Farmos
Fekvése és természeti adottságai
Farmos a Duna–Tisza köze és a Jászság találkozási övezetében helyezkedik el. Közigazgatási területe változatos felszínű: a keleti részek inkább a Jászság sík vidékéhez, a déli homokbuckás területek a Kiskunság tájaihoz hasonlóak; emellett löszös, szikes és mocsári élőhelyek is előfordulnak.
Közvetlen felszíni vízfolyása a Hajta-patak, amely a település határának elhagyása után a Tápióba torkollik. A Hajta lassú folyású alsó szakasza a vízrendezések előtt kiterjedt mocsárvilágot táplált. A településtől nyugatra az 1960-as évekig több száz hektáros, csaknem Jászberényig húzódó összefüggő mocsaras terület feküdt. A folyószabályozások és lecsapolások után ennek maradványai három nagyobb foltban, a Hajta-mocsárban, a Nyík-réten és a farmosi Nagy-nádasban maradtak fenn.
A közvetlenül határos települések: észak felől Jászberény, délkelet felől Tápiószele, délnyugat felől Tápiószentmárton, északnyugat felől pedig Nagykáta.
Megközelítése
Központján végighalad a 311-es főút, ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala Nagykáta és Tápiószele felől is. Jászberénnyel a 3117-es út köti össze. Érinti még a 31 319-es számú mellékút is, amelynek fő feladata Tápiószele vasútállomás közúti megközelítésének biztosítása.
A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal érinti, amelynek egy megállója van a határai között: Farmos megállóhely, közvetlenül a 311-es főút mellett.
Története
A település környékéről a honfoglalást megelőző korokból is kerültek elő régészeti leletek. A középkori falu a tatárjárás idején elpusztult; egy 1311-ből fennmaradt adat szerint birtokosa Csák Máté volt, majd halála után a Káta nemzetség birtokába került. A település neve 1420-ban oklevélben is szerepelt.
A török megszállás kezdetén a település a szolnoki Mirliva ház birtoka volt. A 17. században Farmost a teljesen elpusztult falvak között említették. A törökök kiűzése után, a 18. század elején pusztaként Nagykátához tartozott. Az újratelepülés a század első felében gyorsult fel: 1728 és 1744 között tizenöt család érkezett a Felvidékről. Az 1727-es vármegyei jegyzőkönyv szerint a mai település területét többek között Bene Ádám, Kozma Boldizsár és gróf Grassalkovich Antal birtokolta. A 19. században az Ivánka, Kaas, Matolcsy és Vizy családok voltak a jelentősebb birtokosok.
A községet II. József uralkodása idején, az első magyarországi népszámlálás korában már önálló településként említették. Az 1781-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még láthatók voltak a korábbi templom romjai; feltehetően ezekre épült a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt templom. A község legrégebbi ismert pecsétnyomója 1791-ből származik.
A 19. században a lakosság száma növekedett, a helyi megélhetés alapja elsősorban a mezőgazdaság volt. Az 1849. április 4-i tápióbicskei csata előtt a császári csapatok egy része a farmosi Kozma-gyepen táborozott. A Budapest–Nagykáta–Szolnok vasútvonal 1880–1882 közötti kiépítésével Farmos bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1991: Dr. Bencze József (független)
- 1992–1994:
- 1994–1998: Gecse János (független)
- 1998–2002: Boros Zoltán (független)
- 2002–2006: Boros Zoltán (független)
- 2006–2010: Boros Zoltán (független)
- 2010–2014: Horváth László (független)
- 2014–2019: Horváth László (független)
- 2019–2024: Horváth László (független)
- 2024–: Horváth László (független)
A településen 1992. március 1-jén időközi polgármester-választást tartottak, mert a korábbi polgármesternek az előző év decemberében megszűnt a megbízatása.
Népesség
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 0,6%-a cigánynak, 0,2%-a németnek, 0,7%-a románnak mondta magát; 12,3% nem nyilatkozott. A kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,9%, református 6,1%, evangélikus 4,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 12,3%; 26,2% nem nyilatkozott.
