Jacques Gernet

	Jacques Gernet
Született	1921. december 22.; Algír
Elhunyt	2018. március 3. (96 évesen); Vannes
Állampolgársága	francia
Szülei	Louis Gernet
Foglalkozása	sinológus; egyetemi oktató; docens;
Iskolái	École nationale des langues orientales vivantes; University of Algiers 1;
Kitüntetései	Commander of the French Order of Academic Palms; a francia Becsületrend tisztje; Giles-díj (1957); Stanislas Julien-díj (1972); Broquette-Gonin-díj (1982);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Gernet témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Jacques Gernet (Algír, 1921. szeptember 22. – Vannes, 2018. március 3.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Xiè Hénài; magyar népszerű: Hszie Ho-naj; egyszerűsített kínai: 谢和耐; hagyományos kínai: 謝和耐) francia sinológus.

Életpályája

Gernet szülővárosában, Algírban diplomázott 1942-ben, majd ezt követően a második világháború végéig katonaként szolgált. 1947-ben újabb diplomát szerzett az Institut national des langues et civilisations orientales-on, majd 1948-ban az École Pratique des Hautes Études-ön (EPHE). Japánban a Jomiuri Sinbun kutatójaként tevékenykedett, majd 1956-ban doktori fokozatot szerzett.

1955–1976 között régi almamátere, az EPHE oktatásért felelős igazgatója volt. 1957-től a Sorbonne-on is tanított, kezdetben nyelvtanárként, 1959-től pedig professzorként. 1975–1992 között a Collège de France kínai tanszékének vezetője volt.

1979. június 8-án a Académie des inscriptions et belles-lettres tagjává választották. A Francia Köztársaság Becsületrendjének tulajdonosa, valamint az Ordre des Palmes académiques parancsnoka.

Legismertebb műve az 1972-ben megjelent, 900 oldalas Le Monde chinois, amelyet számos nyelvre, többek között magyarra (2001) is lefordítottak.

Főbb művei

1949 : Entretiens du maître de dhyâna Chen-houei du Ho-tsö (668-760), Hanoi, EFEO (PEFEO, 31)
1956 : Les Aspects économiques du bouddhisme dans la société chinoise du Ve au Xe siècle, Saigon, EFEO (PEFEO, 39)
1959 : La Vie quotidienne en Chine à la veille de l'invasion mongole, Paris, Hachette
1970 : Catalogue des manuscrits chinois de la Bibliothèque nationale, fonds Pelliot de Touen-houang, vol. 1, Paris, Bibliothèque nationale. With Wu Chi-yü
1972 : Le Monde chinois, Paris, A. Colin
1982 : Chine et christianisme, action et réaction, Paris, Gallimard
1991 : Tang Zhen, Écrits d'un sage encore inconnu, Paris, Gallimard
1994 : L'Intelligence de la Chine : le social et le mental, Paris, Gallimard
2005 : La Raison des choses: Essai sur la philosophie de Wang Fuzhi (1619–1692), Paris, Gallimard

Magyarul

Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276. Fordította: Gyáros Erzsébet. Budapest, Gondolat Kiadó, 1980 ISBN 963-280-730-8
A kínai civilizáció története. Fordította: Antóni Csaba. Budapest, Osiris Kiadó, 2001 (Osiris tankönyvek) ISBN 963 389 111 6

Jegyzetek

1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2022. június 3.
↑ "www.aibl.fr/membres/academiciens-depuis-1663/article/gernet-jacques?lang=fr". 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva.
↑ "Who's Who in France". Who’s Who in France (francia nyelven).
↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2020. május 1.
↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2023. január 29.

További információk

Jacques Gernet – efeo.fr (franciául)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Gernet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[622846743b8e4613b67c6e75967547b4e3cd6359-1] 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).

[06c0810884ffb9ba4fc1bd2332cf5e2180c734dd-2] 1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2022. június 3.

