Fred Hoyle

Fred Hoyle
„Fred Hoyle a csillagok felé tör”Boris Anrep mozaikképe, National Gallery (London)
„Fred Hoyle a csillagok felé tör”
Boris Anrep mozaikképe, National Gallery (London)
Született1915. június 24.
Gilstead, Bingley, West Yorkshire, Anglia
Elhunyt2001.augusztus 20. (86 évesen)
Bournemouth, Anglia
Állampolgárságaangol
Nemzetiségebrit
GyermekeiGeoffrey Hoyle Elizabeth Butler
FoglalkozásaCsillagász
Tisztsége
  • Plumian Professor of Astronomy and Experimental Philosophy (1957–1972)
  • President of the Royal Astronomical Society (1971–1973)
IskoláiEmmanuel College, Cambridge
Kitüntetései
Lista
  • Royal Society Bakerian Medal
  • Mayhew Prize (1936)
  • Smith-díj (1938)
  • a Royal Society tagja (1957)
  • Guthrie Lecture (1960)
  • Richtmyer Memorial Lecture Award (1964)
  • Kalinga Prize (1968)
  • Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1968)
  • Royal Society Bakerian Medal (1968)
  • Karl G. Jansky Lectureship (1969)
  • Bruce-érem (1970)
  • Henry Norris Russell Lectureship (1971)
  • Knight Bachelor (1972)
  • Royal-érem (1974)
  • Karl Schwarzschild-érem (1992)
  • Balzan-díj (asztrofizika, 1994, Egyesült Királyság)
  • Crafoord Prize in Astronomy (csillagászat, 1997, Egyesült Királyság)
Halál okaagyi érkatasztrófa
Tudományos pályafutása
SzakterületCsillagászat
Szakintézeti tagság
  • Royal Society
  • American Academy of Arts and Sciences
  • Amerikai Filozófiai Társaság (1980–)
  • American Association for the Advancement of Science
  • Nemzeti Tudományos Akadémia (USA) (1969–, International Member of the National Academy of Sciences)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fred Hoyle témájú médiaállományokat.

Sir Fred Hoyle (1915. június 24. – 2001. augusztus 20.) angol kozmológus, matematikus-csillagász. Sci-fi regényeket, novellákat, tudományos műveket és rádióműsorokat is írt. Ő adta a „Nagy Bumm” (Big Bang) nevet az ősrobbanás elméletének, amit elutasított, mert az állandó állapotú Világegyetemben hitt.

Az ő vezetésével fogalmazta meg a csillagok nukleoszintézisének elméletét a Burbidge, Burbidge , Fowler és Hoyle (BBFH vagy B2FH) csoport 1957-ben. A három alfa folyamatot az ő gondolata alapján ismerték fel. Hoyle kérésére William Alfred Fowler kísérletileg megvizsgálta a C-12 keletkezésének lehetőségét.

A 20. század egyik legnagyobb hatású kozmológusaként kiszámította, hogyan alakulnak ki a (bórnál) nehezebb elemek a csillagokban.

Filozófiai okokból elégedetlen volt az ősrobbanás koncepciójával, ezért 1948-ban két munkatársával részletesen is kidolgozta az állandó állapotú világegyetem modelljét, amit eredetileg Albert Einstein fogalmazott meg 1930-ban. Elméletét azonban nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztania, még a módosított, ún. quasi-steady state, vagyis „majdnem stacionárius állapotú” világegyetem elméletét sem (amit Roger Taylerrel dolgozott ki. A Hubble űrtávcső megfigyeléseiből azonban egyre több bizonyíték utal arra, hogy valóság a két elképzelés egyféle hibridje: a mi metagalaxisunk csak egyike azok sokaságának, és mindegyik egy-egy eredeti ősrobbanásban keletkezett, majd fekete lyukba zsugorodik. A Hubble űrtávcsővel végzett megfigyelések azt mutatják, hogy minden galaxis közepén van egy hatalmas fekete lyuk és ezek teremtik maguk körül a saját galaxisukat.

Pontos számításokkal 1966-ban kimutatta, hogyan használhatták fel Stonehenge építői az építmény külső körén ásott, úgynevezett Aubrey-gödröket a holdfogyatkozások előrejelzésére.

Életrajza

Pályafutása

Tudományos ismeretterjesztő művei

Művei magyar nyelven

Megjegyzések

  1. ↑ Az idézett folyóirat idézi az observatoire de Paris-ban dolgozó Françoise Combes francia asztrofizikus szavait: „...on sait ainsi, grâce aux très nombreuses observations de Hubble, qu’il y a un trou noire supermassif au centre de toutes galaxies«” vagyis „Tudjuk így, a Hubble igen nagyszámú megfigyeléseiből, hogy minden egyes galaxis közepén van egy szupermasszív fekete lyuk”
  2. ↑ Az idézett folyóirat Notre univers parmi tant d’autre, vagyis „Világegyetemünk annyi más között” című alcikkében megemlíti két olasz asztrofizikus munkáját. akik a spekulatív húrelmélet alapján még az 1990-es években arra a következtetésre jutottak, hogy egy ősrobbanás eredete egy fekete lyuk, amikor az abban uralkodó gravitáció ellenkező irányba fordul; 2007-ben pedig egy német születésű amerikai kutató, Martin Bojowald jött ugyanerre a következtetésre egy újabb elmélet, a hurok-kvantumgravitáció elmélete alapján. A két következtetés, kimondatlanul is, megegyezik Hoyle elképzelésével

Hivatkozások

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 "MacTutor History of Mathematics archive".
  2. ↑ "www.maths.leeds.ac.uk/~morrison/mayhew.html".
  3. ↑ "royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rsbm.2003.0013".
  4. ↑ "doi.org/10.1088/0370-1328/77/1/302".
  5. ↑ "aapt.org/Programs/awards/richtmyer.cfm".
  6. ↑ "phys-astro.sonoma.edu/node/174".
  7. ↑ "aas.org/grants-and-prizes/henry-norris-russell-lectureship".
  8. ↑ "astronomische-gesellschaft.de/en/activities/awards/schwarzschild".
  9. ↑ MacTutor
  10. 1 2 "Notable Names Database" (angol nyelven).
  11. ↑ Jane Gregory, Fred Hoyle's Universe, Oxford University Press, 2005. ISBN 0-191-57846-0
  12. ↑ Rouat, Silvie. "Notre universe est-il né d'un trou noir?". Sciences et avenir. 758 (2010 április). Franciaország: Perdriel: 46–58. {{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó)


További információk