Julian Barnes

Regények

Saját nevével Julian Barnes alábbi regényei jelentek meg:

• Metroland (1980) a szerző gyermekkora, kamaszkora és fiatal felnőttkora ihlette regény.
• Before She Met Me (1982) (Mielőtt megismert) fekete humorral és ugyanakkor mélyen elemzi egy férfi szerelmét, rögeszmeszerű féltékenységét és birtoklási hajlamát.
• Flaubert's Parrot (1984) (Flaubert papagája) esszének is tekinthető regény egy angol Gustave Flaubert-rajongó kutatásairól, amelyek olyan apróságokig mennek, mint az író egyik szereplőjének papagája.
• Staring at the Sun (1986) (A napba nézve) egy nő életét követi fiatalkorától 100 éves koráig: álmait, szerelmeit, házasságának kudarcát, anyaságát, és azt, ahogyan a világot látja utazásai alkalmával.
• Talking It Over (1991) (Dumáljuk meg rendesen) humoros regény egy kaotikus szerelmi háromszögről, ahogyan a résztvevői számolnak be róla első személyben.
• The Porcupine (1992) (A gyalogsül) politikai szatíra, melynek cselekménye egy rendszerváltozás utáni kelet-európai országban játszódik. A megvádolt volt kommunista vezér és az ügyésze szemben állnak egymással, de gondolataikból kitűnik a múlt és a jelen közötti folytonosság, valamint az, ami közös a két emberben.
• England, England (1998) (Anglia, Anglia) a 20. század végi Angliáról szól. A nemzeti jelleg értelmezésének, a mítoszalkotásnak, a valóság és fikció viszonya megítélésének szatírája, de komoly emberi önelemzés is van benne.
• Love, etc (2000) (Szerelem meg miegymás) a Dumáljuk meg rendesen folytatása tíz év után, ugyanabban a stílusban, de ebben a szerelmi háromszög még kaotikusabb.
• Arthur & George (2005) egy 19. századbeli valós igazságszolgáltatási hiba története, amelynek áldozata egy vidéki egyszerű ember. Ártatlanságát Arthur Conan Doyle bizonyítja be.
• The Sense of an Ending (2011) (Felfelé folyik, hátrafelé lejt) egy idős ember története, akinek fiatalkora és volt kedvesével, valamint egy titokzatos barátjával való viszonya elevenedik fel. Személyes múltjának megértését akadályozó tökéletlen emlékezetével kerül szembe.
• The Noise of Time (2016) (Az idő zaja) Dmitrij Sosztakovics zeneszerző gyötrelmeiről szól azzal a sorssal kapcsolatban, amely a sztálini terror körülményei között sújthatná.
• The Only Story (2018) (Az egyedüli történet) egy fiatalember és egy sokkal idősebb házas nő tragikus végű története az asszony alkoholizmus okozta lehanyatlása miatt.
• Elizabeth Finch (2022) főszereplője egy felnőtteknek kultúráról és civilizációról előadásokat tartó intelligens, sztoikus és igényes egyetemi oktatónő. Az egyik őt csodáló volt hallgatója a tanárnő halála után felkutatja naplóit, hogy jobban megismerje a személyiségét.
• Departure(s) (2026) [Távozás(ok)] egy fiatalkorukban egymásba szeretett férfi és nő története, akik újra egymásra találnak időskorukban.

Dan Kavanagh álnéven Julian Barnes négy bűnügyi regényt írt, amelyek főhőse Duffy, egy biszexuális magánnyomozó:

• Duffy, 1980;
• Fiddle City, 1981;
• Putting the Boot In, 1985;
• Going to the Dogs, 1987.

Kisepika

Barnes kisepikája (novellái és elbeszélései) az alábbi kötetekben jelent meg:

• A History of the World in 10½ Chapters, 1989 (A világ története 10 és 1/2 fejezetben) – a történelem egymást követő időszakaiba helyezett tíz elbeszélés;
• Cross Channel, 1996 (A Csatornán túl) – Franciaország hatása angolok nemzedékeire;
• The Lemon Table, 2004 (A citromasztal) – az élet árnyalatai és az elkerülhetetlen vég elleni lázadás;
• Pulse, 2011 (Pulzus) – az élet siker és kudarc, kezdet és vég adta pulzusai.

Díjak

Irodalmi díjak eredeti és lefordított műveknek, valamint életműdíjak:

• 1981 – Somerset Maugham-díj a Metroland című regénynek;
• 1985 – Geoffrey Faber-emlékdíj a Flaubert papagája című regénynek;
• 1986 – E. M. Forster-díj(wd) az Amerikai Művészetek és Irodalom Akadémiája(wd) részéről ugyanannak;

– a francia Médicis-díj ugyanannak;

• 1987 – a francia Gutenberg-díj(wd);
• 1988 – az olasz Grinzane Cavour-díj(wd) a Flaubert papagája című regénynek;
• 1992 – a francia Femina-díj a Dumáljuk meg rendesen című regénynek;
• 1993 – Shakespeare-díj;
• 2004 – Osztrák állami díj az európai irodalomért;
• 2007 – a francia Arsène Lupin-díj az Arthur & George című regénynek;
• 2009 – a spanyol San Clemente-díj ugyanannak;
• 2011 – David Cohen-díj(wd);

– Booker-díj a Felfelé folyik, hátrafelé lejt című regénynek;

– a francia Lire folyóirat díja a Pulse kisepika-kötetnek;

• 2012 – a holland Európai irodalmi díj(wd) a Felfelé folyik, hátrafelé lejt című regénynek;
• 2013 – a The Sunday Times hetilap díja;
• 2013 – az olasz Malaparte-díj(wd);
• 2015 – a dán Zinklar-díj;
• 2016 – a német Siegfried Lenz-díj(wd);
• 2021 – Jeruzsálem-díj;

– az orosz Jasznaja Poljana-díj(wd) a Nothing to Be Frightened Of önéletírásnak;

– Jean Bernard-díj a francia Nemzeti Orvostudományi Akadémia(wd) részéről a The Man in the Red Coat esszének.

Egyéb elismerések

Francia állami kitüntetések:

• a Művészetek és Irodalom Érdemrendjének

– lovagi fokozata (1988);

– tiszti fokozata (1995);

– parancsnoki fokozata (2004);

• a Becsületrend tiszti fokozata.

2016 óta Julian Barnes az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiának külföldi tiszteletbeli tagja is.