| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Jan Dibbets | |
| Született | 1941. május 9. (85 éves) Weert |
| Álneve | Dibbets, Gerardus Johannes Maria |
| Állampolgársága | holland |
| Gyermekei | Hiske Dibbets |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Dibbets témájú médiaállományokat. | |
Jan Dibbets (Weert, 1941. május 9 –) holland land art művész.
Még finomabb tájbeavatkozást láthatunk munkásságában. A holland tájkép hagyomány folytatja: egyszerre foglalkozik a természeti világ tényeivel és az érzékelés elméleti problémáival. Ilyen módon egyszerre folytatja a rembrandti és mondrani örökséget. Fotót is használ, ami nála koncpetuális jelleget ölt. Perspektívakorrekciókat hajt végre, a látás tényeivel való játék a holland tradícióban mélyen gyökerezik. A tájak átalakításaiban perspektíva korrekciókat csinál vagy egyszerűen belekarcol olyan formákat, melyek megtévesztik az embert (pl. egy munkája úgy néz ki, mintha álló négyzetről lenne szó, pedig földön fekszik).
„A szobor/rajz területe egy vörösbegy. 1969 márciusának elején úgy határoztam, megváltoztatom egy vörösbegy életterét oly módon, hogy a madár az én szoborrajzomnál repkedjen és ellenőrizze azt. Ezt a szoborrajz teljességében soha nem látható; csak dokumentációján keresztül képzelheti el a néző az egészet. Ahhoz, hogy ezt elérjem, – csak sejtettem, hogy lehetséges – egy sor könyvet olvastam (többek között: Robert Ardrey, A területi kényszer, Dell, N.Y., 1968, és David Lack, A vörösbegy élete, Pelican, London 1953. című munkáikat), amíg elegendő betekintést nem nyertem a lehetőségekbe. Azt terveztem, hogy kimérem a területet, lefényképezem a beavatkozást, stb. Az ötlet az volt, hogy megnöveljem a területet egy olyan formává, ami engem kielégít. Nem izgatnak a biológiai tények; az ötlet a vizuális művészetek határaival kapcsolatosan született. Amikor minden készen állt, az új területet mint egy rajzot a földön, póznákkal kijelöltem. A madár felállított póznák közötti mozgásaiból tevődött össze a szobor. Ez a mű az ökológiai rendszerek vizualizációjával kapcsolatos sorozat egy darabja, 1969-ben gondoltam ki és valósítottam meg."