtek. A sorozatból 17 példányt gyártottak 1951-ben és 1953-ban és MaK 240 B gyári típusjelöléssel, illetve az SJ Z6 és SJ Z69 üzemeltetői sorozatszámon ismert.
Fejlesztés
Az első generációs DWK-mozdonytípusok tervezésénél ugyan nagy hangsúlyt fektettek a széleskörű szabványosításra, azonban a mozdonyok még a teljesítménycsoportjukon belül is jelentősen eltérhettek egymástól. Ez és a műszaki fejlődés arra késztette a DWK mérnökeit, hogy 1938-ban egy átdolgozott termékprogramot indítsanak. A 220 B is a DWK második típusprogramjába tartozik, és az első generációs, 1935 és 1938 között gyártott D 200 típusának továbbfejlesztése.
A típust kifejezetten a Birodalmi Légügyi Minisztériumnak (Reichsluftfahrtministerium) fejlesztették ki. A második világháború után a Deutsche Bundesbahnhoz került nyolc példány. Mivel a mozdonyok karbantartása nehézkes és a pótalkatrészek beszerzése költséges volt, ezért ezeket az 1950-es évek elején 200 metrikus lóerős Maschinenbau Kiel „MS 24” típusú motorral és Voith-hidraulikus hajtóművel szerelték fel.
MaK 240 B
A Nora Bergslags Järnväg AB svéd magán vasúttársaság 1938-ban kettő DWK D 200 és 1943-ban kettő DWK 220 B típusú mozdonyt szerzett be. A második világháború után további mozdonyokat kívánt vásárolni ebben a teljesítménycsoportban, azonban a DWK utódvállalata, a Maschinenbau Kiel (MaK) még nem fejezte be az új mozdonyplatformjának kifejlesztését. A MaK 240 B típusnevű mozdonysorozathoz a DWK 220 B kialakítását nagyrészt átvették, azonban abba a MaK „MS 24” típusú, 200 metrikus lóerő (147kW) névleges teljesítményű motorját szereltek. A sorozat a Maschinenbau Kiel egyetlen normál nyomtávú, mechanikus erőátvitelű mozdonya. A típusból 1951 és 1953 között összesen tizenhét példányt gyártottak.
A harmincnégy legyártott példányból tizenhatot selejteztek, illetve tizenhárom holléte ismeretlen. A biztosan fennmaradt példányok közül egyet műemlékként állítottak ki, míg a többi négy mozdonyt múzeumvasutakon őrizték meg.
1952-ben a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítették; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1977 februárjában javítástól elhalasztásra jelölték, két hónappal később kivonták az állományból, majd 1978 januárjában selejtezték
1952-ben a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítették; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1978 novemberében javítástól elhalasztásra jelölték, négy hónappal később kivonták az állományból, majd 1983 szeptemberében selejtezték
1952-ben a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítették; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1975 augusztusában javítástól elhalasztásra jelölték, három hónappal később kivonták az állományból, majd 1976 februárjában selejtezték
1952-ben a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítették; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1974 szeptemberében javítástól elhalasztásra jelölték, öt hónappal később kivonták az állományból, majd az 1970-es évek során selejtezték
1952-ben a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítették; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1976 szeptemberében javítástól elhalasztásra jelölték, a következő hónapban kivonták az állományból, majd 1977 októberében selejtezték
1952-ben a Deutsche Bundesbahn a Wehrmacht WR 200 B 14 sorozat alapján átépítette; MaK-motort és Voith-hajtóművet kapott. 1978 februárjában a hajtómű meghibásodása után a Deutsche Bundesbahn javítástól vagy selejtezéstől elhalasztásra jelölte, majd négy hónappal később törölte az állományából
_locomotive.jpg)
_locomotive,_1960.jpg)