[d80c615331ebd3e7fff7770c03f7a51f21cfed83-3] "www.aibl.fr/membres/academiciens-depuis-1663/article/gernet-jacques?lang=fr". 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva.

[2290019e8f513a30b6b4355906da94808203ffb0-4] "Who's Who in France". Who’s Who in France (francia nyelven).

[85b1f246a7588107c19afb58df9a614b9799fe2f-5] Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2020. május 1.

[3a94145ed2cb8c67a3b061b7cf258b6574e0bf12-6] Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2023. január 29.

Jacques Gernet
Született	1921. december 22. Algír
Elhunyt	2018. március 3. (96 évesen) Vannes
Állampolgársága	francia
Szülei	Louis Gernet
Foglalkozása	sinológus egyetemi oktató docens
Iskolái	École nationale des langues orientales vivantes University of Algiers 1
Kitüntetései	Commander of the French Order of Academic Palms a francia Becsületrend tisztje Giles-díj (1957) Stanislas Julien-díj (1972) Broquette-Gonin-díj (1982)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Gernet témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Francia sinológusok m v sz Francia sinológusok
18. századi sinológusok	Charles Le Gobien (1653–1708) Joachim Bouvet (1656–1730) Jean-François Foucquet (1665–1741) Joseph Henri Marie de Prémare (1666–1736) Joseph-Anne-Marie de Moyriac de Mailla (1669–1748) Jean-Baptiste Du Halde (1674–1743) Arcade Huang (1679–1716) Étienne Fourmont (1683–1745) Jean Joseph Marie Amiot (1718–1793) Joseph de Guignes (1721–1800) Pierre-Martial Cibot (1727–1780) Jean-Baptiste Grosier (1727–1780) Jean-Pierre Abel-Rémusat (1743–1788)
19. századi sinológusok	Chrétien-Louis-Joseph de Guignes (1759–1845) Stanislas Julien (1797–1873) Antoine Bazin (1799–1863) Édouard Biot (1803–1850) Léon d’Hervey de Saint-Denys (1822–1892) Séraphin Couvreur (1835–1919) Henri Cordier (1849–1925) Léon Wieger (1856–1933) Maurice Jametel (1856–1889) Arnold Vissière (1858–1930) Henri Doré (1859–1931) Édouard Chavannes (1865–1918)
20. századi sinológusok	Maurice Courant (1865–1935) Léopold de Saussure (1866–1925) Georges Maspero (1872–1942) Victor Segalen (1878–1919) Paul Pelliot (1878–1945) George Soulié de Morant (1878–1955) André d’Hormon (1881-1965) Henri Maspero (1883–1945) Marcel Granet (1884–1940) Jean Escarra (1885–1955) René Grousset (1885–1952) Robert des Rotours (1891–1980) Paul Demiéville (1894–1979) Étienne Balázs (1905–1963) René Étiemble (1909-2002) Rolf Stein (1911-1999) Robert Ruhlmann (1920–1984) Yves Hervouet (1921-1999) Jacques Gernet (1921–2018) Michelle Loi (1926–2002) Isabelle Robinet (1932–2000) Jacques Dars (1941–2010)
Kortárs sinológusok	Léon Vandermeersch (1928–) François Cheng (1929–) Lucien Bianco (1930–) Jacques Pimpaneau (1934–) Marianne Bastid-Bruguière (1940–) Lucie Rault (1944–) Pierre-Étienne Will (1944–) Jean-Luc Domenach (1945–) Catherine Despeux (1946-) Cyrille Javary (1947–) Jean Levi (1948–) Jean-Philippe Béja (1949–) Marc Kalinovski (1949–) Joël Bellassen (1950–) José Frèches (1950–) Christian Lamouroux (1950–) Noël Dutrait (1951–) Guilhem Fabre (1951–) François Jullien (1951–) Pierre Picquart (1951–) Marie Holzman (1952–) Anne Cheng (1955–) Christine Mollier (1955–) Benoît Vermander (1960–) Pierre Marsone (1966–) François Lachaud (1967–)