2022-ben a lakosság 89,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,9%-a cigánynak, 0,4%-a németnek, 0,3%-a románnak, 0,1–0,1%-a bolgárnak és ukránnak, 2,1%-a egyéb, nem hazai nemzetiségűnek; 10,7% nem nyilatkozott. Vallásuk szerint 35,9% volt római katolikus, 5,4% református, 3,2% evangélikus, 0,1% görögkatolikus, 1,3% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 14,2% felekezeten kívüli; 38,2% nem válaszolt.
Látnivalók és bemutatóhelyek
- Szent Péter és Szent Pál-templom: a 18. század végén, feltehetően a középkori templom romjain épült római katolikus templom.
- Matolcsy-kúria: az egykori kúriában alakították ki a Tápió-vidék élőhelyeit és élővilágát bemutató Vízparti Élet Háza természetvédelmi oktatóközpontot.
- Farmosi Madárvárta: a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kutatási és környezeti nevelési bemutatóhelye. Felújított épületeit 2022-ben adták át; a helyszínen tudományos és bemutató célú madárgyűrűzés folyik.
- Kékbegy tanösvény: a Nagy-nádas belsejébe vezető, mintegy 200 méteres pallósor, amely a mocsári élőhely növény- és állatvilágát, valamint a Hajta és a mocsár történetét mutatja be.
- Sóvirág tanösvény: körülbelül 500 méteres körút a farmosi szikeseken; táblái a szikes élőhelyek fajait és felszínformáit ismertetik.
- Hajta Természetismereti Túraútvonal: 2003-ban kialakított, mintegy 8 kilométeres útvonal, amely a Hajta-patakot, a Nagy-nádast, valamint a Sóvirág, a Kékbegy és a göbölyjárási Nőszirom tanösvényt kapcsolja össze.
- A polgármesteri hivatal kertjében áll a háborúk farmosi áldozatainak emlékműve.
Természeti értékek
A Nagy-nádas és a Hajta mente
Farmos természeti értékei elsősorban a Hajta egykori mocsárvilágának maradványaihoz kötődnek. A település és Nagykáta között fekszik a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet legnagyobb összefüggő területe. A Hajta-patak által táplált élőhelyrendszer része a Nagy-nádas, a Nyík-réti-mocsár, a Virágkerti-tó és a Disztótúrási-tó. A tájvédelmi körzetet 1998-ban hozták létre; teljes területe 4515 hektár, amelyből 182 hektár fokozottan védett.
A területen mocsarak, mocsárrétek, szikesek, löszgyepek és homoki gyepek alkotnak mozaikos élőhelyegyüttest. A Nyík-rét ritka növényei közé tartozik a fátyolos nőszirom, a tavaszi hérics, a nagy pacsirtafű és a selymes peremizs. Az Öreg-Hajta természetközeli, kanyargó szakaszai közül több fokozott védettséget élvez. A térség különleges hüllőfaja a jégkorszaki maradványfajnak tekintett elevenszülő gyík.
A Hajta által táplált mocsarak jelentős fészkelő- és táplálkozóhelyei a vízimadaraknak. A fokozottan védett fajok közül költ a térségben vörösgém, bölömbika és cigányréce; előfordul az országosan ritka fülemülesitke is.
A 2019-es nádastűz
2019. február 28-án mintegy 220 hektáron égett a farmosi Nagy-nádas. A tűz a védett és Natura 2000 besorolású nádas csaknem teljes területét érintette, és a Kékbegy tanösvény pallósorának körülbelül 50 méteres szakaszát is elpusztította. A nemzeti park szerint az akkori aszályos időjárás és az alacsony vízszint hátráltatta a vizes élőhely regenerálódását. A tanösvényt közösségi és intézményi összefogással helyreállították, és 2019 októberében ismét átadták a látogatóknak.
