A Greensleeves egy közismert angol dal, ami már a 16. század végén és a 17. század elején keletkezett forrásokban is előfordul. A cím jelentése „zöld ruhaujjak”, egy ilyen öltözéket viselő hölgyre utal.
A legenda szerint VIII. Henrikangol király írta a dalt leendő feleségének, Boleyn Annának, aki nem hagyta magát elcsábítani, amíg a király feleségül nem veszi. A dalban, úgy tűnik, erről a visszautasításról van szó. Valójában azonban Henrik nem lehetett a dal szerzője, mert olyan olasz kompozíciós stíluson alapul, ami csak Henrik halála után ért el az országba.
A dal témájáról készültek festmények, és William Shakespeare is említi az 1602 körül keletkezett Windsori víg nőkben, ami arra utal, a dal már ekkor közismert volt.
A dallam még a notáció használata előtt keletkezett, így biztosan nem pontos a mai változat.
A szöveg egy lehetséges értelmezése, hogy a címszereplő nő könnyű erkölcsű, esetleg prostituált volt. Ebben az időben a zöld színnek szexuális célzata volt, főleg a „zöld ruha” kifejezésnek, ami arra utalt, hogy ha egy nő a fűben szeretkezett, meglátszottak a ruháján a fűfoltok. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a hölgyet ruhája miatt könnyű erkölcsűnek nézték, de valójában nem volt az, amit az is alátámaszt, hogy elutasítja a dal énekesének közeledését.
A Greensleevest előszeretettel dolgozzák fel ír előadók, ugyanis Írországban él a szájhagyomány, miszerint a dal – de legalábbis a ma is ismert szövege – a tizenhatodik század második felében keletkezett Mayo megyében. (Az első versszak szinte szó szerinti fordítása egy gael balladának.) Ez a magyarázat jobban fedi a szöveg tartalmát, valamint megválaszolja a hárfa említését és a zöld szín kihangsúlyozását, hiszen az elnyomás alatt élő írek – főleg a főúri réteg – régóta használják a zöld ruházatot, mint a nemzeti identitás jelképét. Eszerint megeshet, hogy a hovatartozását jelzendő zöld ruhásnak nevezett hölgy egyszerűen csak hazaszeretetből mondott nemet az udvarlójának, aki elvitte magával a dalt – ami nem csak olasz stílusú kompozíció lehet, hanem közismert ír dallam torzítása is – az anyaországba.
A zene feldolgozásai
A Greensleeves zenéjét több előadó is feldolgozta:
Holst 1911-es Op. 28 No.2 F-dúr szvitjének negyedik -Fantasia on the Dargason (Dargason fantázia)- tételében a Dargason témát a Greensleeves-zel kombinálja. Ez annyira tetszett neki, hogy az 1913-ban komponált Op. 29 No.2 Szent Pál Szvitnek is Finale: The Dargason a zárótétele. (Lásd a Holst honlapján olvasható információt.)
↑Brown, Meg Lota & Kari Boyd McBride. Women's Roles in the Renaissance, page 101, Greenwood Press, 2005, ISBN0-313-32210-4
12Vance Randolph"Unprintable" Ozark Folksongs and Folklore, Volume I, Folksongs and Music, page 47, University of Arkansas Press, 1992, ISBN1-55728-231-5
