Jacques Dars

	Jacques Dars
Született	1941.; Párizs 19. kerülete
Elhunyt	2010. december 28.; Annecy
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Sarah Dars
Szülei	René Dars
Foglalkozása	sinológus, műfordító
Iskolái	Faculty of Arts of Paris (–1965, doktorátus (Franciaország), bölcsészettudomány)
Kitüntetései	Prix Langlois (1979); Prix de l’Académie française (1979); Stanislas Julien-díj (1993)
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Jacques Dars (1941. – Annecy, 2010. december 28.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Tán Xiákè; magyar népszerű: Tan Hszia-ko; egyszerűsített kínai: 谭霞客; hagyományos kínai: 譚霞客) francia sinológus, műfordító.

Élete, munkássága

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A klasszikus kínai irodalom kutatásának szaktekintélye. Számos klasszikus kínai mű francia tolmácsolója. Legjelentősebb a Ming-kori nagy történelmi-kalandregény, a Vízparti történet franciára fordítása.

A 10–19. századi kínai haditengerészetről írt monográfiájáért 1993-ban Stanislas Julien-díjjal jutalmazták.

Apja: René Dars (1921–) geológus professzor.

Főbb művei

La marine chinoise du Xe au XIVe siècle, 1992, Economica, Paris
Comment lire un roman chinois, 2001, Picquier, Arles
L'unique trait de pinceau, avec Fabienne Verdier et Cyrille Javary, 2001, Albin Michel
Dars, Jacques. Traduction terminable et interminable. 1999, Paris. p. 146-159. ISBN 273510768X, 9782735107681

Fordításai

Shi Nai'an, Au bord de l'eau, traduit, présenté et annoté par J. Dars, préface d'Étiemble, Gallimard, Paris, Ire édition 1978
Contes de la Montagne sereine, traduction, introduction et notes par J. Dars, 1987, Gallimard, Connaissance de l'Orient, Paris
Aux portes de l'enfer, récits fantastiques de la Chine ancienne, trad. du chinois par J. Dars, 1997, Picquier, Arles
Ji Yun, Passe-temps d'un été à Luanyang, traduit du chinois, présenté et annoté par J. Dars, 1998, Gallimard, Paris
Li Yu, Au gré d'humeurs oisives: les carnets secrets de Li Yu, un art du bonheur en Chine, présenté et traduit par J. Dars, 2003, Picquier, Arles
Ji Yun, Des nouvelles de l'au-delà, textes choisis, traduits du chinois et annotés par J. Dars, 2005, Gallimard, Paris
Qu You, Le pavillon des Parfums-Réunis, et autres nouvelles chinoises des Ming, traduit du chinois par Jacques Dars, revu par Tchang Foujouei, 2007, Gallimard, folio, Paris

Hivatkozások

Megjegyzések

Jegyzetek

↑ "Fichier des personnes décédées" (francia nyelven). Hozzáférés: 2023. június 20.

Irodalom

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Dars című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[26849a9a593941123d27da775af02b7a6f1a1dd8-1] "Fichier des personnes décédées" (francia nyelven). Hozzáférés: 2023. június 20.

Jacques Dars
Született	1941. Párizs 19. kerülete
Elhunyt	2010. december 28. Annecy
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Sarah Dars
Szülei	René Dars
Foglalkozása	sinológus, műfordító
Iskolái	Faculty of Arts of Paris (–1965, doktorátus (Franciaország), bölcsészettudomány)
Kitüntetései	Prix Langlois (1979) Prix de l’Académie française (1979) Stanislas Julien-díj (1993)
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Francia sinológusok m v sz Francia sinológusok
18. századi sinológusok	Charles Le Gobien (1653–1708) Joachim Bouvet (1656–1730) Jean-François Foucquet (1665–1741) Joseph Henri Marie de Prémare (1666–1736) Joseph-Anne-Marie de Moyriac de Mailla (1669–1748) Jean-Baptiste Du Halde (1674–1743) Arcade Huang (1679–1716) Étienne Fourmont (1683–1745) Jean Joseph Marie Amiot (1718–1793) Joseph de Guignes (1721–1800) Pierre-Martial Cibot (1727–1780) Jean-Baptiste Grosier (1727–1780) Jean-Pierre Abel-Rémusat (1743–1788)
19. századi sinológusok	Chrétien-Louis-Joseph de Guignes (1759–1845) Stanislas Julien (1797–1873) Antoine Bazin (1799–1863) Édouard Biot (1803–1850) Léon d’Hervey de Saint-Denys (1822–1892) Séraphin Couvreur (1835–1919) Henri Cordier (1849–1925) Léon Wieger (1856–1933) Maurice Jametel (1856–1889) Arnold Vissière (1858–1930) Henri Doré (1859–1931) Édouard Chavannes (1865–1918)
20. századi sinológusok	Maurice Courant (1865–1935) Léopold de Saussure (1866–1925) Georges Maspero (1872–1942) Victor Segalen (1878–1919) Paul Pelliot (1878–1945) George Soulié de Morant (1878–1955) André d’Hormon (1881-1965) Henri Maspero (1883–1945) Marcel Granet (1884–1940) Jean Escarra (1885–1955) René Grousset (1885–1952) Robert des Rotours (1891–1980) Paul Demiéville (1894–1979) Étienne Balázs (1905–1963) René Étiemble (1909-2002) Rolf Stein (1911-1999) Robert Ruhlmann (1920–1984) Yves Hervouet (1921-1999) Jacques Gernet (1921–2018) Michelle Loi (1926–2002) Isabelle Robinet (1932–2000) Jacques Dars (1941–2010)
Kortárs sinológusok	Léon Vandermeersch (1928–) François Cheng (1929–) Lucien Bianco (1930–) Jacques Pimpaneau (1934–) Marianne Bastid-Bruguière (1940–) Lucie Rault (1944–) Pierre-Étienne Will (1944–) Jean-Luc Domenach (1945–) Catherine Despeux (1946-) Cyrille Javary (1947–) Jean Levi (1948–) Jean-Philippe Béja (1949–) Marc Kalinovski (1949–) Joël Bellassen (1950–) José Frèches (1950–) Christian Lamouroux (1950–) Noël Dutrait (1951–) Guilhem Fabre (1951–) François Jullien (1951–) Pierre Picquart (1951–) Marie Holzman (1952–) Anne Cheng (1955–) Christine Mollier (1955–) Benoît Vermander (1960–) Pierre Marsone (1966–) François Lachaud (1967–)