| Gottfried Kinkel | |
| Született | |
| Elhunyt | 1882. november 13. (67 évesen) Zürich |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Johanna Kinkel (1839–) |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Johann Gottfried Kinkel |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Bonni Egyetem |
| Sírhelye | Cemetery Sihlfeld |
| Gottfried Kinkel aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Kinkel témájú médiaállományokat. | |
Gottfried Kinkel (teljes nevén Johann Gottfried Kinkel; (Oberkassel, Bonn mellett, 1815. augusztus 11. – Zürich, 1882. november 13.) német író, költő, művészettörténész.
Pietisztikus hatások alatt nevelkedett fel. Bonnban járt egyetemre, ahol egyháztörténetet tanult. 1837-ben hosszabb utazást tett külföldön.
megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével, Johanna Mockellel, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt rá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbundra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). Kinkel 1840-ben Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltért, különösen amikor feleségül vette az elvált katolikus Johanna Mockelt. Ennek folytán Kinkel elvesztette az állását és a papokat is ellenségeivé tette.
A teológiát elhagyva, a bonni egyetemen művészettörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki verseskötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn, 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied von Antwerpen és Margaret. Később meghívták a berlini egyetemre tanárnak, de a meghívást Männerlied című költeménye miatt visszavonták. 1848-ban politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849. május 10.), június 19-én elfogták, haditörvényszék elé állították és élethossziglani fogházra ítélték. Spandauból egy Carl Schurz nevű lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Hazatérése után visszavonult a politikai tevékenységtől.
Neje halála, 1858 után másodszor is megnősült. Újrakezdte művészettörténészi működését, és a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát írt: Nimrod (Hannover, 1857) címen. 1866-ban Zürichben az archeológia és a művészettörténet tanára lett.
1906-ban szülőhelyén, Oberkasselben (ma Bonn-Oberkassel) állítottak számára emlékművet, amelyen felesége, Johanna Kinkel medálja is látható. Az emlékmű bronzlemezeit 2022 májusában ellopták, azóta adománygyűjtés folyik egy példányhoz. A Bonn Városi Várostörténeti és Emlékművelődési Központja 2023 végén biztosította, hogy a paneleket 2024-ben kicserélik. Az egykori spandaui börtön helyének közelében, ahol 1850-ben bebörtönözték, a Kinkelstrasse viselte a nevét 1938-tól 2002-ig. A Carl-Schurz-Straße a közelben található. A Kinkelstrassét azonban újra korábbi nevén, Jüdenstrasse-nak hívják.
Világirodalmi lexikon 6. kötet (Kamc - Lane), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 294 - 295. old.