| Ivanics Tibor | |||||||||||||||||||||
| Ivanics Tibor (középső álló sorban balról a negyedik) egykori NB I-es dorogi csapatával Dorogon, 2006. nyarán | |||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1937. június 29. | ||||||||||||||||||||
| Születési hely | Gyula, Magyarország | ||||||||||||||||||||
| Halálozási dátum | 2014. június 28. (76 évesen) | ||||||||||||||||||||
| Halálozási hely | Gyula, Magyarország | ||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||||||
| Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivanics Tibor témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||
Ivanics Tibor (Gyula, 1937. június 29. – 2014. június 28.) labdarúgó, edző, olimpiatörténet-író, sportpolihisztor. A magyar sportélet jeles, egyben egyik legsokoldalúbb alakja. A Magyar Olimpiai Akadémia és a Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának tagja, olimpiatörténeti szakíró, testnevelő tanár. A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója, a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára, a kubai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Tanulmányai révén került Budapestre és ott is kezdte labdarúgó pályafutását. Nevelő egyesülete a Lágymányosi Dohánygyár csapata volt. Felnőtt játékosként a KELTEX csapatában szerepelt 1951 és 1956 között, majd iskolája egyesületében, TFSE-ben folytatta 1960-ig. Ekkor a Ferencvárosi TC igazolta le, ahol két évet töltött, végül a Petőfi Statisztika egyesületnél fejezte be az aktív játékot 1963-ban, miután párhuzamosan edzői képesítést szerzett. Innentől fogva már edzőként folytatta sportpályafutását.
Már 1963-ban debütált a KSI-ben, ahol utánpótlás edző volt és egy év múlva a Magyar Ifjúsági válogatott erőnléti edzője lett. 1971-ben nem mindennapi lehetőséghez jutott, miután lehetősége volt Kubában folytatni a tréneri tevékenységét, mégpedig a Kubai labdarúgó-válogatottnál, valamint tartományi sportszakfelügyelővé is kinevezték. Négy évnyi tartalmas munka után 1975-ben hazatért és az NB II-es Dorogi AC vezetőedzője lett. Csapatát a bajnokság végén az NB. I-be vezette, ám nem sikerült megkapaszkodniuk a legjobbak között és 1977-ben kiestek. A következő évben reményteljesen vágtak neki a bajnokságnak, az első osztályba való visszajutásért küzdve. Az őszi szezon végén a Dorog az élbolyban végzett, mindössze két ponttal lemaradva az őszi bajnok Salgótarjáni BTC mögött. A tavaszi folytatás azonban messze elmaradt az őszi teljesítménytől és felemás szereplést követően csak a középmezőnybe végeztek. Három évi dorogi edzősködést követően újra Kubába szerződött, ahol, mint a Kubai válogatott szövetségi kapitánya remek sikerekre vezette csapatát. 1979-ben európai turnéra érkezett a kubaiakkal. Kihasználva a dorogi klubbal való jó viszonyát a dorogi csapat ellen is lekötött egy mérkőzést. A találkozó egyfajta ajándék is volt a klub felé, amely akkor ünnepelte fennállásának 65. évét. Keze alatt ütőképes gárda alakult, amely kivívta a jogot a moszkvai olimpián való indulásra 1980-ban, majd az olimpián az 5. helyezettek lettek, amely a kubai válogatott legnagyobb sikereihez tartozik a mai napig is. 1982-ben végleg hazatelepült a karibi országból és újra Dorogra ment, ahol ezúttal is a csapat vezetőedzője lett. A klubnál segítőtársa, pályaedzője egykori dorogi játékosa, Gabala Ferenc lett. A bajnoki évad azonban nem úgy sikerült, mint azt a tervek és az első bajnoki meccsek eredményei alapján gondolták. Remek rajtot vettek, az élen is álltak, ráadásul a legkeményebb ellenfelek ellen játszott meccseket követően, azonban innen elkezdődött vereséghullámmal sereghajtók lettek. Jó hajrával ugyan bennmaradó helyen zárták az őszi szezont és a tavaszi folytatásban is egyenletes teljesítményt nyújtva - közte egy kiugró 7:2-s győzelemmel - nyugodtabb pozícióban várhatták a véghajrát. Ekkor azonban két egymást követő idegenbeli mérkőzésen veszítettek, ahol minimálisan is 2 pontot terveztek. Pont nélkül, ráadásul rúgott gól nélkül, 5 kapott ellenében vették a két mérkőzést, amellyel ismét veszélybe került a bennmaradás. Ezért idő előtt, 5 fordulóval a bajnokság vége előtt lemondott. Ezzel befejeződött az egykor sikeres dorogi időszaka is. Dorog után 1983-84-ben Baján folytatta edzősködését, az ottani NB. II-es csapatnál, végül a MALÉV SC-ben fejezte be az 1980-as évek végén.
A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója volt, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára. Testnevelő tanárként tanított a budapesti Vasútgépészeti Technikumban és a dr. Mező Ferenc általános iskolában. 1996-2008 között tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának.
Az idők során ezidáig több, mint harminc sport - elsősorban olimpia-történeti kiadvány fűződik a nevéhez, ahol szerző, társszerző, vagy szakértő volt. [halott link]
Hosszú éveken keresztül a sport és az olimpiai eszme népszerűsítését tűzte ki fontos feladatként. Megszámlálhatatlan előadást és élménybeszámolót tartott ország szerte. Egyik fő szervezője a szellemi olimpiai vetélkedőknek és az olimpiai táboroknak, valamint a honi sporttal kapcsolatos megemlékezések, rendezvények és a sporttémájú könyvbemutatók elmaradhatatlan résztvevője.[halott link] Gyakori vendég Dorogon is, ahol a dorogi egyesület rendezvényeit is látogatja.
Házas, egy leány gyermek édesapja. Testvére, Ivanics Tamás a sportvilág szintén közismert személyisége.