Farmosi békamentés
Farmos határában 2004 óta szerveznek kétéltűmentést a tavaszi közúti gázolások csökkentésére. A kétéltűek telelőterületei a 311-es főúttól délre, szaporodóhelyeik, a Nagy-nádas vizes élőhelyei pedig az út északi oldalán helyezkednek el. A mentés a farmosi vasúti megállótól nyugatra, Göbölyjárás irányában, a főút mintegy 1,5 kilométeres szakaszán zajlik.
A kezdeti években az állatokat az esti és éjszakai órákban közvetlenül az úttestről gyűjtötték össze. Terelőkerítést és a kerítés mentén elhelyezett gyűjtővödröket először 2005-ben alkalmaztak. A program szervezésében a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Tápió-vidék Természeti Értékeiért Közalapítvány, valamint 2009-es csatlakozásától a Jane Goodall Intézet vett részt, több ezer önkéntes bevonásával. Németh András 2013-ban internetes felületet hozott létre az önkéntes csoportok időpontjainak összehangolására.
A 2007 és 2016 közötti tíz évben 454 mentési alkalom során összesen 348 491 kétéltűt gyűjtöttek össze és juttattak át biztonságosan az út túloldalára. A regisztrált egyedek 97,51%-a barna ásóbéka volt; mellettük többek között vöröshasú unkát, zöld levelibékát, barna és zöld varangyot, erdei békát, dunai tarajosgőtét és pettyes gőtét is feljegyeztek.
A farmosi békamentés során regisztrált kétéltűek száma, 2007–2016
| Év |
Mentett kétéltűek száma |
|---|
| 2007 | 15 460 |
| 2008 | 61 080 |
| 2009 | 64 185 |
| 2010 | 38 618 |
| 2011 | 43 449 |
| 2012 | 1 589 |
| 2013 | 66 117 |
| 2014 | 10 338 |
| 2015 | 25 436 |
| 2016 | 22 219 |
| Összesen |
348 491 |
Az évenkénti egyedszám erősen ingadozott: 2012-ben 1589, 2013-ban pedig 66 117 kétéltű került a gyűjtővödrökbe. A mentések során gyűjtött adatok ezért nem tekinthetők önmagukban teljes populációbecslésnek, mivel az eredményeket az időjárás, a vonulás intenzitása és a mentési körülmények is befolyásolják. A hosszú adatsor ugyanakkor a helyi kétéltűállományok összetételének és változásainak megfigyelését is lehetővé teszi.
A program környezeti nevelési helyszínként is működik. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása szerint egy-egy tavaszi időszakban mintegy másfél ezer résztvevő kapcsolódott be a mentésbe.
Az állomány visszaesése
A 2020-as években a mentett állatok száma jelentősen csökkent. 2021. március 31-ig 1676 kétéltűt regisztráltak; az akkori beszámoló szerint a vonulást a száraz, hűvös márciusi időjárás is hátráltatta. A kiszáradás veszélye miatt a gyűjtővödrökbe vízzel töltött edényeket helyeztek, hogy az állatok a begyűjtésig ne száradjanak ki.
A 2025-ös mentési időszakban a regisztrált állatok száma már nem érte el az ezret. 2026 márciusának végéig mindössze hat kétéltűt találtak a terelőkerítés mentén. A 2026-os idény végére összesen 73 mentett egyedet regisztráltak, szemben a 2013-as 66 117-es csúcsértékkel. A szervezők a visszaesést összetett folyamatként értelmezték, amelyben véleményük szerint fontos szerepet játszhat az éghajlat változása és a szaporodóhelyek vízhiánya. A rendkívül alacsony egyedszám miatt azt is felvetették, hogy a mentés ebben a formában megszűnhet, de indokolt esetben újraindítható.
Magyarország
é. sz. 47° 22′ 00″, k. h. 19° 51′ 00″47.366667°N 19.850000°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 00″, k. h. 19° 51′ 00″47.366667°N 19.850000°E
